Szerintetek milyen lett ez a kisfilm?

A művészet lényege szerintem az, hogy valami olyan dolgot szólítson meg benned közvetlen módon, amit hétköznapi, „prózai” eszközökkel nehéz lenne megtenni. Ez a rövidfilm végül is eléri ezt. Ahogy egy jó horrorfilmben, a feszültséget természetellenes, az ember számára idegen jellegek adják, illetve össze nem egyeztethető, ellentétes érzelmek megszólítása. Ezek mind megvannak, a furcsa nem is természetes, nem is disszonáns „dallam” az elején, az időbeliség felborítása, egymáshoz nem passzoló képek, madárhangra és rovarhangra egyaránt hasonlító hanghatások, zavaró ismerethiány, tragikus történés sejtetése, közben egy happy birthday dallam, magas és mély hangok keveredése…

De… Bár megszólít az emberben valamiféle félelmet, kontextus, mentális fogódzkodók nélkül nem igazán hatol mélyre. Amilyen könnyedén törnek felszínre a rövidfilm nézése közben a félelem érzete, ugyanolyan gyorsan el is múlik. Öt perc, és már nem is emlékszel arra, hogy megnézted. Az egész túlságosan öncélú. Nem az történik, hogy van egy kvázi történet, és az ehhez társuló érzelmeket előcsalogatod képi és hangeszközökkel, amik csak eszközei a megfelelő atmoszféra megteremtésének. Itt ez az atmoszféra nem eszköz, hanem cél, ezért mondom, hogy a dolog öncélúnak tetszik. Persze egy rövidfilmnél ez nem akkora probléma, de ha meg lehet ezt az érzelmi állapotot mentális tartalommal tölteni, azt nem a rövidfilm, hanem a néző – kvázi mint társszerző – teszi meg.

Jó azért kis rövidfilm. Csak kicsit olyan, mint egy papíron felvázolt díszletterv. Valahogy a technikai fogásokat valamilyen céllal való felhasználásra kellene fordítani, és nem önmagában tálalni, mert így jóval kisebb a súlya. Gondolom számodra is afféle vázlat ez, afféle gyakorlófeladat, demó. Ha így van, akkor jól sikerült demóról van szó.

Őszintén én nem értettem meg. Az leesett hogy egy kisgyerekkel történt valami, de azon kívül semmi. Hogy most űrlények rabolták el vagy egy pedofil vagy csak leesett a bicikliével? Az én saját véleményem szerint túlságosan is "üres". Ma az alap ötlet amúgy nagyon jó, legalábbis én így a mozgó kép jelenetek + hangok összevágása egymás után úgy hogy egy történetet adjon nagyon jó ötlet. Én őszintén inkább számítottam volna egy ilyenre a bicikli és a gyerek sírás után: becsukódik egy kocsi ajtó + ugye ott is a hang (de ugyan úgy ahogy a bicikli esetében itt is egy "álló" kép lenne, a személy, a pedofil aki kiszáll a kocsiból természetesen semmi se látszik, úgy ahogy a gyerekből sem). Én így gondoltam hogy ilyen "sorozatokba" leírsz egy történetet, vagyis erre számítottam mikor elkezdtem nézni, de azon kívül semmi katarzis érzést nem váltott ki bennem, inkább elmélkedést arról hogy most mi is történt a gyerekkel a filmbe?

Lehet én nem vagyok túlságosan művészi lélek, nem tudom, de nekem tényleg ez az őszinte véleményem.