Ellenkezhetnék, hajh de minek? Hisz nincs mit tenni, hogyha szét. Basz az ideg!

Haver hát ez fura, meg üt a guta,

Mert az égvilágon mindenki kivan, mint a kutya!

És ez rád is átragadt, ne is tagadd,

A parányi planétánk a dühtől dagad

A felszínek alatt, meg bújik a harag,

De akad pillanat, hogy jön, lát és harap

Egy fenevadat farag, belőled a düh,

Majd úgy eltűnik, mint szőr közt a tetű.

Nem válogat, és ha van áldozat,

Nem vár sokat, jöhet a kárhozat.

Jöhet akár kiegyensúlyozott, nyugodt,

Vagy szerény, a végén úgyis maga lesz a rém.

Én, Te, vagy Ő, legyen az férfi vagy nő,

Ezzel mindenki fertőzhető.

És ki tudja honnan, de lassan meg fogan,

S a roham végezetül, agressziót szül…