Általában miért nem likeolnak?

Szia!

Szerintem ne várd el, hogy lájkoljanak, mert bár te be tetszik-eled őket, de nincs ilyen szabály, hogy vissza kellene adni. Ne a lájkok számától tedd függővé, hogy vagy-e valaki vagy sem. Ha nagyon figyelemre vágysz (ezt érzem ki a soraidból), akkor tegyél ki cicás, vagy állatos képeket pl. Vagy ossz meg érdekes, többeket érdeklő dolgokat. Keress másokkal közös hobbit, és az ezzel kapcsolatos csoportokban légy aktív.

Olvass, szerezz a való életben barátokat, de ha ez nem megy, akkor virtuálisan is lehet beszélgetni, barátokat találni. Találhatsz barátokat úgy is, ha online játszol valamit, és egy ilyen közösségi csoportban segítesz másoknak.

Attól, hogy hírbe hozod magad, nem hoz lájkolókat hidd el.

Növeld a belső értékeid, és akkor értékelni fognak, akár külső alapján is.

De hangsúlyozni szeretném, egy ember értéke nem a lájkok számától függ.

> Én eddig azt hittem aki jóképű jó stílusú az sok like őt kap.

Nincs szoros összefüggés. Az, hogy mi tetszik a többségnek, eleve nem értékmérő. Illetve a lájkok száma és az, hogy kinek mi tetszik, az sem függ feltétlenül össze.

> Párszáz ismerősöm van csak és abból a háromnegyedét nem ismerem

Akkor nem arra használod eleve a Facebookot, amire való. Az „ismerőseid” lehet, hogy olyanok, akik ritkán lájkolnak, vagy megválogatják, hogy mit lájolnak, és mit nem. Lehet pont azért nem lájkolnak, mert fogalmuk sincs ki vagy, és miért vagy az ismerőseik között.

Van, aki minden szembejövő tartalmat lájkol. Van, aki meg egy évben egy dolgot lájkol, amikor tényleg szükségét érzi annak, hogy kifejezze a tetszését, nem tetszését.

> én likeolok mindenkit

Akkor megint nem jól használod a Facebbookot. Minden tartalom, minden fénykép nem lehet szimpatikus…

> miért nem viszonozzak!?

Miért viszonoznák? Nem kötöttetek szerződést. Nem pénzről van szó, amit vissza kellene fizetni. Hogy te mit lájkolsz az a te dolgod, rád tartozik. Akiket lájkolsz – mivel nem is ismernek – lehet, hogy számon sem tartják, hogy létezel, vagy hogy mit lájkoltál, mit nem. De hogy ők mit lájkolnak, az meg rájuk tartozik. Azt, amit lájkolni érdemesnek tartanak.

Tegyük fel egy társasházban laksz. A szomszéd minden héten kirázza a lábtörlőt, ami az ajtód előtt van. Ő dolga. Valamiért ezt ő fontosnak tartja. De miért tartoznál neki bármivel is? Mennyire éreznéd jogosnak, ha ő elvárná, hogy te meg minden hónapban mosd le a bejárati ajtaját? Hiszen te nem kérted meg őt, hogy rázza ki a lábtörlődet, nem várod el tőle. Nyilván meg tudod köszönni, meg meg tudod mondani, hogy igazán nem szükséges ezt tennie. De a szomszédodnak semmiféle elvárása nem jogos attól, hogy ő önszántából csinál valamit, amire senki nem kérte.

> Őszintén ez rossz érzés nagyon úgy érzem egy senki vagyok akit senki nem ismer.

Bizonyos szempontból senki is vagy. Mint mindenki. A legtöbb embert csak a rokonai, meg néhány barátja tartja igazán számon. Meg ideig-óráig néhány ismerős, munkatárs, de ők is hamar elfelejtik, ha mondjuk otthagyod a munkahelyedet. De akit ezren lájkolnak, az sem kevésbé senki. Lehet, hogy téged három ember lájkol, de ha mondjuk egy költözésnél segítségre van szükséged, akkor mind a három készségesen ajánlja fel a segítségét. Lehet, hogy akit ezeren lájkolnak, annak meg ezer ember mondja, hogy „bocs, nem érek rá”. A lájkok száma nem minősíti sem az embert, sem az emberi kapcsolatokat, pláne azok mélységét.

A Földön él ugye több, mint 7 milliárd ember. 100 év múlva ezeknek az embereknek a 99,999%-ra senki nem fog emlékezni, még a nevükre sem, pláne arra, hogy mit csináltak, kik voltak. És mégis szükség van mindegyikre, mindegyik fontos szerepet tölt be a társadalomban. Ahogy egy számítógépben is egy vacak kis ellenállás, vagy egy vacak kis vezeték mondjuk a processzorhoz képest kevésbé tűnik fontosnak, de ezen ellenállás illetve vezeték nélkül ugyanúgy nem működik jól a számítógép, mint a processzor nélkül. A vezeték, ellenállás nem véletlenül van ott, nem kisebb az érdeme a számítógép működésében, mint a processzornak.

Másik oldalról mindenki valaki. Mindenkinek vannak erényei, képességei, amiben jobb, mint az átlag. Minden ember egyedi, különleges.

> Hírbe kellene hoznom magam?

Miért is? Mert valaki vagy valakik elhitették veled, hogy attól értékes valaki, ha híres? Sok híres ember van, akinek a hírnevét a média tartja fenn. De ez talmi, ha a média nem tolja a szekerét, az emberek pár év után elfelejtik még az emlékét is.

Aki meg az életben igazán sikeres, de nem közszereplő – mondjuk egy főorvos, egy gazdasági osztályvezető, egy remek munkát végző mérnök, egy kedves pincér, aki sok vendégnek szimpatikus –, rendezett anyagi helyzete van, családja, gyerekei, kiegyensúlyozott, elégedett életet él, annak meg lehet nincs is ideje arra, hogy a Facebookon lógjon. Vagy egyszerűen nem érdekli, mert ezernyi fontosabb dolog van az életében ennél. Nincs szüksége valami teljesen talmi megerősítésre, mert tudatában van önmaga szerepével, helyzetével, és elégedett vele.

Én informatikus vagyok. Szerintem jó a szakmámban. Nyilván vannak nálam sokkal jobb, de szép számmal sokkal rosszabb informatikusok is. Úgy az életben számos hibám, hiányosságom van. Pl. soha nem voltam szép, mostanság szép súlyfelesleget felszedtem. Hajlamos vagyok a szétszórtságra, a lustaságara, dohányzom stb… De van számos erényem, pozitív tulajdonságom, ami kompenzálja a hibáimat. A visszajelzések alapján intelligens, kreatív, objektív éleslátással rendelkező, kedves, jószívű, segítőkész, jó humorú, empatikus, filozofikus, a tudományokat is, de más területeket is jól ismerő embernek tartanak. Van egy lakásom, nincsenek megélhetési gondjaim, van mellettem egy szerető társ. Élményekben gazdag életet élek, több közösségnek is tagja voltam és tagja vagyok ma is. Különböző hobbik színesítik az életemet. Mi kell ennél több?

A Facebookot leginkább arra használom, hogy ilyen-olyan való életben működő közösségekhez tartozó csoportokban kommunikáljak, illetve néhány ismerőssel kapcsolatot teremtsek, mondjuk az egyik barátommal megbeszéljem, hogy a jövő héten mikor megyünk el sörözni. Képet jó, ha két-három havonta töltök fel. A profilképemet több, mint egy éve nem cseréltem le. (Miért tettem volna? Annyit nem változtam időközben.) De hogy pl. a profilképemet hányan lájkolták? Mit tudom én? Nem tartom számon. Én nem leszek se több, se jobb, se okosabb, se gazdagabb, se egészségesebb, se műveltebb, se fiatalabb attól, hogy hányan lájkolták a profilképemet. Hogy most az ismerőseimből kettő, tíz, húsz vagy ötven olyan, akinek szimpatikus a pofám annyira, hogy megnyomja a lájk gombot, attól én még az vagyok aki. Semmivel sem értékesebb vagy értéktelenebb. Hogy kinek mennyire vagyok szimpatikus az meg azért jórészt rájuk tartozik.

A megosztásaimra, bejegyzéseimre is ugyanez vonatkozik. Mondjuk ritkán osztok meg valamit, és az is általában annyira specifikus, hogy eleve tudom, hogy az ismerőseim csak egy szűk körének az érdeklődésére tart számot, de annak valódi jelentősége van. Nyilván egy vicces kép, videó is lehet érdekes, de abból Dunát, Tiszát lehet rekeszteni, ilyet a legritkább esetben szoktam lájkolni, pláne megosztani. A Facebook üzenőfalat is jó, ha egy héten egyszer nézem meg, akkor is maximum 10-20 bejegyzés erejéig, utána megunom.