Az okos tanult emberek miért nézik h@lyének a rendes mindennapi embereket?

Kíváncsi lennék, milyen helyzeteket tudsz erre felhozni.

Mert én úgy vagyok vele, hogy vadidegen emberekkel, „csak úgy” alapon nem szoktam leállni beszélgetni. Se egy kőművessel, se egy postai ügyintézővel, se egy – jó eséllyel diplomával rendelkező – banki alkalmazottal. Nem a végzettsége miatt, nem az okossága miatt, hanem mert nem ismerjük egymást.

Számos közösségnek voltam tagja: néptáncegyüttes, Mensa HungarIQa, tai chi csoport, filozófia iskola stb… Ezeknek a tagjai között voltak, akiknek szakmunkás végzettsége volt, volt, akinek meg doktori címe. A Mensa ilyen szempontból jó példa, mert azokat az embereket foglalja magába, akiknek az IQ-ja magasabb, mint az emberiség 98%-ának az IQ-ja, de ott is van bunkó és kedves ember, van cégvezető, doktorit végző ember, van tudós, informatikus, titkárnő, mentős, de van gyárban, futószalag mellett dolgozó ember is, sőt munkanélküli is. És mindezek nem függnek össze azzal, hogy ki milyen ember, mennyire szimpatikus, mennyire akarom rá pazarolni az időmet.

Senkinek nincs a homlokára tetoválva a végzettsége. Attól, hogy valaki mondjuk bolti eladó, attól még lehet, hogy két diplomája van, csak éppen ilyen munkát talált ideiglenesen. Egy villanyszerelő is lehet szakmunkás, de lehet, hogy villamosmérnöki diplomával rendelkező ember. A munkahelyemen is van, akivel többet beszélgetek, van, akivel kevesebbet, de nem vagyok tisztában azzal, kinek milyen végzettsége van, és nem is nagyon érdekel. Végzettségtől függetlenül van, aki visszahúzódóbb egy ilyen közösségben, van, aki barátkozóbb típusú. Nyilván az ember azzal beszélget, azzal barátkozik, aki szimpatikusabb, és ez nem végzettség, de még csak nem is okosság kérdése feltétlenül. Ismerek olyan szakmunkásképzőt végzett embert, akinek bár nem voltak mondjuk nagyon mélyreható ismeretei az egyetemi szintű matematikában, de az élet dolgairól hatalmas bölcsességgel, tisztánlátással rendelkezett, felnézem rá, odafigyeltem a tanácsaira. De volt olyan két diplomás ember is, aki kvázi szakbarbár volt, a szűk területen kívül, ami az érdeklődésébe vágott, másról nem lehetett beszélgetni vele normálisan. (Meg persze fordítva is igaz, ismertem tapló és iskolázatlan embert, és bölcs, diplomát végző embert is.) Megint csak nem végzettség kérdése az, hogy kinek milyen emberi értékei vannak, hogy ki az, aki segítőkész, érdeklődő, jól tájékozott, humoros, előzékeny, intelligens; és ki az, aki műveletlen, arrogáns, rosszindulatú, kompromisszumra képtelen, nehezen elviselhető ember.

(Egyébként tényleg elég furára sikeredett a kérdésed. :-) )

Egy valòban intelligens ès bölcs ember "lehajol" a nála alacsonyabb rangu emberhez.

Alázatosan ès megèrtően viselkedik vele.

Amelyik bekèpzelt az nem bölcs sőt ő az analfabèta.

En dolgoztam nagyon alja munkát...de oda jött hozzám a vezèrigazgatò ès kedvesen megkèrdezte,van e szuksègem segìtsègre.

Ezt azert kèrdezte,mert látta kellemetlenül èrzem magam,amint lát "aljamunkaközben".

Alázatos ès bölcs volt.

A szìvem nem feledi :)

Ja

"Az igazán nagyok a kicsiket is nagykènt kezelik"(anonymous)