Nagyon elkezdtem most félni ettől a Momos dologtól. Mit tegyek?

Pedig szerintem nem hogy nem félelmetes, hanem inkább szánalmas és hülye.

Próbáld meg elfelejteni

Pár éve még a Slandermantól félt mindenki. Mára elfelejtettük. Slandermanre is azért kevesen gondoltak úgy, mint valós, létező entitás. A tőle való félelem valós része tehát csekély. Akkor miért volt Slanderman anno annyira „para”, és miért nem az, most így jó pár év elteltével? Mert nincs folyamatos visszacsatolás, nem hallasz róla folyamatosan a Facebookon, különböző hírekben, mindenféle honlapokon és blogokon. Nincs az a felhajtás körülötte, ami ezt a félelmet öngerjesztővé tette volna. Így meg már koránt sem annyira félelmetes, csak egy jól megkonstruált fiktív figura.

Most ez a Momo a félelem tárgya. De miért félelmetes?

Egyrészt pont a felkapottsága miatt, mert annyi kamu story, annyi hír, kvázi hype van körülötte, ami elhitette veled, hogy ez félelmetes. Ha nem ismernéd a Momo körüli hisztit, akkor csak egy közepesen ijesztő arc lenne, amivel ha random összefutottál volna a neten, akkor másnapra elfelejtetted volna.

Másik oldalról Momo arca – mint arc – valójában nem önmagában félelmetes. Az emberbe evolúciósan bele van kódolva egy csomó félelem. Félelem a pókoktól, kígyóktól, mindenféle állatoktól, az alvástól – mint kiszolgáltatott állapottól –, bármilyen olyan helyzettől, ami veszélyes, de elkerülhetetlen (bezártság), az ember fél a haláltól, a kiszámíthatatlanság, bizonytalanság. Rengeteg horror operál is ezekkel. Pl. az eredeti Alien mondjuk pont ilyenekkel operál, hatalmas rovarszerű lény, bezártság egy űrhajóba, ahonnan nem lehet csak úgy elmenekülni, ismeretlen, kiszámíthatatlan helyzetek. Ezek is félelmetesek, csak máshogy. Emészthetőbb.

Nyilván sok horror operál az ijesztéssel, az un. jamskerrel. Ez nem félelmet kelt, csak megijeszt. Önmagában nagyon silány eszköze a horrornak, inkább a rosszabb minőségű horrorfilmek operálnak ilyenekkel. A jobb horrorfilmek vagy csak módjával, vagy egyáltalán nem használják ezeket.

Momo valójában nem félelmetes, hanem zavarba ejtő. Ha egy horrorfilmben van egy zombi késsel a kezében, az természetesen félelmetes, de feldolgozható. De mikor egy patyolat tiszta virágmintás, fehér csipkés ruhába öltözött, jól fésült, kedves arcú kislány tűnik fel késsel a kezében, az sokkal félelmetesebb, mert egymással ellentétes érzelmeket kelt. Disszonanciát, diszkomfortot okoz, egyszerre keltődik benned a „jaj de aranyos” és a „menekülj” érzése. A legjobb horrorfilmek inkább operálnak ilyenekkel. Gyilkos babák, vérengző bohócok… De a horror zenéje is általában ilyen. Vagy mély, kitartott, de kellemes hangokat – ami inkább meditatív, megnyugtató – kever magas, rövid, hangokkal, ami meg inkább ijesztő, sikoltásra hasonlító. Vagy éppen nyugtalanító, mély, visszhangos mély hangokat kever kedves, magasabb hangokkal, pl. egy zenélő doboz dallamával. A dallam kottáját nézve is egyszerre van harmonikus jellege, de egyszerre disszonáns is.

Momo – mint arc – is ilyen zavarba ejtő figura.

A nagy szemek egy csecsemőre vagy egy fiatal állatra emlékeztetnek. Ezért is rajzolnak sok mesefigurát aránytalanul nagy szemekkel, az anime műfajra pl. nagyon jellemző ez. De a szemgödörből kvázi kiugró szem viszont már életellenesnek hat. Momo szája mosolyszerű, amiben megint csak van valami, ami kellemes érzést kelt. De a szája túl széles, ami megint csak összeegyeztethetetlen egy egészséges emberi arccal. A haját is szépen megrajzolták, részben egy fiatal lány hajára asszociál az ember, ha kicsit homályosan nézi, de jobban megnézve meg olyan, mintha hullana a haja. Egyszerre tűnik öregnek és fiatalnak, ami megint csak belső ellentmondást kelt az emberben. Az arc jó része életteli rózsaszín, egy fiatal, egészséges, kipihent arc benyomását kelti. De pl. a szem alatti nagyon erős karikák meg egy beteg, fáradt, kialvatlan arc benyomását keltik.

Ezek az ellentétes érzelmek azok, amit az agy nem tud olyan egyszerűen feldolgozni. De ha elkezded az arcot magát tudatosan elemezni, és elkezded tudatosan megtalálni ezeket az ellentétes érzelmeket keltő részleteket, az egész inkább válik nevetségessé, mint félelmetessé, mert tudatosan elemezve elkezdi az agy szétválasztani ezeket, nem akarja a különböző érzelmeket összeegyeztetni, egységbe kovácsolni.

~ ~ ~

Félelem… Fontos érzés, ami arra ösztönzi az ember, hogy számára negatív következményeket elkerüljön. A félelem a legtöbbször szinte teljesen el tud múlni, ha az ember feltesz néhány nagyon fontos kérdést. Mi az a negatív történés, aminek a bekövetkezésétől félünk? Mitől is félünk igazából? Mert ha erre nincs válasz, a félelem lelepleződik. A másik fontos kérdés, hogy milyen befolyásunk van arra, hogy a félelem tárgyát képező negatív történésre hatással legyünk? Mert az elkerülhetetlen dolgoktól való félelem irracionális, hiszen nem tud olyan tettekre sarkalni, amivel elkerülhető lenne a dolog, tehát a félelem érzése felesleges.

Jól mondta az előttem lévő... Az egész egy hülyeség... Egy lány japánba egy kiállításon készített egy ilyen arcú szobrot és egy barom gyerkőc lefényképezte megszerkesztette és most ijesztgeti a kis gyerekeket ezzel... Nem kell hinned benne hogy létezik mert az egész kamu... Ha kapsz üzenetet tőle tiltsad le és ne írj vissza neki! Beszéljél azokkal az emberekkel akikben bízol és tényleg segítenek, nem csak kiröhögnek...

Meg egyébként mondom hogy ez is futókaland mint a többi jeff, slenderman, meg bőrpofa...

Egyébként valószínű hogy azért félsz tőle mert az emberek az arcoktól jobban félnek mint bármilyen lénytől. Mivel a szem a lélektükre és ennek akkora szemei vannak mint két tojásnak és olyan szája mint egy bohócnak nem csodálom hogy nem tudod feldolgozni...

Mindegy... annyit mondok hogy ne foglalkozz vele és tiltsad le és beszélj róla valakivel ahogy mondtam.

Remélem tudtam segíteni :O