Pneumatikában a bemenő vagy a kimenő levegőt szokták fojtani?

Attól függ. A fojtó-visszacsapó szelepeket általában közvetlenül a munkahengerekbe, forgatókba szokták szerelni, úgy, hogy a kimenő ági levegőt fojtják. Ennek előnye, hogy nem lép fel az ún. stick-slip jelenség, a munkahenger nem fog akadozva mozogni, mivel a kimenő oldalon közel állandó nyomás és áramlás alakul ki.

Bemenő ági fojtásnál a munkahengerben felépül a mozgatáshoz szükséges nyomás, a dugattyú elmozdul, majd a hirtelen térfogatváltozás hatására leesik a nyomás, a fojtás miatt pedig nem áramlik be kellő levegő, majd ennek hatására a dugattyú egy pillanatra megáll. Majd kezdődik előről...

Mindezek ellenére a bemenő ági fojtást mégis alkalmazzák. A bemenő ági fojtásnak akkor van értelme, ha az aktuátor nagyon kicsi, és a kilépő oldalon nincs elég levegő, hogy a kimenő fojtáshoz szükséges nyomás felépüljön. A másik eset, amikor egyszeres működésű (rugós visszatérítésű hengereket használsz), ekkor csak egy oldal fojtására van lehetőség. Ilyenkor használhatsz dupla fojtó visszacsapó szelepet, aminegy kifelé és befelé fojtó szelep egybe építve.

Az útváltó szelepekbe akkor szoktak fojtó-visszacsapót tekerni, ha a szelep közvetlenül az aktuátorra van szerelve, pl forgatók, pneumatikus vezérlésű pillangószelepek vagy gömbcsapok.