Szerintetek melyik országban van a legtöbb feminista és miért?

A kérdés aluldefiniált.

Azon is lehetne vitázni, hogy mit jelent maga a feminizmus. Mert a történelem során többször újraértelmezték ezt az ideológiát, újabb célkitűzések fogalmazódtak meg. Lásd:

[link]

Ráadásul a feminizmus keveredik más ideológiai elemekkel (szexuális forradalom, gender ideológia, a metoo jelensége). A feminizmusnak vannak szélsőséges formái is, ahol már nem pusztán az egyenjogúságról van szó, és már nem is pusztán a nemek közötti különbségek elvitatásáról, azaz egyenlőségről, egyformaságról, hanem kimondottan arról, hogy a nőknek kvázi át kell venni a hatalmat a férfiaktól, nőknek kell irányítaniuk a társadalmat, mert az úgy jobb világot eredményezne.

Tehát elég széles a skála, és vannak akik a feminizmus bizonyos célkitűzéseit helyesnek tartják, más célkitűzéseit viszont nem. Például van, aki a nők szavazati jogát, a nők esélyegyenlőségét természetesnek tartják, de a női kvótákat elutasítják. Van, aki a női kvótákat is elfogadja, de a metoo mozgalmat kritizálják, mondván az egy rögtönítélő bíróság szerepben tetszeleg.

~ ~ ~

A másik kérdés, hogy ki számít feministának.

> Az igaz, de ott alapvetően két részre osztanám az nőket

Szerintem teljesen elhibázott módon. A kép nem ennyire fekete vagy fehér, sokkal inkább egy átmenet.

A feminizmus bármelyik értelmezését is nézem, az emberek különböző fontosságot tulajdonítanak ennek a kérdéskörnek. Mondjuk egy olyan országban, ahol a nőknek nincs választási joguk, ott van, aki azt gondolja, hogy nyilván jó lenne, ha lenne a nőknek is választójoguk, de ennél ezer más fontosabb probléma is van. Van, aki fontos, de nem kizárólagos célkitűzésként tekint erre. Van, aki számára ez a legfőbb kérdés, de annyira nem az, hogy az aktivitásával (tüntetés, szervezetekhez csatlakozás) veszélyeztesse az egzisztenciáját, bár fontosnak, sőt kardinálisnak tartja a feminizmus egy adott formájának célkitűzéseit, a cél érdekében személyesen nem tesz semmit. Van aki, meg feminista egyesületekhez, csoportosulásokhoz is csatlakozik, vagy akár alapít ilyeneket, tüntetésekre jár, tüntetéseket szervez, röviden: aktivistája a feminista mozgalomnak.

Aktivitás, fontosság szempontjából sem egy éles határvonalról van szó, hanem egy szürkeskáláról, ahol nehéz eldönteni, hogy hol ér véget a szürke és hol kezdődik a fehér.

Másik oldalról:

- Van, aki szerint a politikai vezetés alapvetően a férfiak feladata. Elfogadja, hogy vannak maszkulin személyiségű nők is, akik politikai szerepet vállalnak, de alapvetően ez mégis csak a férfiak feladata.

- Van, aki óvatosabban úgy fogalmazza meg, hogy van különbség férfi és női jellem között, ennek megvannak az evolúcióból, genetikából származó okai is, és kevés olyan nő van, aki rendelkezne azokkal a képességekkel, amire egy politikusnak szüksége van.

- Van, aki a fenti mondatot mondaná, azzal a különbséggel, hogy hozzátesz egy sajnos szót is: sajnos kevés olyan nő van, aki rendelkezne a politikai vezetéshez szükséges képességekkel.

- Van, aki azt mondja, hogy bár alapvetően a politikai vezetés férfi princípiumokhoz kötődik, számos nő képes és alkalmas politikai vezetői szerepre, de a társadalmi berendezkedés nem segíti a nők ilyen jellegű irányválasztását, és ezzel nincs is baj. Természetesen alakul így a világ, nincs szükség semmiféle fékre, vagy ösztönzőre.

- Van, aki továbbra is azt gondolja, hogy férfi és nő között vannak különbségek általában, de az egyes személyeknél ez inkább egy szürkeskála, sok nő képes politikai szerepvállalásra, és a nőket ösztönözni is kellene erre, segíteni ebéli szerepvállalásukban, előmenetelükben, fontos lenne a nők arányát növelni mondjuk az országgyűlésben, de egy 50-50%-os kvótát azért irreális lenne elvárni.

- Van, aki szerint férfi és nő között csak és kizárólag tanult, szerzett különbségek vannak, igenis mindenre ugyanannyira és ugyanolyan arányban képes mindkét nem, ezért szigorúan 50-50%-os kvótát kellene bevezetni az országgyűlésben, és a nevelésben el kellene törölni minden nemi megkülönböztetést, sztereotip szereptanulást, babázzanak a fiúk is, játszanak háborúsdit a lányok is.

- Van, aki szerint a férfiak sokkal agresszívebbek, kevésbé empatikusak, ezért kellene, hogy a nők feladata legyen a vezetés, az országgyűlésben kizárólag, vagy szinte kizárólag, vagy túlnyomó többségben nőknek kellene ülniük.

- Van, aki szerint a nők több száz, több ezer éves elnyomásban szenvedtek a férfiaktól, és most eljött az ideje, hogy a nők ne csak kicsavarják a férfiak kezéből a hatalmat, hanem hogy magukhoz is ragadják, revansot kell venni a férfiakon, ideje, hogy a nők nyomják el a férfiakat.

Hol kezdődik a feminizmus? És hol ér véget, honnantól mondhatjuk azt, hogy ez már nem feminizmus, hanem valami másról, sokkal szélsőségesebb dologról van szó?

~ ~ ~

Feminista az a nő, aki bár vágyna arra, hogy ugyanannyit keressen, mit a férfi kollégája, de nem tesz érte semmit, nem emeli fel a szavát, és tulajdonképpen így is megvan, de azért jó lenne, ha…? Feminista az a nő, akit ez a helyzet kimondottan dühít, nem csak szeretné, de el is várná, hogy törvények biztosítsák, hogy egy nő ugyanannyi fizetést kapjon ugyanazért a munkáért, mint egy férfi, de más okokból ennek fél hangot adni, nem lájkol egy olyan cikket, ami ezzel foglalkozik, nem megy ki egy ilyen témájú tüntetésre? Egyáltalán egy férfi lehet feminista, vagy az már „mansplaining”-nek számít, a férfiak ne szóljanak bele ebbe a dologba?

Vagy pl. feminista az a nő, aki harcol, tüntet, ír a nők egyenjogúságáért, hogy egy cégvezetői szerep megszerzésében jobb eséllyel induljon, de arra, hogy arab országokban nem hogy elképzelhetetlen lenne mindez, de a nőknek nincs joga sem tanulni, sem választani, arra azt mondja, hogy az az arab nők dolga, az ő ügyük. Ő most feminista, tehát a nőknek úgy általában akar jót, vagy egyszerűen csak a feminizmus hullámait meglovagolva, mint eszközt felhasználva nem a nők, hanem a saját, egyéni érdekérvényesítését erősíti? Ő most valóban feminista, vagy csak egy karrierista, aki egy alkalmas zászlót emel fel, mert éppen ez tűnik jó eszköznek a saját céljaihoz?

~ ~ ~

A több fogalma is kérdés. Nyilván egy nagyobb országban több feminista van. Ezt számszerűen kell vizsgálni, vagy a népesség arányához képest?

~ ~ ~

> Szerintem Oroszországban, mert ott nem annyira van egyenjogúság.

A legtöbbször nem ott erős a feminizmus, ahol a legrosszabb a helyzet. Olyan ez, mint a börtönökből való szökés. A legtöbb szökési kísérlet a büntetés letelte előtt történik. Nem az akar szökni, akinek még 30 év van hátra a büntetéséből, hanem akinek már csak fél év, mert ő már sokkal közelebbinek, elérhetőbbnek látja a szabadságot, ezért lesz türelmetlen. Nem azt a házat oltják a legnagyobb elszántsággal, ami a legjobban ég, hanem azt, minek az eloltásának sikerességére a legnagyobb esély van.

Arab országokban arányaiban gyengébb a feminista törekvés, mert sokkal kisebb az esélye annak, hogy bármilyen cél elérhetővé váljon. Fejlett nyugati országokban, ahol a feminizmus számos célkitűzése vagy már megvalósult, vagy a társadalom többsége által elfogadott és nem vitatott célkitűzés, ott meglehet arányaiban sokkal több feminista van, sokkal hangosabbak is, aktívabbak is. Mert ott nagyobb esély van egy-egy cél eléréséhez.

Nem feltétlenül van lineáris kapcsolat, de ha megnézzük, hogy a feminizmusra hányan keresetek rá a Google-ben, akkor érdekesen alakul a térkép:

[link]

Svédország viszi a prímet, pedig az tuti, hogy nem ott a legrosszabb a helyzet.

Meg úgy érdekes módon inkább a fejlett nyugati országokban jóval magasabb az aktivitása a témának, mint amennyire az indokolt lenne.

Jó összefoglaló a 3-asé, de ez a rész azért annyira nem egyértelmű: "Vagy pl. feminista az a nő, aki harcol, tüntet, ír a nők egyenjogúságáért, hogy egy cégvezetői szerep megszerzésében jobb eséllyel induljon, de arra, hogy arab országokban nem hogy elképzelhetetlen lenne mindez, de a nőknek nincs joga sem tanulni, sem választani, arra azt mondja, hogy az az arab nők dolga, az ő ügyük." Az arab nők helyzete jóval bonyolultabb kérdés ennél. Általában egy országban annak, hogy kivívják a demokráciát vagy bármilyen emberi jogokat, belülről kell jönnie, ha kívülről próbálod rákényszeríteni, azzal nem mész semmire. Gondolj bele, ha itt egy gazdagabb nyugati állam kezdené szorgalmazni, hogy legyen például melegházasság, az mekkora fegyver lenne a konzervatív jobboldal kezében - rögtön jönnének azzal, hogy "idegenek bele akarnak szólni az autonómiánkba".

Egyébként technikailag a Vatikánon kívül nem nagyon van már olyan ország, ahol nincs szavazati joga a nőknek, olyan van, ahol a férfiak se tudnak szavazni. Női cégvezetők is vannak már Szaúd-Arábiában is. Szóval valami haladás azért van, ha lassan is.

#4: Oké, a példám nem volt éppen szerencsés és átgondolt. Amit írsz, abban igazat kell adnom.

De ettől függetlenül minden, sok ember javát szolgáló célkitűzés mellett megtalálhatók – néha szép számban – olyanok, akik valójában csak a saját érdekeik érvényesítésére használják eszközül a célkitűzés mellé állást.

Mondok egy más példát. Pl. én kiállok azért a nemes célért, hogy itt Közép-Európában ugyanazért a munkáért kapjanak az emberek ugyanannyi bért, mint Nyugat-Európában. Látszólag egy csoport érdekét tűztem ki a zászlómra. De ha történetesen kapok egy olyan állást, amivel keresek annyit, mint egy Nyugat-Európában élő középosztálybeli, és máris nem érzem annyira szükségét annak – és ennek is vannak szintjei –, hogy ezért az egyenlő munkáért egyenlő bért elvért harcoljak, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy számomra valóban a közép-európai emberek sorsa volt a szívügyem, vagy egyszerűen csak a saját, egyéni érdekeim mentén és okán álltam be egy ügy mögé. A válasz nem is annyira magától értődő…

Mert egyrészt ha a küzdelmem a célért eredményeket ér el, és nem csak én, hanem mások is profitálnak ebből, akkor valahogy mégsem lehet azt mondani, hogy ne harcoltam volna az adott célért. Másik oldalról meg nyilván minden közösség érdekei melletti elköteleződésben valamennyire benne vannak a személyes érintettségek is, ha része vagy ennek a közösségnek, akkor nyilvánvalóan, ha nem akkor is lehet ilyen egyéni érintettség.

"Ha sok lenne ott a feminista, egyenjogúság is lenne."

Meg még nagyobb szrba lennének véve a nők, és még jobban utálnák őket, a feministák szrkeveréseinek köszönhetően.

Bármit csinálnak, mindenhol marha nagy ellentáborba ütköznek, főleg a nőktől. Hehe.

Világ életemben segítettem a nőket, soha egy rossz szót nem tudtam rájuk mondani, de amióta köztudatban megjelentek a drágalátós feministák, már sokszor arra is ferde szemmel nézek, aki még az életben nem hallott ilyenről.

Na, ezt értétek el, gratula hozzá. És nem csak tőlem, érdemes bármilyen netes, bárki számára hozzáférhető tartalmat megnézni, mi a véleménye róla az embereknek...