Más híváslistáját hogy lehetne lekérni? Páromét akarom. Kérlek negatív kommentelj kímélj!

> Az intelligencia szót sem tudod leírni, s vélhetően alantas céljaid vannak.

Bizonyára én nem értem az összefüggést. Az erkölcs nincs párhuzamban az intelligenciával, lehet jó ember valaki alacsony és magas IQ-val is. Mindenesetre egyedül rólad derült ki, hogy „alantas céljaid” vannak, olyan dologhoz kértél segítséget, amit nem hogy az erkölcs, hanem egy sokkal szűkebb kategória, a törvények megsértését jelenti, és nem is csak szabálysértés, hanem bűncselekmény.

> Kérd meg a párodat, mondja meg, kivel szokott telefonálni. Adj mellé egy szerelmes csókot is.

> Ez a helyes eljárás.

Nem. A helyes eljárás az, hogy nem ellenőrzöm a páromat. A párkapcsolat egy nagyon erősen bizalmi kapcsolat. Bizalmi, azaz megbízunk egymásban. A bizalmatlanság meg bizalmatlanságot szül. Oké, megnézed a híváslistát, és látod, hogy naponta háromszor hív fel a párod egy Gipsz Jakab nevű embert. Mire következtetsz ebből? Meg fogod kérdezni, hogy ki az a Gipsz Jakab? Ezzel fogod tönkretenni a bizalmi viszonyt, a párod számára világossá válik, hogy nem bízol benne, így ő sem fog bízni benned. Akkor is meging a bizalma irántad, ha addig bízott benned, és történetesen Gipsz Jakabot munkával kapcsolatos okok miatt kell naponta háromszor felhívnia. Ha meg kikacsint a kapcsolatból, és te leleplezed, azzal is csak azt éred el, hogy más csatornán fognak kommunikálni, olyan csatornán, ami nem visszakövethető, a kommunikációs előzmények törölhetőek. De te elveszítetted azt, hogy bármiféle bizalmat megkövetelj, mert te ténylegesen és félreérthetetlenül nem bíztál benne, előbb, mintsem annak az esetleges tényleges oka megtörtént volna.

Minden ilyen módon – a másik után való nyomozással – kiderült információ pusztán arra jó, hogy a kapcsolatot tovább bomlassza. Ez a célod? Akkor legyen benne tartás, és szakíts a pároddal, mert valamilyen ok miatt nem tudsz megbízni benne. Hosszútávon te is, ő is jobban jár. Másik oldalról ha egy párkapcsolatban valamelyik fél kikacsint a párkapcsolatból, ott sokszor valahol a másik fél okolható ezzel, valamiért ő az, aki a kikacsintó félnek valamilyen szempontból nem elegendő, ezért vágyik egy olyan kapcsolatra, amit a jelenlegiben nem kap meg. (Vagy az is lehet, hogy simán csak nem passzoltok össze. Ennek lehet oka az, hogy a másiknak van olyan tulajdonsága, ami meghatározó, de nem tudhattad előre, de lehet akár az oka az, hogy rossz szempontok alapján próbálsz párt választani.)

Tulajdonképpen az, hogy egy harmadik személy felbukkan-e egy rosszul működő párkapcsolatban, vagy sem, az teljesen lényegtelen, az csak tünete, következménye és nem oka a rosszul működő párkapcsolatnak. Ilyen módon az, hogy ez kiderül-e vagy sem, az is maximum ürügye és nem oka annak, hogy valamelyik fél úgy dönt, ő nem akarja ezt a kapcsolatot folytatni.

Aztán lehet, hogy volt olyan párom, aki egy időben megingott, és más felé kacsintgatott. Nem tudom. Lehet. Mindenesetre addig nekem aggodalomra nem volt okom, amíg nem voltak feszültségek a kapcsolatunkban, és amíg a szülők meglátogatásánál a vasárnapi ebédnél én ültem mellette az asztalnál. Ha volt, lett volna bármi dolgom ezzel, az maximum az, hogy a párom szeretetét elmélyítsem, hogy többet adjak magamból, jobban figyeljek rá, nem az, hogy számon kérjek rajta bármit is. Egy kapcsolat akkor működik, ha a felek adni igyekeznek a másiknak, inspirálni a másikat, megérteni a másikat, és akkor működik rosszul, ha nem adni, hanem kapni akarnak, elvárnak a másiktól valamit, követelnek a másikon valamit, úgy általánosságban a másiktól várják a boldogságukat.

~ ~ ~

Nálam ez mindig úgy működött, hogy idővel óhatatlanul ismertem a másik számítógépéhez, telefonjához a hozzáférési adatokat. De soha nem használtam ezt kvázi kémkedésre. Akkor baromira jól jött, mikor bedöglött a laptopom, nekem sürgős munkám volt, amit kedvesem laptopjával véghez tudtam vinni. Másik oldalról az én telefonomat ujjlenyomat védi. Az első dolgom az volt, hogy kedvesem ujjlenyomatát is beregisztráltam, hogy ha valami vészhelyzet adódik, és az ő telefonja nincs ott, elromlott, lemerült, akármi, akkor tudja használni az én telefonomat is ha kell. Ő bármikor belenézhetne a telefonomba, hogy kivel beszéltem, kinek írtam emailt, messenger üzenetet, akármit. Én meg nem adok okot arra, hogy ettől tartanom kelljen.

Nota bene az első komoly párkapcsolatom 7,5 évig tartott. De fiatalon jöttünk össze, igazából nem illettünk össze. Sok minden gördülékenyen működött, nem voltak nagy konfliktusok, pusztán azt éreztem, hogy a párom nem tud együtt örülni annak, aminek én örülök. Jöttek rá rövidebb ideig tartó párkapcsolatok, de azokat csak próbálkozásoknak tekintem. Volt egy komolyabb, az egészen más okból ért véget, kénytelen volt véget érnie, de ezt most nem részletezném. A mostani párommal több, mint 10 éve vagyok együtt. Nem, nem néztem meg soha a híváslistáját, és bizonyos vagyok benne, hogy ő sem nézte meg az én híváslistám. Ha erre indíttatást érez bármelyik fél, akkor már rég megette a fene az egészet.

~ ~ ~

Te nem tekintesz a párodra egyenlő félként. Ha így tennél, rá, a szabad akaratára bíznád, hogy ő eldöntse, kitart-e melletted, vagy sem, és a célod az lenne, hogy legyen oka arra, hogy kitartson melletted. Nem, te hatalmat akarsz gyakorolni felette, rá akarod kényszeríteni, hogy ne választhasson mást, kontrollálni akarod. Az a gond, hogy ez egyrészt neki sem jó, de hosszútávon neked sem jó. Mindkettőtöknek csak ártasz vele. Pont ezért gondolják úgy általában az emberek azt, hogy ez etikátlan. A nagyobb probléma, hogy ezt te egy cseppet sem érzed etikátlannak, olyan dolognak, amit szégyellned kellene, sőt ha valaki ezt kritika tárgyává teszi, azt gondolod hülyének, ostobának, alantasnak. Huhh… Ezt nagyon gyorsan el kellene kezdeni felülvizsgálni magadban, mert ez egy eléggé erősen pszichopátiás attitűd. (A félreértések elkerülése végett: Nem azt mondom, hogy te vagy pszichopata, hanem az, ahogy ezt a kérdéskört látod, az pszichopátiás természetű.)