Mi a véleményetek erről a szövegről? Szerintem nagyon jó, érdemes elolvasni! (bőv. Lent)

Először is köszi,ha elolvassátok,habár szerintem aki végigolvassa az nem bánja meg=D

Ezt tegnap elolvastam anyukámnak,a végére elsírta magát,úgy meghatódott,meg tetszett neki.Gondoltam megsztom ezt másokkal is!Hát íme.Várom a véleményeket is,ha van...

Honnan tudod, hogy 2010-ben ÉLSZ ????? Hát innen !!!!!

Feltétlenül olvassad végig ! ÉRDEMES!

1. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat.

2 Több éve nem játszottál rendes papírkártyával.

3. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz

4 E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.

5. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi

ismerősökkel, mert nincs meg az email címük.

5 Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz,de közben három

különböző cégnél dolgoztál.

7. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat.

8. Felhívod a családot, hogy megtudd otthon vannak-e,

miközben hajtasz be a garázsba.

10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím.

11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed

első 10, 20 ,30,40 évében nem is ismertél), pánikba esel és

máris rohansz vissza érte.

12. Reggel az első,hogy bekapcsolod a számítógépet,még

mielőtt kimész kávéra a konyhába.

13. Mosolyogsz és bólogatsz miközben ezt olvasod !!!!

14. Még rosszabb: pontosan tudod kinek fogod ezt továbbküldeni.

15. Túl elfoglalt vagy, hogy észre vedd, hogy nincs 9-es

ezen a listán.

16. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.

17. Gondolom az sem tünt fel hogy két 5-ös van a listán.

18. Ezt is megnézted, újra......

19. ....és most röhögsz magadon !!!!!

20. Gondold végig, hogy miért!?

És most azokról, akik '80 előtt születtek....Akik 1980 előtt

születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi

mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg!

Gondolj csak bele, akik 1980 előtt születettek, azaz MI,

kész csoda, hogy életben maradtunk!

Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még

biztonsági öv se nagyon, sokunknak még autó se nagyon.

Viszont ma már bizton tudjuk, hogy a gyerekágyak festékében

akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek

könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos

védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak

felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk,

nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes

biciklink sem. Azért az nem volt semmi.

Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent

pontosan az ásványvíz.

Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az

ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért

pazaroljak hát rá külön szót.

Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani.

Igen, ki.

Egész nap kint voltunk, a szüleink, pedig csak sejtették,

hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon

volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk!

Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben

játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk

allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről

azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha

elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy

csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért.

Egyszerűen mi voltunk a hibásak.

Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és

gyengébbet, az is rendben volt.

Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem.

(- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged

mindenki Rambónak csúfol - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!)

Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint

nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy

McDonalds-on edződött átlagos, elhízott amerikai kisgyerek

is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk

kaja címszóval.

Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra

(ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit

NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.

A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont

"bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a

boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem

ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A

limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról

a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a

baktériumok ezreinek a kolóniái telepedhettek meg a még

háborítatlan nyugalomban, a pre-Domestos korban.

Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek

videólejátszója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta

számítógép volt), de szó sem volt Playstationról,

Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról,

műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-röl, Surround

Soundról, Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy

mobiltelefonról.

Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint

az utcán, a focipályán vagy a pin-pong asztaloknál, vagy ha

mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és

beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a

miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők

autóval... Mégis itt vagyunk.

Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és

nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával

dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk.

Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.

Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt

egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is:

azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz,

pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az

csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy

odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat

kereshetett magának.

A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak

egyszerűen megéltük.

Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy,

mintha már sohasem akarnánk megállni.

Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem

pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek.

Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha

vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk.

Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a

kötelesség,a bűntudat,a jóérzés,a felelősség. Ismertük

ezeknek a szavaknak a mélységét.

Ezek voltunk MI. Boldog hősei egy letűnt kornak, amelyen a

mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

Mi, "öregek" tartsunk ki, nagyon jó egészséget kívánok

Nektek még úgy 50-70 évig !!!!!

Mindenek előtt szép és mosolygós napot kívánok !!!