Elrontottam a dolgot, vajon csak plátói szerelem maradhat a dologból? Hogyan felejthetném el minél hamarabb?

Egyetemista gólyatáborba találkoztam ezzel a felsőbb éves sráccal, és egyszerűen teljesen letaglózott. Kedvességet és biztonságot sugároz, segítőkész, és mindemelett jól is néz ki... egyszer sem beszéltem vele kettesben, mert ilyenkor nyuszi vagyok, és most haragszom is magamra. Tudom, hogy észrevett, nem is egyszer, de max csak körökben beszéltünk együtt. Barátnője most nincs, és tudom, hogy nem is csajozott a táborban, szervező volt. Fogunk még talalkozni csoportostul valószínűleg, de nem tudom van-e még esélyem nála. A kérdés inkább az, hogyan felejthetném el? Egyszer voltam nagyon régen szerelmes, de akkor sokkal jobban ismertem azt az embert.. most szinte semennyire nem ismerem, ezért is lepett meg ez a hirtelen vonzás felé.