Ez igaz barátság?

Van 2 osztálytársam akikkel mindig együtt megyek haza. Az egyik éneken mondta hogy majd kaphatok 2 mentost,de csak egyet adott és azt mondta kapok majd helyette mást. Amikor haza fele mentünk,én mondtam az osztálytársamnak,hogy ezt mondtad,be felejtsd el. Erre mindketten elkezdték hozzám vágni hogy én ezen mit akarok ki annyira hogy nem adta oda,és mást vett,meg hogy én se adok Nekik soha semmit,de én meg mindig követelem ha ígérnek valamit,de ha én ígérek akkor azt meg nem adom oda. De ez nem igaz:mindíg amikor lehetett adtam nekik valamit,ha nekem ígérnek akkor nem követelni szoktam csak emlékeztetni,ha meg én igérek meg valamit,akkor meg mindig oda adom,lehet idővel,de betartom az ígéretem mindig!de nem könnyű mert anyukám tart el 2 gyereket teljesenegyedül egyetlen tanári fizetésből... És az a lány mondta ezt aki pont soha nem ad nekem szinte semmit csak régebben volt hogy odaadta az egyik szendvicsét(magától) meg adott az üdítőjéből. És van egy fiú osztálytársam akire meg azt mondták,hogy az természetes hogy amikor ő kér akkor neki adnak,mert rá inkább"barátként" tekintenek,és hogy ő soha nem csinált olyat h kiveszi valaki kezéből a kaját,és megeszi én meg igen,pedig ez nagyon nem igaz,pont hogy fordítva van. És szerintem ha barátok vagyunk,velem is ugyanúgy meglehetne osztani a kaját feltételek nélkül akár"testvérként"tekint rám,akár nem...

meg azzal aki ígérte a mentost, pár héttel ez előtt csináltunk valami oltári nagy hülyeséget,ami az ő ötlete volt,én csak belementem,erre mindenkinek úgy adja elő,hogy az egész az én ötletem volt.

Vagy lehet hogy én fúlyom fel az egészet ennyire,és ez nem is olyan nagy dolog??? /L