Miért másolnak az emberek legtöbbször, ha alkotnak?

Tágabb értelemben alkotni nem feltétlenül jelent teljesen újat létrehozni. Az is valaminek a létrehozása, azaz alkotása, ha megcsinálok egy borsólevest úgy, ahogy már százszor megcsináltam, meg ahogy már a dédnagyanyám is megcsinálta. Az is alkotás, ha kifaragok egy sípot úgy, ahogy már számtalanszor kifaragtam. Alkotás, hiszen előtte nem volt, most meg lett. Sőt vannak művészeti ágak, ahol sokáig csak újralétrehozással lehet a műalkotást életben tartani, amíg nem volt kép és hangrögzítés, addig a zenét is, a táncot is csak újralétrehozással lehetett formába önteni.

Nyilván aki egy rajzot másolatként hoz létre, az alkot, de az alkotása nem lesz önértékén vett műalkotás, akármennyire ügyes, az eredmény nem műalkotás lesz, hanem annak csak egy másolata. De amíg tanul valaki rajzolni, ennek is van értelme, mert elsajátítja azt a mozgást, azt az arányérzéket, ami a lemásolt műalkotásban benne van, felszínre hozza azokat a képességeket, ami később egy saját alkotás megalkotásához szükséges lesz.