Kisebb idegességemben felordítok játék közben, hogy te k*rva, ezután miért írt nekem a szomszéd, hogy köszönöm?

Hát most, vagy valamit jól csinálsz; hogy nem hallott semmi hangot; és azt hitte, el van menve a hallása; de mivel te felüvöltöttél; s ő ezt személyesen hallotta meg; így már örömmel konstatálta; hogy a hallása mégsem ment el. :)

Vagy pedig teljesen más, random okból tört ki örömujjongásban; mivel felvette a telefont, és belemondta a kicsi Petike, az unokája, hogy az anyja nyert a lottón, ami okból kifolyólag kaphat egy új kerékbilincset, amire mindigis vágyott. [Nincs is kocsija a nagyanyókának, de ez most mellékes. Szobadísznek akarja, az akvárium mellé. Már nincsenek halak; mind felnőttek és szépen egyesével kiszálltak hepien, önszántukból az ablakon. (A szárnyaikat titokban növesztették, a nagyika nem is tudott róla, csak amikor elköszöntek tőle, és mondták azt neki, hogy majd rágondolnak kettőször is. :) ) Majdpedig, kerestek egy vonatot, és el poty-poty utaztak rajta Mexikóba; és azóta is ott élnek; a postagalamb haverjaik néha hoznak róluk üzenetet, híreket. Van saját dzsakuddziuk, asztmondják.]