Miért álltál be ilyen sután az omnibusszal az áristom elé te hórihorgas lókötő?

Hát hogyan áltam vón be, mikor a Ráró nem akarja egyedű húzni az omnubuszt, tekintetes jegyző úr. A Pejkó meg megdeglett, hkgy a menű csapna belé. Illetűleg - főtisztelendő úr- ippeg ez a baj, hkgy belécsapott. Namost, főkamarás úr, ha agyonverem a Rárót, akkor mi fogja húzni az omnibuszt?

A népek mán ígyis ógnak-mógnak, hogy így késik az a járat, meg úgy késik.

Megbocsásson tábornok úr, de ez a lóu már a Főherceg Sándor utcában prüszköl, meg ficereg, és akkor hol van még a Stefánia, a vurstliról nem is beszélve.

Tekintetes úr, csak azért, mert egy csapat pernahajder szált fel a járatra, akik egyrészt teli torokból kornyikálják, hogy Kossuth Lajos azt üzente, másrészt meg megtámadták az úrhölgyeket, úgyannyira ráncigálván a szoknyájukat, hogy olyan is volt, amelyiknek a bokája is kilátszott.

Hallatlan skandallum ez, mert a szemérem sértése nyilvánvaló!

Azt már meg sem merem mondani, hogy egy Petrovics nevezetű széllelbélelt suhanc meg azt zagyválja, hogy - talpra magyar -, meg hogy - ott essem el én, a harc mezején -, de hát ez már mégis pandúrokért kiállt!

Na kicsinység ferdén álltam be az Új épület közemberek számára fenntartott lóállásába, de olyan borzalmas sebességgel vágtattunk keresztül az épülő új Lánchídon, hogy tán félóra sem kelletett hozzá, még a kalpagom is elvesztém a nagy kalamajkában. Lássa e kend, főtanácsos úr, még a pipám csutoráját is elharaptam a nagy izgalomnak miatta!

Nem ín tehetek rúla, kigyelmetes uram.

Nem vút érkezésem möglátnyi, hogy megdöglött a patkósorrú tolatóradar.

Hinnye az árgyélusát!

Erre már én is előveszem az almáriumból a szilvóriumot!