A ti anyukátok is ilyen? Ha tényleg beteg vagyok mit tegyek?

Én ha anyának bármit elmondok, akkor kikotyogja mindenkinek.

Például:Az osztálytársam cigizett /(cigizik?). Egyik nap beszélgettem erről anyával. És anya összefutott a cigizős osztálytársam anyjával, és megkérdezte tőle, hogy tud-e róla, hogy a lánya cigizik? Következő napra már a fél osztály tudta, és én magyarázkodhattam, akkor is árulónak hívtak. Pedig nem volt szándékom senkit elárulni. Ez már egy egy éve volt, azóta tanultam az esetből, és anyának szinte semmit nem mondok már el, pedig eddig sem mondtam neki sok mindent, de azt a néhány dolgot is visszahallottam. Már mondtam neki, hogy amiket mondok ne mondja el másnak, de ő csak röhögcsélt, és azt mondta, hogy ugyan már, nem nagy dolgokat mond el. NEM LEHET VELE KOMOLYAN BESZÉLGETNI.

Évekkel ezelőtt volt, hogy miután strandon voltunk a lábamra nőtt egy szemölcs, és gombás is lett. Ez bárkivel előfordulhat, de mégis ha anya az osztálytársaid előtt meséli az anyukájuknak, az annyira kínos. Meg akkor pár évvel ezelőtt még harmadikos voltam, és az osztálytársaim semmit sem tudtak komolyan velnni, csúfoltak is e miatt. Meg egyáltalán minek mesél ilyeneket anya? Úgy állította be, hogy én vagyok a hibás a miatt, hogy ilyen a lábam, pedig strandon bárki elkaphatja. Számos ilyen eset volt, csak kisgyerekként elég naiv voltam/(vagyok), és mindig újra, és újra megpróbáltam elmondani neki a dolgaimat. Még most is elég fiatal vagyok.

Észrevettem magamon valamit, ami lehet hogy betegség, de nem tudom kihez forduljak, mert anyához biztos, hogy nem, mert kikotyog mindent.

Apukám nicsen, de egyébként is női betegségről van szó.

Nem voltam még soha egyedül orvosnál, anya el se engedne, én már legutóbb mondtam, hogy eltudok menni egyedül, de ő tényleg nagyon félt, még az orvostól is. Egyébként meg tényleg nagyon fiatal vagyok. Nem tudom milyek orvoshoz menyjek, úgy hogy közben nem szólok anyának, mert nem tudhatja meg.