Honnan számít valami art-tracingnek, azaz rajz lopásnak?

Jogi szempontból kemény dió a kérdés. A jogszabályok érthető módon nem adnak pontos meghatározást arra, hogy mi számít másolatnak, lopásnak. Ebben elég tág teret enged a bírónak, aki megítéli az adott ügyet annak mindenféle kontextusával együtt.

Erkölcsi értelemben sem egyszerű a kérdés. Nyilván az ember sok dolgot lát, a saját kreatív ötleteit sok más mű inspirálja. Ez óhatatlan és elkerülhetetlen. De azért én itt két szempontot vetnék fel, aztán hogy ez és vagy vagy kapcsolatban áll-e az már megint fogós kérdés.

Az egyik szempont, hogy mikor az új, saját rajzot létrehozod, akkor kell-e hozzá látnod az eredeti művet, akár papíron, akár monitoron, de akár úgy, hogy tüzetesen megnézted az eredeti mű minden apró részletét, és a fejedben látod, hogy ott annak a főnixmadárnak, amit le akarok másolni, annak pontosan 7 lángcsóva volt a fejénél, abból három hosszabb volt, négy balra kanyarodott, stb… Ha kell az új rajz létrehozásához az eredeti mű, akkor ott másolásról van szó. Ha a másolásra nincs meg az eredeti mű jogtulajdonosának a felhatalmazása, akkor az lopás. Ha viszont nem kell az eredeti rajz az új rajz létrehozásához, akkor már kevésbé tekinthető másolásnak. Sőt az a jó, ha egy-egy saját művet nem egy, hanem több különböző mű, stílus inspirál.

Nyilván ez sem egy egzakt különbségtétel, mert a másolás és a megihletődés között nem egy éles határ van, hanem egy szürke átmenet. Lehet, hogy valami történetesen teljesen más, de a jellege, az ötlet benne mégis másolat. Ott vannak pl. Andy Warhol képei Marilyn Monroe-ról. Lásd: [link] . Akkor most nézzük meg ezt: [link] . Ez micsoda? Másolat? Nyilván nem. Stílusazonosság? Nyilván annál meg kicsivel többről van szó. Valahogy érezzük, hogy nem lemásolni akarta itt valaki Andy Warhol eredeti képét, de valamit mégis megspórolt az illető, méghozzá a saját kreatív ötletét. Pont azt, amitől a kép műalkotás lenne, amitől saját értéke lenne. Az utánozás nem teremtés. Rendben hogy vannak stílusok, azoknak vannak bizonyos stíluselemei, ami alapján különböző alkotók és alkotások hasonlítanak egymásra, de itt valahogy mégis ennél érezhetően többről van szó. Ez a mű nem jött volna létre, ha az illető nem látta volna Andy Warhol eredeti képét, és annak nem a stílusát, hanem a konkrét kép jellegzetességét másolta le, igaz más formában, de valahogy mégsem tett hozzá semmit. Illetve de, mert a pöttyözött felület szintén egy pop art stíluselem, de arról is érezzük, hogy ez is csak hozzá lett fércelve az egészhez.

A másik szempont meg a közvélekedésre épít. Onnantól tekinthető valami másolatnak, hogy egy korábbi művet és az adott művet megnézve az emberek többsége azt mondja, hogy ez másolat, vagy kicsivel több, mint egyszerűen csak hasonló.