Szerintettek mennyire gáz ha most 19évesen tanulok meg főzni? Nagyon késő?

Ha a jó papnak nem késő holtáig tanulni, akkor 19 évesen te sem vagy elkésve.

.

Megtanulni főzni soha nem gáz - és a főzés tanulását úgysm tudod befejezni, mert mindig lesz újabb recept.

41 éves férfi vagyok.

Gyerekkoromban előszeretettel kuktáskodtam, mikor nagymamám sütött-főzött. Ennek persze később lett valami haszna, de nyilván főzni, sütni nem tanultam meg belőle, maximum néhány praktikus fogással lettem gazdagabb.

30 éves koromig különösebben nem tanultam meg főzni. Oké, nyilván egy rántottát meg tudtam sütni, egy lecsót meg tudtam főzi, receptből egy pizzát, egy palacsintát vagy mondjuk egy mézes-mustáros csirkét el tudtam készíteni ehetőre, de mondjuk a levesek, főzelékek területe teljesen vakfolt volt a számomra. Pedig éltem külön, éltem párkapcsolatban, ahol az akkori párom sem tudott különösebben főzni, de valahogy úgy alakult, hogy nem is nagyon volt rá szükség.

Az elmúlt 10 évben tanultam meg igazán főzni, sütni, bár nyilván ez olyan dolog, amit az ember élete végéig tanulhat. Nem kényszerűségből, hanem kíváncsiságból. Egy recept lépéseit követni nem nagy ördöngösség. Lehet, hogy az első palacsintatészta túl lágy lesz, a második túl sűrű, ha nincs tapasztalatod, akkor ez könnyen előfordulhat, de a harmadiknál már nagyjából tudni fogod, hogy valahova a kettő közé kell belőni a sűrűségét. Lehet, hogy egy étel elkészítéséhez ötödszörre is kell a recept, de a tizedik alkalommal már lehet, hogy fejből is tudni fogod az összetevőket és mennyiségeket. Az ember lehet, hogy megtanul mondjuk palacsintát sütni. De érdemes megnézni más recepteket, kísérletezni az összetevőkkel, mennyiségekkel, az ebből szerzett tapasztalatok hozzásegítenek, hogy nem csak ehető, de tényleg finom ételeket főzz. Ha olyan dolgot kell főznöm, sütnöm, amit még életemben nem csináltam, akkor mindig megnézek három receptet, és ezekből próbálok kigondolni egy negyediket, ami valószínű nekem fog jó lenni. Van annyi tapasztalatom már, hogy el tudjam képzelni, hogy egy-egy összetevő hozzáadásának, elvételének milyen ízhatása lesz.

A sütésnek, főzésnek szerintem két fontos szabálya van:

1. Mindig pontosan kövesd a receptben leírtakat.

2. Mindig térj el a recepttől a saját tapasztalataid, a megérzéseid, a saját ízlésed alapján.

Ahhoz kell minimális érzék, néhány év tapasztalat, fogalmazzunk úgy: egy csipetnyi bölcsesség, hogy tudd, mikor melyik fontos szabályt kell éppen alkalmazni. :-)

Még egy tipp: Együtt főzni még jobb élmény, mint egyedül sikereket elérni ezen a területen. Ha a párod kapható erre, érdemes közösen felfedező útra indulni a konyhában. Kedvesemmel gyakran sütöttünk-főztünk együtt, ami mindig élmény volt. Ma már ritkábban, mert időhiány és hasonlók miatt nem biztos, hogy mindketten ráérünk erre. Meg kialakult valamiféle munkamegosztás is, pl. ő főz levest, én sütök csirkét. Illetve más téren is kialakult egy munkamegosztás, adott esetben én főzök, ő takarít. Kölcsönösen előnyös üzlet ez. Meg az az igazság, hogy nálunk inkább nekem volt erre több lelkesedésem, időm, így talán egy fokkal tapasztaltabb és elhivatottabb vagyok, és hajlamos vagyok kivenni a fakanalat kedvesem kezéből.

Szóval főzni bármikor meg lehet tanulni, akár teljesen nulláról, személyes segítség nélkül is. Én öt év után jutottam el addig a szintig – pedig nem minden nap főztem –, hogy kedvesem kitalálta, hogy süssünk meg egy süteményt, amit egy rokonunknál ettünk, és tényleg finom, viszont egyszerűen elkészíthető volt. A bökkenő az volt, hogy nem tudtuk a pontos összetevőket, nem volt meg a receptje. Improvizáltam valamit, és később kiderült, hogy szinte majdnem pontosan eltaláltam az eredeti receptben szereplő összetevőket és mennyiségeket, sőt a saját ízlésünk alapján egy kicsit jobban is sikerült az improvizált süteményem, mint később az eredeti recept alapján készült változat.