Az ünnepek kategóriában miért nincsen Hanuka és Halloween alkategória?

#10: Az ünnepekkel az a gond, hogy elveszik belőlük a tényleges tartalom, amiről eredetileg az ünnep szól. Az, hogy formailag csinálsz dolgokat, annak nem sok értelme van. A legtöbb külföldről, nyugatról átvett ünneppel az a gond, hogy nincs gyökere. Átvesszük a formát, némi magyarázattal körítve, de valami hiányzik belőle. Közben azok az ünnepek is elvesztik a gyökereiket, amelyeknek megvolt, ugyanúgy a formát visszük tovább, a tartalmat nem.

Aki csinált már valamit hosszan, lelkesedéssel, az tudja mit jelent az, hogy beavatottnak lenni. Szerintem nem annyira misztikus ez a dolog, mint amit sokan állítanak róla, és persze vannak szintjei a dolognak. De arról van szó, hogy bizonyos dolgokat meg lehet magyarázni, bizonyos dolgokat viszont csak akkor lehet megérteni, ha csinálod, és vagy kialakul benned egy megértés, vagy nem, de nem lehet megfogalmazni miről van szó. A sakk csak bábuk tologatása egy táblán, a megfelelő szabályok szerint. Aki viszont sakkozik, annak jóval több. Tud erről természetesen mesélni, hogy mi minden jut eszébe róla, milyen gondolatokat indít meg benne, de megérteni csak az fogja, aki elkezd sakkozni, és csinálja egy ideig. Én néptáncoltam évekig. Persze le lehet írni, mi a különbség egy mezőségi és egy szatmári tánc között, de ezek csak formák. A lényeget nem tudom leírni, maximum meg tudom tanítani a két táncot, és ha csinálod, idővel megérted, hogy mi a különbség.

A régi, hagyományos ünnepeinknek megvolt a gyökere, de hála a XX. század politikai, történelmi helyzetének sikeresen kisiklatták az egészet. Karácsony? Akkor ajándékot veszünk mindenkinek. Meg persze állítunk fát, meg ezt, meg azt csinálunk. De a szokások jórésze kiveszett, talán ismerjük még őket, de nem csináljuk. Nincs betlehemezés, regölés, lucaszék faragás, karácsonyi morzsa körüli szokások. Talán tudjuk, hogy mit szoktak ilyenkor csinálni, de hogy ezt hogy élték meg és mi volt a megfogalmazhatatlan értelme, azt nem tudjuk, mert nem csináljuk. Az is csak puszta szokássá vált, hogy miért azok az ételek vannak a karácsony körül, amik. Persze mindenki tudja, hogy hát a karácsonyhoz valahogy hozzá tartozik a dió, az alma, fokhagyma, méz, de hogy miért az és milyen jelentősége volt ezeknek, annak is csak a formáját lehet maximum megismerni, meg a racionális magyarázatát esetleg, a lényegét nem.

Az összes ünnep átmegy egy tematikus ajándékozásba, esetleg gasztronómiába, vagy néhány ünnep esetén szimpla buliba, néha teljesen kifordítva ezzel az igazi jellegét. Az advent nem a várakozás, a befelé fordulás, visszatekintés időszaka, hanem az év végi hajtásé, karácsonyi vásáré, stb… Honnan is tudnánk mit jelent várni, hogy az év újra elkezdődjön? Ha sötét van, felkapcsoljuk a villanyt, ha nincs kaja, átmegyünk a boltba, ha nincs mit tenni, bekapcsoljuk a TV-t, számítógépet. Tulajdonképpen nincs mit várnunk, hiszen különösképpen nem változik meg az életünk télen sem. Ez nem feltétlenül rossz, de vannak árnyoldalai is.

Anyák napja? Veszek virágot édesanyámnak. Nők napja? Veszek virágot a kedvesemnek. Valentin nap? Veszek ajándékot a kedvesemnek. A legjobb esetben is annyi, hogy nem veszek, hanem készítek. Húsvét? Kaja, ajándék. Karácsony? Kaja, ajándék. Farsang? Jelmezbál. Halloween? Jelmezbál (csak tematikus). Ezek nem ünnepek, hanem isten tudja mik. Persze, hogy nem tudunk mit kezdeni a Pünkösddel, hiszen a szokások teljes mértékben kivesztek és a vallási tartalom sem ad semmit a legtöbb embernek, hiszen a legtöbb ember nem vallásgyakorló. Így ez az ünnep puszta munkaszüneti nap a legtöbb embernek.

Nem mondom azt, hogy a változások feltétlenül problémák. Változik a világunk, a világképünk, természetes, ha változnak az ünnepeink, szokásaink is. De nem kevernék össze halloweent egy busójárással. Illetve a változás önmagában nem lenne baj, de itt nem változásról, hanem kiüresedésről van szó. Az újonnan beszivárgott ünnepeknek nincs mély tartalma, a régi, hagyományos ünnepek viszont elvesztik a mély tartalmat. Gyakorlatilag az ünnepek megszűnnek ünnepek lenni, és felváltja őket valami értelmetlen és érthetetlen szokás.

> Anyák napja is van, pedig még mindig nem vagyunk Amerikában.

Pedig ennek is megvolt a magyar megfelelője, persze a vallási tartalma miatt teljesen kiiktatta a szocialista rendszer.

> Piros Mikulások mászkálnak a plázákban, és még mindig nem Amerikában vagyunk. Az államalapítás ünnepén tűzijátékot lövünk fel, pedig sem amerikaiak, sem kínaiak, sem japánok nem vagyunk, és korábban rájuk volt jellemző, hogy hasonló ünnepekkor tűzijátékot rendeznek. …

Mindig is változtak a szokásaink. De régen mindenki ismerte a saját kultúráját, tudatában volt annak lényegével, részleteivel. Ami harmonizált ezzel, azt átvették, ami nem, azt megtagadták. A XX. század két világháborúja és a szocializmus aztán teljesen kitörölte azt a harmóniát, amihez lehetne igazodni. Minden nép kultúráját a környezete, a történelme alakítja. Természetes, hogy más ünnepei, szokásai lesznek egy alföldön, földből, földművelésből élő embernek, mint egy Alpokban fakitermelésből, állattartásból élő népnek. Más szokásai lesznek egy északon, hidegben és egy délen, melegben élő népnek. Más szokásai lesznek egy olyan népnek, ahol a környező országokban „testvérek” élnek, és egy olyan népnek, ami ellenséges, idegen népekkel van körbevéve. Pl. a szocializmusban mi voltunk a „vas és acél országa”. Úgy, hogy a többi ország átlagához képest itt van a legtöbb és legjobb minőségű termőföld. Persze hogy az egész diszharmonikus lett, és pont az is volt a cél, hogy az egyes szocialista országok ne álljanak meg önmagukban, függjenek egymástól.

Tehát megszűnt a belső kulturális rend, a szűrő, ami megszűrte, hogy mik azok a szokások, amit átveszünk, és mi az, amit idegennek tartunk. A szocializmusban is volt valami szűrő, de ez egy ránk erőltetett, nem természetes szűrő volt. Mikor ez megszűnt, onnantól kezdve a felszabadulás érzésének köszönhetően gyakorlatilag szűrés, kontroll nélkül vettünk át bármit, sőt áhított dolog volt átvenni a nyugat kultúráját. Ez érthető, csakhogy nem természetes, tényleg ahhoz vezet, hogy nincs összhang, nincs mélység, csak forma.

> De akkor Mindenszentek témakör miért nincs, na?

Mert nincsenek kérdéseink vele kapcsolatban. Tudjuk mi történik, mit szoktunk ilyenkor csinálni és hogyan. Max. néhány apró technikai kérdés merülhet fel, de nem hinném, hogy annyi, ami okot adna egy új kategória létrehozásához. Ami van, az belefér az „Egyéb kérdések” kategóriába.

Kicsit önellentmondás, amit írsz, mert egyrészt egyetértesz a kultúra változásával, amibe akár akarod, akár nem, a Halloween is belefér, másrészt cáfolod az egészet.

Egyébként az a giccsünnep, ami a médiából árad, engem is zavar. De ez nem csak a Halloween-re, hanem mindenre értendő.

Például én sosem fogom felérni ép ésszel, hogy vannak olyanok, akik már húsvétra is ajándékokat vesznek, és nem a csokitojásra vagy a nyúlra gondolok.

Emlékeztess, ha nálam is van önellentmondás, kicsit fáradt vagyok!

> Kicsit önellentmondás, amit írsz, mert egyrészt egyetértesz a kultúra változásával, amibe akár akarod, akár nem, a Halloween is belefér, másrészt cáfolod az egészet.

Látszólag ellentmondás. A változás önmagában nem feltétlenül rossz. A változás irány viszont lehet rossz. Pont ezt fejtegettem, hogy régen is változtak az ünnepek, szokások, meg minden más az öltözködéstől az ételekig minden. De mindig úgy, hogy az harmonikus egészet alkosson továbbra is.

Ez olyan, mint a sakk. Vannak szabályok. A szabályok a történelem során változtak, bekerültek új szabályok, pl. a sáncolás, az en passant, de ezek nem törték meg a játék lényegét. Máshol máshogy változtak a szabályok. A japán sakkban (sógi) pl. az ellenfél figuráját felhasználhatod sajátként. De ez a szabály összhangban van azzal a korral, kultúrával, amiben kialakult, hiszen sokszor a legyőzött fél zsoldosait rákényszerítették, vagy jól megfizették, hogy átálljon a másik oldalra. Ez ott és akkor valahogy harmonizált azzal a világgal, amiben a változás létrejött. A keleti sakkokban meg pl. nincs olyan erős figura, mint a vezér. Ennek a kialakulása is csak az arab világ adott történelmi korában érthető meg igazán, csak ott jöhetett létre úgy, hogy annak gyökere van.

Egy japán nagyon furcsán nézne a nyugati sakk gyalogjának lépésére, hogy miért nem ütheti le az előtte álló másik gyalogot. Ezt a szabályt nem venné át, mert nem így gondolkodik, nem így harcol, nem szokása az állóháború. A nyugati kultúrában meg elég furán néznek a kínai sakk azon szabályára, hogy bizonyos bábuk nem hagyhatnak el egy bizonyos területet. A király, testőr nem hagyhatja el a palotát, az elefánt meg nem mehet át a folyó túlsó oldalára. Egy európai gondolkodásban rögtön ott a kérdés, hogy miért nem? Miért ne tudna valaki átmenni a folyón hajóval, vagy hídon. A király miért ne helyezhetné át a székhelyét máshova? Az ő kultúrájukban ez vereség, vagy egyszerűen nincs rá mód, nálunk meg stratégia és lehetőség.

> De ennek ellenére felpontoztalak.

Köszönöm.