Egyedül olyan szerencsétlennek érzem magam, nem tudok sehová sem menni. Mit csináljak?
Van 1 barátnőm, de ő nem mindig ér rá, barátokat pedig nem könnyű szerezni úgyhogy inkább meg sem próbálkozom vele. Egyedül viszont rossz. Inkább próbálom elfogadni, hogy egyedül vagyok. Az utcára sem merek kimenni, most pedig el akarok menni vásárolni, de barátnőm elutazott. Úgy érzem ha egyedül vagyok semmire sem vagyok képes, nem vagyok jó semmire és ez így is van. Tényleg. Próbáltam már az önkifejezés egyes alternatíváit (festés, írás, rajz) egyik sem ment. Szerencsétlen vagyok. Barátnőm is így érez, de csak én rángatom bele ilyenekbe. Itthon sem jó, nagyon nem, pedig úgy vártam a nyarat. Tudtam, hogy depis leszek, de ez még mindig jobb, mint a suli. Ott is egy kész szerencsétlenség vagyok.
Volt aki ilyen helyzetben volt? Hogyan tudnám elfogadni, hogy egyedül vagyok? Ha az egész világon senki sem lenne rajtam kívül még azt is elfogadnám csak ne kelljen senkivel sem beszélnem.
válasza:Aha. Ez a dolog nyitja.
Apuci. F@sz@.
Sajnos nem sokmindent tehetsz apuci ellen.
Ha nekem ilyen faterom lenne akkor már régen beolvastam volna neki. Vagy le se.... de te nem vagy ez a tipus. Figyu én csak azt tudom mondani amit eddig: keresd, hogy miben vagy jó, mit szeretsz csinálni. Érintkezz az emberekkel.
De 16 évesen már gimis vagy. Jelentkezz át egy olyan gimibe ami jó messze van. És légy kolis ;)
Apropó hol laksz?
Csak, hogy valami kicsike kis faluban, vagy Bp-én.
hát épp ez az, hogy jó magasról lesz@rom apámat épp ezért nevezett így, azt hitte nem hallom, az én hibám, de ő kezdte
kollégiumba nem akarok menni, akkor másokkal lennék összezárva és a csevegés nekem nem nagyon megy, tuti nem szeretnék azt amit én (én már csak ilyen furi vagyok)
hát faluban lakom, nem igazán ismerek embereket itt és ők sem ismernek engem szóval ez így jó, csak ne utáljanak
már megszoktam az állandó filmnézést és szeretem is, csak moziba is szeretnék elmenni és oda egyedül nem jó, barátnőmmel megbeszéltem, hogy felhívom és akkor meglátjuk, hogy megyünk e vagy sem. hívott strandra is, de nem megyek, a bőröm csúnya és még szemüvege is vagyok, nem látnék semmit, olyan vak vagyok
a tesóim mindig idehozzák a haverjaikat (állandóan együtt vannak, együtt alszanak, kelnek, mindent együtt csinálnak, unhatnák már igazán) és akkor mindig kiborulok, mert (ha nem is juttatja eszembe) nekem nincsenek barátaim
és amiben én jó lennék hát az semmi, nincs olyan amiben jó vagyok, talán a kiabálás (amennyit mostanában kiabáltam)
válasza:jó hogy találtál valamit ami érdekel, engem viszont nem tudom hogy mi érdekel, semmit sem tudok magamról
vagyis tudom, hogy mi az amit a világon a legjobban szeretek, olyan átéléssel vagyok képes beszélni róla, de azt nézni kell
ma elmentem vásárolni:) annyira jó volt, elmúlt a rosszkedvem, de sajnos tudom, hogy nem túl hosszú időre
csak azt nem szeretném, ha vásárlás helyett inkább édességet eszem, akkor elhíznék, most pedig van csoki itthon és ha rossz kedvem lesz akkor enni fogok:(
tornázni kell:) szoktam is csak ma kihagytam és 7végén is, de holnap bepótolom, egészen biztos, bele akarok férni az új ruháimba
elég régóta gyűjtögettem már a pénzt, nem olyan drága helyen szoktam vásárolni, akkor az egész pénzem elmenne egy gatyára vagy valami hasonlóra
Üdv.
Nekem ugyanezek a problémáim vannak. Van hogy hetekig ki sem mozdulok a lakásból. Vásárolni is csak barátnőmmel megyek mert megőrülök egyedül az utcán. Ha egyedül megyek le ver a víz és a szívem a torkomban dobog, kerülöm a forgalmasabb helyeket ahol sokan vannak és alig várom már, hogy hazaérjek. Bármihez érek a sz..rá válik, még az arany is ha azt fognék. Semmi nem sikerül. Egész gyerekkoromban csak azt hallottam a szüleimtől, hogy csak nekem lehet két ilyen hülye kölköm meg, hogy meg se próbáld mer úgy sem sikerül mert te hülye vagy. Addig addig mondogatták míg tényleg vesztes lett belőlem. Mindenki hülyének néz akárhová megyek, látom a szemükben a gesztusaikban és ahogyan beszélnek velem. Nincsenek barátaim és a szüleimet is elkerülöm már hosszú évek óta. Csak a barátnőm van nekem senki más. Azt hittem eddig, hogy ezzel csak én vagyok így. Szívesen barátkoznék hasonló emberekkel, mert mi megértenénk egymást és nem nézzük hülyének a másikat. Ha valaki írna annak örülnék. Tapasztalatokat és egyéb gondolatokat cserélhetnénk, talán segíthetnénk is egymásnak. Nagyon vacak normális megértő barátok nélkül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!