A szilvás gombócba, hogyan kerül bele a szilva, ha a gombóc amúgy zárva van?

Már az őskorban kialakult a szilvadobás tudománya, ugyanis ha a szilvát elég erősen hajítják, a nehezebb mag lemarad a dobás közben, ezt a magkapkodók röptiben elcsípik.

A gombóc közepébe kell trafálnia a szilvának és akkor olyan nagy a becsapódás ereje, hogy a bemeneti nyílás roppant kicsi, megjegyzem ezt a lőfegyverek esetében is tapasztalni lehet, innen vették az ötletet azokhoz.

Itt ellenben megengedhetetlen, hogy a túlsó oldalon a szilva elhagyja a gombócot, ez benne a művészet, hogy pontosan akkora erővel kell dobni, hogy csupán a gombóc közepéig hatoljon, de ott megálljon és ha ez megtörténik, akkor a gombóc már majdnem kész, csupán a pirinyó bemeneti nyílást kell elsimítani és lehet a félkész gombócot a forró vízbe dobni.

Megjegyzem némi segítséget adhat, hogy a szilvamag kiszakadása után a szilva egy fahéjas levegőrétegen halad keresztül, ami a megfelelő mértékben csökkenti a sebességet, mert sűrűbb az átlagos levegőnél, de ez csupán egy titkos trükk, a profi szilvavetők nélküle is boldogulnak.