Mit jelent? 14:41

Nincs jelentése. Ha szándékosan felfigyelsz egy bizonyos mintázatra, és azzal foglalkozol, sokkal hamarabb feltűnik minden ami azzal kapcsolatos. Tudat alatt is foglalkozol vele, ezen felül pont az időpontoknál nem is nehéz akkorát tévedni, hiszen az időérzék által tudni fogja az agyat hogy körülbelül mikor fog újra az az időpont bekövetkezni amit eleve tudatban tartasz. Ez a 0-59 számokkal tipikusan előfordulhat, és rengetegszer találkozol vele az időszámítás miatt, hiszen szinte minden órában találsz ilyen számpárokat.

Ettől függetlenül ez nem üzen semmit, és nem is jelent semmit. Bár te véletlennek fogod fel, sokkal több - legfeljebb nem tudatos - direktség van a számokban látás mögött.

Az intelligencia egyik alapköve a mintafelismerés. Az agy nem csak képes felismerni mintákat, de boldogságként éli meg azt, amikor felismer egy mintázatot. Pl. ezért szeretünk zenét hallgatni, mert kvázi előre halljuk, mi fog következni a következő taktusban, ráillik a mintára, és ezért szokott az történni, hogy egy dal ha tizedszerre nagyon tetszik, elsőre biztos nem tetszett annyira (mert a ritmus mintázatát fel tudod ismerni, de a dallamét még nem teljesen).

Az ember naponta nagyon sokszor néz rá az órára. Talán százszor is. Az esetek jelentős részében ez nem tudatosan történik, ránézel, leolvasod az időt, majd el is felejted, mert az agynak csak arra az információra volt szüksége, hogy pl. nem vagy késésben. De nem tudnád megmondani, hogy mennyi az idő, pedig ránéztél az órára. (Talán tudatosan is megélted ezt már, van, hogy az ember ránéz az órára, majd újra rá kell néznie, pedig tudja, hogy az imént nézte meg, látta az időt, mégis elfelejtette.)

Annak az esélye, hogy az óra és a perc ab:ba alakú egy adott pillanatban 1:60-hoz. Ugyanígy 1:60-hoz az esélye, hogy az idő aa:bb alakú, vagy ab:ab alakú. Egy-egy ilyen eseten az ember nem ütközik meg különösképpen. Ha százszor ránézel az órára, akkor naponta átlagosan kétszer is láthatsz egy ab:ba alakú időt, csak éppen lehet, hogy nem tudatosul benned. A véletlen hozhatja úgy, hogy egy adott napon akár 5-6 ilyen időponttal is találkozol, és erre már a tudatalattid is felfigyel, tudatossá teszi a tapasztalást, észreveszed, tudatosul és emlékszel is, hogy: „Nicsak, 14:41 van. Ma már másodszor történik meg ez {valójában lehet, hogy hatodszor}, milyen furcsa is ez.”.

És az agy innentől hajlamos csalni. Az agy jutalmazza önmagát egy mintafelismeréssel, így ha te „elhatároztad”, hogy mostanában gyakran találkozol ab:ba formájú időponttal, mikor az órára nézel, akkor az agy többféleképpen kezd el csalni:

1. Mikor ilyen időpont van, eddig nem tudatosult mindig, hogy ránéztél az órára. Onnantól, hogy elhitted, hogy gyakran látsz ilyen időpontot, minden ilyen időpont leolvasása azonnal tudatossá, fókuszálttá is válik. Az az élményed, hogy gyakrabban látsz ilyen időpontot, pedig valójában nem, csak gyakrabban tudatosul benned egy-egy ilyen óraránézés.

2. Az ember periférikus látómezejében gyakran van óra. A szemed sarkából pont látsz egy faliórát, vagy böngészés közben ott a tálcán az óra. Az szem és az agy ezt nem tudja élesen látni, de ahhoz elég jól, hogy ha a homályos kép hasonló időpontnak tűnik, akkor jöjjön az inger, hogy nézz rá az órára.

3. Aztán a tudatalattid egyéb csalást is elkövet, hogy megkapja a mintafelismerésből származó jutalmát. Pl. ránézel az órára 14:33-kor – lehet nem is tudatosul benned –, és a tudatalattid – fogalmazzunk úgy – beállít egy időzítőt, hogy nézzél rá az órára kb. 8 perc múlva is, és kvázi elkezd visszaszámolni. 8 perc múlva meg… voilà, ránézel az órára és 14:41 van.