Ez csak reklámfogás lehet vagy valóban lehet nyerni a kincsem tutival? kincsempark.hu/2017/11/29/nyertes-kincsem-tuti-taktikak/

A dolog végtelenül egyszerű. Van az a cég, aki a játékot rendezi – hívjuk az egyszerűség kedvéért banknak –, meg vannak a játékosok. Itt igaz, hogy:

(a játékosok tétjeinek összege) = (adó) + (bank profitja) + (kifizetett nyeremények)

Ergo:

(a játékosok tétjeinek összege) > (kifizetett nyeremények)

Ha kivonjuk a képletből a bankot, akkor kvázi minden szerencsejáték olyan, mintha tíz betenne 100-100 forintot egy kalapba, és aztán kisorsolják az az egy – nem kettő – személyt, aki kivehet belőle 500 Ft-ot. Nyilván ha a kifizetett nyeremények nagyobbak lennének, mint a bevétel, akkor a banknak nem állna érdekében fenntartani a játékot, csődbe menne. Ilyen játék tehát nincs.

Minden szerencsejáték – a sportfogadást is ideszámítva – úgy van kidolgozva, hogy az emberek túlnyomó többsége veszít rajta. Tehát nem racionális a szerencsejátékra bevételi lehetőségként tekinteni.

~ ~ ~

Alapvetően kétféle szerencsejáték van. Az egyik a lottó típusú, ahol a játék ára alacsony, cserébe viszont nagyon alacsony a nyerési esély is. Ilyen játékot még módjával lehet érdemes játszani. Ha valaki minden héten vesz egy – esetleg kettő – lottószelvényt, akkor a vesztesége nem túl nagy, igen valószínű, hogy azok közé fog tartozni, akik hosszútávon – mondjuk öt év távlatából – veszteséggel zárják a játékot, viszont itt nem csak a nyeremény a lényeg, hanem a játékélmény is, amiért akár meg is érheti játszani annak, akinek van erre pénze. (Kicsit olyan, mint egy darts gép. Ott tuti, hogy nem nyersz semmit, mégsem akkora veszteség pár százast beledobni, mert kapsz érte egy játékélményt.)

A másik típusú szerencsejáték veszélyesebb. Tipikus példája a félkarú rabló. Viszonylag nagyobb összeget viszel be a játékba, cserébe a nyerési esély is nagyobb, és a nyeremény sem elhanyagolható. Egy félkarú rablóba az ember hajlamos simán bedobálni pár ezer forintot. Ezek viszont úgy vannak kitalálva, hogy 10-20 esetből egyszer nyersz, méghozzá nem is keveset. Mondjuk bedobálsz 2000 Ft-ot, és nyersz 15 000 Ft-ot. A probléma: Ha nagyon mínuszban vagy, akkor az ösztönöz, hogy nyereségesre fordítsd a sorsodat, vagy legalább csökkentsd a veszteségeidet, amire még úgy tűnik, mintha lenne reális esélyed is. Ha meg nyerőben vagy, akkor meg hajlamos vagy a nyereményt is eljátszani egy még nagyobb nyeremény reményében. De összességében hosszútávon veszíteni fogsz, és nem is keveset.

A lóverseny ez utóbbi típusba sorolható inkább. Nagy összegben lehet fogadni, és nagyobbnak tűnik a nyerési esély is. De pont emiatt lehet aztán százezreket, meg milliókat beleölni úgy, hogy a végén üres lesz a zsebed. Nyilván tök jól hangzik, hogy valaki 26 milliót nyert (már ha nyert valóban valaki annyit, mert itt egy marketingszövegről van szó). És nyilván azt fogja neked ez a marketingszöveg propagálni, hogy igen, nyugodtan ölj bele napi 6000 Ft-ot is. Csak 1000 emberből kb. 1000 ember lesz, aki a végén nem 26 millióval lesz gazdagabb a hónap végére, hanem 180 000 Ft-al szegényebb.

Amúgy ez a második játéktípusnak van még egy faktora, ami miatt addiktív. Egyik baráton dobált rendszeresen pár ezer forintokat nyerőautómatákba. Meggyőződése volt, hogy ezzel ő nyert. „Mert hát a múltkor is bedobtam 2000 Ft-ot, és nyertem 38 000 Ft-ot, abból vettem ezt a cipőt.”. Én azt ajánlottam neki, hogy egy hónapig vezesse papíron, hogy mennyi pénzt játszott el, és mennyit nyert.

Kiderültek a psziché torzításai. Neki meggyőződése volt, hogy általában csak egy ezrest játszik el egy este, csak ritkán játszik el nagyobb összeget. A naplóból kiderült, hogy inkább az a jellemző, hogy 4-5 ezer forintokat játszik el, és nem jellemző, hanem ritka az, hogy csak egy ezrest. Az is meggyőződése volt, hogy minden 4. vagy 5. alkalommal nyer nagyobb összeget. Mint kiderült inkább minden 10-20. alkalommal történt meg ez. Meggyőződése volt, hogy amelyik alkalommal nyert, a nyereményei nagyobbak voltak. De inkább a legnagyobb nyereményeket tartotta számon, az átlagos nyereménye ennél jóval-jóval kisebb volt.

Egy hónap után abbahagyta a nyerőgépekkel való játékot. Pontos számokra nem emlékszem, de nyilván az történt, hogy ő a nyerőgépekbe bedobott pénzzel nem számolt, hiszen ezt erre *szokta* költeni. Ha meg nyert, azt úgy vette, mintha valami bónusz lenne a jövedelméhez képest. Viszont az jött ki természetesen, hogy ha a nyerőgépbe bedobott pénzeket félretette volna, akkor jóval több pénze lenne.

A lóverseny, meg úgy sok sportfogadás hasonlóan működik. Az emberi psziché hajlamos a veszteséget elfelejteni, elbagatellizálni, kicsinyíteni. A nyereményeket hajlamos túlbecsülni. A nyerő esetek számát hajlamos gyakoribbnak látni, mint amilyenek valójában. Sokan csak akkor veszik észre, hogy bizony itt nem egy nyerő szériában vannak, mikor a teljes pénzüket elverték ilyen „játékokra”.