Tudnátok segíteni?

Ez mindig az adott helyzettől függött. Háború esetén kifogták a talyiga elől is. Ha nem volt ekkora ínség, sorozták a lovat, ami azt jelenti, hogy katonai bizottságok jártak felvásárolni lovakat, illetve a XIX. sz. elején már a katonai ménesek is megvoltak, amik kifejezetten katonalovakat kezdtek tenyészteni, elsősorban teljesítményre és formára. A huszárlovak mindig viszonylag könnyű felépítésűek voltak. A legénységnél is megvolt a magasság szerinti igény, túl alacsony, vagy magas embereket nem soroztak be. Az újonc lovak bekerültek a laktanyába, vagy táborokba kiképzésre, ami többé-kevésbé a mai ismereteink szerint történt. Azok az idős huszártisztek, akik még tanítottak minket, azt a következetes, a ló és a lovas érdekeit szem előtt tartó kiképzést adták tovább, amit ők kaptak. Ez a szemlélet egyszerűen gyakorlati alapon működött, nem lehetett tönkretenni sem a lovast, sem a lovat idő előtt, akkor kellett az életüket feláldozni, amikor annak eljött az ideje, csakis a harcmezőn. A lovasság mindig nagy költségű fegyvernem volt, a lovak utánpótlása a háborúk idején nehézkes volt. Rövid idő alatt sok lovat pótolni csak úgy lehetett, ha a kiképzést leegyszerűsítették. Ennek hatása Napóleonnál például jól megmutatkozott, amikor hírtelen 20.000 lovast kellett felállítani. A vérteseket nekiindították a gyalogsági négyszögeknek, és azt a lovak kikerülték, ill. 20 méternél közelebb nem mentek hozzá. Ugyanakkor, a jól képzett huszárlovakkal képesek voltak olyan manőverekre, hogy ezeknek a négyszögeknek az egyik sarkán úgy ütöttek rést, hogy a lovakkal ráugrattak a szuronyokra, ott pusztult a ló és a lovas egyaránt, de a többieknek sikerült betörni, és közelharcban legyőzni a gyalogosokat.

67-73kg.