Vidèken, mièrt kűld mindenki lájk jelet, normális valasz helyett?

> Vidèken, […]

Nem gondolom, hogy ez vidék, város, főváros kérdése lenne. A Facebooknak, vagy más közösségi oldalnak megvannak a használati szokásai. Ha vannak ebben eltérések, nem annyira területi, mint inkább szubkultúrából fakadó eltérések vannak. Van olyan kör, ahol idézetes képeket oszt meg unalomig mindenki, és lájkokkal válaszolnak rá. Van, ahol inkább a szelfik mennek, és animált giffel válaszolnak rá. Van, ahol meg komoly esszék születnek, és az én válaszomhoz hasonló hosszúságú kommentek érkeznek rá, 0 darab lájkkal.

A lájk arra szolgál, hogy jól látható és egyszerű módon fejezze ki valaki a tetszését. Nyilván oda is lehetne írni, hogy „Hű, ez tetszik!”, de a lájkolás pont ezt jelenti. Mondhatni erre találták ki.

> Ha kűldök ritkan egy idèzetet kèppel üzenetben,akkor is lájk.

Nem megköszönni akarják, csak kifejezik azt, hogy tetszik nekik az, amit küldtél.

Pl. az kommunikáció, ha egy távol élő ismerősömmel elbeszélgetek, hogy mi történt vele mostanság, talált-e jobb munkahelyet, stb… Az is kommunikáció, ha a lakásom régi lakóját értesítem, hogy jött egy levele az X banktól, és megbeszéljük, mikor tud felugrani érte. Az is kommunikáció, ha egy barátommal megbeszéljük, mikor futunk össze, hogy leüljünk pár órát beszélgetni. Az is kommunikáció, ha egy zárt csoportban valaki egy cikk kapcsán kifejti a véleményét, és elvitázunk a témáról. Az idézetes kép kb. úgy viszonyul a kommunikációhoz, mint a zacskós leves gasztronómiához, vagy mint a tablettás bor a borászathoz. Inkább kommunikációs zaj, kommunikációpótlék, mint tényleges kommunikáció.

Azzal, hogy valaki elküld egy random tájképet, amire mondjuk az van írva, hogy mondjuk „Az ember élete az, amivé gondolatai alakítják. (Marcus Aurelius)”, azzal még nem mondtál semmit. Ez egy közhely. Nyilván van értelme, csak kiüresedett ez az értelem. A lájk egy olyan beszélgetés nem folytatása, ami nem lett elkezdve. :-) Megint más, ha az ember leírja, hogy ezt az idézetet olvasta, és elmondja, hogy tetszik / nem tetszik neki ez, hogy miért gondolja azt, hogy ez igaz, vagy éppen azt, hogy szerinte ez mennyire hibás gondolat. Abból még akár érdemi párbeszéd is lehetne. Persze előtte nem árt megtanulni írni sem.

> En idegbajt kapok attol,hogy nem tudnak èrtelmes ember mòdjára komunikalni.

Tudnak… De ehhez valódi kommunikáció kell, mikor kikéred valakinek a véleményét, megosztod a gondolataidat.

Illetve egy dolog, hogy tudnak, más kérdés, hogy akarnak-e. Lehet, hogy valaki szívesen elbeszélgetne veled egy adott témáról, de ha este az ágyban fekve a mobiltelefonján pörgeti a Facebookot, akkor nem fog egy öt bekezdéses írással reagálni. Lájk, és kész…

~ ~ ~

> Más is idegbajt kap tőle?

Nem. A Facebook egy kommunikációs eszköz. Én arra használom, amire kellene, érdemi dolgokról kommunikálok rajta célzottan egy vagy több ismerősömmel. A Messenger üzeneteim mind valós tartalmú beszélgetések, a falamra viszont egy évben jó, ha 2-3 bejegyzést szoktam kitenni. Egy-egy tematikus csoportban viszont aktívan beszélgetek emberekkel.

> Ha szèpen megköszönök valamit azt pl. minek kell lájkolni?

Nem ismerve a kontextust, az, hogy megköszöntél valamit, arra nem is feltétlenül kell bármit is reagálni. Ehhez képest egy tetszésnyilvánítás még mindig pozitívabb gesztus, mint a semmi. Még egyszer, a lájkolás az egyfajta egybites tetszésnyilvánítás. Ha akarod értelmezni a jelentését, megérted, ha nem akarod, akkor meg idegbajt kapsz, de ez nem mi problémánk. :-)

Meg így kontextus nélkül tényleg nem nagyon lehet erre mit mondani. Oké, valaki megköszönés helyett csak lájkolt valamit. De nem mindegy, mi ennek a tárgya, annak a megköszönését mulasztotta el, hogy odaadtad neki a fél vesédet, vagy annak a megköszönését, aminek a megtétele amúgy kötelességed lenne, vagy olyan dolog megköszönését, amire senki nem kért, és a másik szemében nem feltétlenül képvisel értet, maximum a szándékodat tudja értékelni (mondjuk egy teljesen közhelyes, semmitmondó idézetet, amit születésnapi jókívánságnak szántál, de ami annyit ér, mint egy kisnyugdíjasnak a postaládájába bedobott reklám, ami egy testépítő szalont reklámoz).

> Ès amìg Budapesten èltem 17 evig,ott miert nem reagáltak soha lajkkal,hanem kulturàlt ember mòdjára válaszoltak.

Megint leírom, hátha nem sikerült elsőre értelmezni, ez nem azon múlik, hogy Budapesten vagy-e, vagy sem, hanem azon, hogy az adott ismerőscsoportban milyen szokások terjedtek el. Vagyok olyan csoportnak tagja, ahol jórészt budapestiek vannak, és ott nem az egyéni tartalmak, hanem a huszadszor újra és újra megosztott tartalmak az uralkodóak, a reakciók meg valóban kimerülnek egy lájkban. Van olyan vidéki csoport, ahol meg minden bejegyzés saját megfogalmazás, hosszú mondatokban, és a reakciók is hosszan kifejtett egyedi gondolatok a témával kapcsolatban. (És viszont.)

Más meg valószínű tőled kapna idegbajt, mert minden mondatot indokolatlanul új sorban kezdesz, ahelyett hogy – pl. hozzám, vagy egy könyvhöz, cikkhez hasonlóan – egy-egy bekezdésbe tartalmilag összefüggő mondatokat írnál és a hosszabb írást bekezdésekre tagolnád. Vagy azért kapnak tőled idegbajt, mert a mondatvégi és mondatközi írásjelek után nem teszel szóközt. Vagy azért kapnak tőled idegbajt, mert képtelen vagy normális, magyar é betűvel írni, helyette è betűt használsz. Pedig mind számítógépen, mind mobiltelefonon lehetőség van magyar é betűt írni, ha nem, akkor csak meg kellene nézni a nyelvi beállításokat az adott eszközön. Úgy alapvetően ezt sem vetném alapból a szemedre, csak most mivel ez a beszélgetés tárgya, ezért hozom fel példának azt, hogy amíg másoktól megköveteled, hogy úgy viselkedjenek, ahogy az neked tetszik, ők alkalmazkodjanak hozzád, addig a saját hibáiddal túl elnéző vagy, és képtelen vagy ahhoz alkalmazkodni, hogy más közösségben esetleg mások a szokások.

Igen, kapj idegbajt attól, hogy valaki elküld melegebb éghajlatra. Bár ott is inkább ajánlott a higgadtság, és annak a megértése, hogy miért született meg a másikban ez a reakció, de ilyen semmiségeken idegeskedni, az némileg túlzás. De ha tényleg nagyon zavar, keress megfelelő közeget, akikkel úgy tudsz kommunikálni, hogy annak tartalma és formája számodra kielégítő.

De visszatérve az egy fokkal jogosabb elmarasztaló ítélet, ha valaki a rendelkezésre álló technológiát nem jól használja, mint az, hogy valaki a tetszésnyilvánítást egy olyan módon fejez ki, amit kimondottan arra találtak ki, hogy tetszésnyilvánítást lehessen kifejezni vele. De még a te írásmódod sem olyan, amitől idegbajt lehetne kapni. Annyi tétje nincs sem az én, sem az ismerőseid számára. Hosszútávon lehet, hogy azt mondom rá, ha rendszeresen hasonlóval találkozok, hogy elszomorító az emberek helyesírása, vagy az informatikai eszközök kezelésében való jártassága, de van kb. ötezer és egy olyan dolog, ami idegesítőbb, mert sokkal több jelentősége van, egyáltalán van bármiféle jelentősége az életemre nézve. Ha valamit írok, megosztok a Facebookon, akár az összes ismerősömmel, akár konkrétan egy valakivel, akkor azért teszem, mert mondani akarok vele valamit. Hogy ő erre mit és hogyan reagál, egyáltalán reagál-e bármit, az az ő dolga, ha mondanivalóm átment, akkor oké. Ha nem, végül is az is oké, senkinek nem kötelező az én Facebook bejegyzéseimmel töltenie az idejét.

> Van egy nő aki mindig kűldözget valamit,de már nem köszönöm meg mert lájkolja,azt,hogy megköszöntem.

Oké, de ezzel ezen kívül mi dolgod van neked, neki, vagy nekünk?

> Esküszöm,olyan sèrtő,hogy már nem merek üzenetet váltani emberekkel.

Az sértő, hogy valaki küld egy random tartalmat, amit éppen a Facebook a szeme elé vet, és amit a pillanatnyi reflexei miatt megosztásra méltónak vél, amit te megköszöntél, ő meg a tetszését fejezte ki, hogy belőled ez ilyen reakciót váltott ki? Ez tényleg sértő dolog? Pusztán azért, mert ez utóbbit egy lájk gomb megnyomásával tette, ahelyett, hogy azt írta volna kommentben, hogy „Nincs mit”, vagy „Szívesen”? De hiszen a kettő mind szándékában, mind tartalmában ugyanazt jelenti. Vagy – ha már valami olyan dolgot osztott meg, amiért úgy érzed, hogy köszönetet illik mondani – te várod el, sőt megkövetelni kívánnád, hogy további 5 másodpercet áldozzon az idejéből rád? Áldozzon egy barát arra 5 másodpercet, vagy akár 5 órát, aminek valóban tétje van, de erre? Vagy most fél órát pingpongozni kellene, hogy „Köszönöm”, „Köszönöm, hogy megköszönted”, „Köszönöm, hogy megköszönted azt, hogy megköszöntem”? :-)

Ha ezen múlik a boldogságod, vagy az emberi kapcsolataid minősége, akkor már rég megette a fene az egészet.

Felhívtam a figyelmedet egy hibádra, hiányosságodra, de minimális erőfeszítést sem teszel annak megszüntetésére. Meg sem próbálsz a másik fejével gondolkodni. A másikat nem szándéka, hanem formai lényegtelenségek alapján ítéled meg. Pár száz, maximum pár ezres mintavételből az ország lakosságának a 80%-át leparasztozod, és egyetlen tulajdonság alapján, hogy budapesti-e az illető, vagy sem. Ráadásul az emberi kapcsolatoknak egy nagyon szűk területéből vonod le ezt az általánosítást, mondjuk olyan dolgokat nem veszel figyelembe, hogy a boltban mennyire udvariasabb, vagy kevésbé udvarias a kiszolgálás egy vidéki faluban, mint a fővárosban, vagy mondjuk mekkora eséllyel számíthatsz segítségre egy utcán véletlenszerűen megszólított idegentől. Nem, pusztán attól paraszt valaki, mert egy lájk gombot arra használ, amire való. Nem, nem a te ismerőseid parasztok, hanem minden vidéki. Nem, neked nincs semmiféle hibád, hiányosságod, ami hasonló súlyosságú lenne. :-) Viccnek, troll kérdésnek persze jó lenne ez, csak tartok tőle, hogy nem viccnek szántad.

> Szerintem a vidèkiek parasztok!

Most érezzem magam sérve győriként? :-) Nem, annyira tényleg nincs tétje. De ha úgy objektíven nézve mérlegre teszem, hogy melyik a kevésbé elfogadható viselkedésmód, az, hogy valaki egy köszönetnyilvánításra kifejezi a tetszését, vagy az, hogy valaki egy durva általánosítás mentén parasztnak titulál, anélkül, hogy ismerne, akkor nekem valahogy arra billen a mérleg, hogy ez utóbbi a kevésbé elfogadható, vagy legalábbis sokkal ellenszenvesebb jelenség. (Nota bene pont ezért gondolja sok vidéki – szintén ostoba módon általánosítva –, hogy pont a Budapestiek arrogánsak, nagyképűek, türelmetlenek, alkalmazkodásra képtelenek, amit fűszerez egy csipetnyi felsőbbrendűségtudat. Pedig kulturált ember nem általánosít.)

Röviden: Nem tanulsz, magaddal szemben végtelenül elnéző vagy, másokkal szemben meg végtelenül kritikus. Nem a másik szándéka alapján ítéled meg az embereket, hanem a te saját – vitathatóan megalapozott – elvárásaid alapján. Nem egészében ítélsz meg másokat, hanem apró részletkérdés alapján. Több szempontból is általánosítasz. Nem igazán vagy megértő, toleráns, alkalmazkodóképes, elfogadó, elnéző, és nem is igazán törekszel rá. Csak remélhető, hogy ebből idővel csak-csak meglátsz magadban egy-egy hibát ezekből, és megpróbálod javítani magadban.

Addig meg csak azt lehet mondani, hogy sok sikert!