Magyarországon is lehet boldogan élni, vagy csak is külföldön?

Az ember hajlamos úgy érezni hogy ami más, másé, pl. ami távoli, az jobb. Mindenki a saját szülőországát érzi a legrosszabbnak, a legélhetetlenebbnek. Mindenki úgy látja, hogy az egész világon az ő szülőországában a legpesszimistábbak az emberek, a legnagyobb a bűnözés, a legsilányabb az oktatás, a legmagasabbak az árak, a legalacsonyabbak a bérek stb. Mindenhol máshol minden ingyen van, osztogatják a számítógépeket, a luxusautókat, mindenki agyoniskolázott, mindenki mindig pompásan érzi magát, hírből sem ismerik a bűnözést, a betegségeket stb.

Ahogy a mondás is tartja: a szomszéd kertje mindig szebb.

Szerintem a KÜLFÖLD semmivel sem jobb (és nem is rosszabb) mint a belföld, csak azért tűnik olyan vonzónak, mert távoli. Ha ott, abba az országba születtünk volna, azt éreznénk a legélhetetlenebbnek. Az ember ilyen: mindig a saját a legpocsékabb, sőt, az egyetlen pocsék. Minden más tökéletes.

Nem az a lényeg, hol vagyunk, hol élünk, hanem, hogy mit csinálunk, hogy élünk-legyen az bárhol. Persze, van, amit akárhol nem lehet megtenni, van, aminek a helyszíne fontos.

De az ember úgy érzi: inkább bevándoroltként élni a pokolban mint őshonosként a mennyországban.