Szerintetek ez a mondás mennyire igaz?

A büszkeségnek eleve kétféle jelentése van. Pozitív értelemben valakinek a megelégedettségét fejezi ki önmaga, vagy valamilyen közösség eredményei, döntései felett. Ez jó és helyes. Negatív értelemben a beképzeltséget jelenti, ha valaki olyan tulajdonságaira, eredményeire, erényeire büszke, amely tulajdonságokkal, erényekkel, eredményekkel valójában nem rendelkezik.

Mondjuk sakkozok valakivel. Az első játszmában sikerül kitalálnom egy nagyon trükkös, szövevényes tervet, amit az ellenfél nem lát át, és ezzel sikerül megnyernem a játszmát. Lehetek büszke arra, hogy milyen bonyolult tervet sikerült kiötölnöm. Ez pozitív értelemben vett büszkeség, mert tényleg sikerült azt a bonyolult tervet kiötölni. Ennek a fajta büszkeségnek önértéke van. Ha most a második és harmadik játszmában nagyon csúnyán elvernek, az a vereség nem lesz sem kisebb, sem nagyobb ettől, és továbbra is ugyanolyan büszke tudok maradni arra, hogy az első játszmában mennyire trükkös tervet sikerült kigondolnom, az azt követő két vereség semmit nem von le ennek az értékéből.

Ha viszont egyetlen megnyert játékból azt vonom le következtetésként, hogy én mennyire jó sakkozó vagyok, az negatív értelemben vett büszkeség is lehet. Önteltség, olyan tulajdonság beképzelése, amivel valójában nem biztos, hogy rendelkezem. Az azt követő két vereség valóban annál súlyosabb, minél jobb sakkozónak képzeltem magam előtte. Hogy mennyire jó sakkozó vagyok, annak a felmérésére vannak módszerek, pontrendszerek, de ez sok-sok játék együtt adja ki, amihez képest egy-két vereség nem feltétlenül ront annyit a statisztikán, hogy sokkal rosszabb játékosnak tűnjek.

Olyan értelemben lehet igaz a mondás, hogy aki olyan tulajdonságokat vél magáénak, amivel valójában nem rendelkezik, és ezen vélt tulajdonsága meglétére alapozza a döntéseit, tetteit, akkor jóval nagyobb eséllyel bukhat el, pont abból adódóan, hogy ténylegesen nem rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amit magáénak vélt.

~ ~ ~

Viszont azt is gondolom, hogy valódi, pozitív értelemben vett büszkeség mindig valamilyen eredménynek az elérését jelenti, ami másokban irigységet kelthet. A büszkeség kifejezését sokan gondolják valamiféle sértésnek, így jellemhibának. De nem feltétlenül az. A jogos büszkesége és az önhittséget, beképzeltséget meg kellene tudnunk különböztetni. Az idézet helyesebb lenne, ha a büszkeség szót lecserélnénk önhittségre, vagy beképzeltségre, és nem mosnánk össze a pozitív értelemben vett büszkeséggel.