Merre mennél?:

Útrakelés (Franz Kafka)

Megparancsoltam, hozzák elő az istállóból lovamat. A szolga nem értett. Magam mentem az istállóba, megnyergeltem a lovam, nyeregbe szálltam. Távolból trombitahangot hallottam, megkérdeztem a szolgát, mit jelent. Nem tudott semmit, nem hallott semmit. A kapuban feltartóztatott, és megkérdezte: — Hová lovagolsz, uram?

— Nem tudom — mondtam —, csak innen el, csak innen el. Örökké innen el, csak így érkezhetem célomhoz.

— Ismered tehát célodat? — kérdezte.

— Igen — feleltem —, hiszen mondottam: „Innen el", ez a célom.

— Nem viszel eleséget se magaddal? — kérdezte.

— Nincs rá szükségem — feleltem —, ez az út olyan hosszú, hogy éhen halnék, ha útközben nem kaphatnék valamit. Nem vihetnék annyi eleséget, hogy kitartson. Hiszen, szerencsére, roppant út ez valóban.