Hogyan tanuljam meg kezelni, elfelejteni az ilyen helyzeteket?

Ma tesin elsírtam magamat, és utána is rossz kedvem volt, most meg sírva ebédeltem így hazaérve:( A következő történt: a tanárunk mindig kivisz minket futni.(egy patakkor 800m, 3at szoktunk). Nem vagyok nagy futó,se sportoló, hobbijaim is ülősek(zene,rajz) Nekem nagyon nehezen mennek ezek a futások na most a 2.körre volt 4:30percünk. Én 5:00re értem be kb. És mondott vmit a tanár h a nyugdíjasok jobbat futnak én meg visszamontam H esetleg ön nem futná le 4percre H példát mutasson. Erre elkezdte h majd akkor szájaljak ha teljesítek és nekem ez a feladatom h ennyit fussak és teljesítsek ennyi időre és 800m nem nagy cucc stb. Aztán meg még mondta H ő ennyi idősen 2:15re futott(ezt már nem nekem mondta,egyébként férfi a tanár) aztán a 3.körre volt 4percünk. Majd meg haltam a végére,egy lány ebből az indokból elsírta magát, és hát én is elkezdtem. Nem azért mert alig kaptam levegőt,inkább azért mert amikor beértem is azt mondta h ez már nem rossz. De nekem ez nem H nem rossz, szuper! Legjobb teljesítményemet nyujtom:(egyébként nem vagyok túlsúlyos:161cm 50kg)És még most is sírok ezen. Normális ember leszarná H mit mond, én meg még mindig itt bőgök rajta.. nagyon nem szeretem ha leszidnak stb. simán elaírom magamat, és még utána is. Ezzel lehetne vmit kezdeni???