Miért van szükség ilyenekre: ballagás, bankett, tabló stb?

Az ember életében vannak teljesen szokványos hétköznapok. Ezekből az egyik nap kb. olyan mint a másik. Vannak ritkábban bekövetkező események, egy születésnap, egy karácsony stb. Ezek kitüntetett alkalmak, ilyenkor az ember megpróbál olyan körülményeket teremteni, amik nem hétköznapiak, a legfinomabb ételek kerülnek az asztalra, az emberek a szebbik ruhájukat veszik fel, az eseményeknek ceremóniát adunk, hogy ne csak külsőleg, de belsőleg is kicsit ünneplőbe öltözzünk.

Aztán vannak az ember életében fontos fordulópontok, amelyek csak néhányszor, vagy csak egyetlen egyszer következnek be: keresztelés, érettségi, diplomaosztó, házasság stb. Az érettségi majdnem a legnagyobb fordulópont, talán csak az esküvő előzi meg. Az ember gyerekből felnőtté válik. (Régen más volt ez a fordulópont – pl. legényavatás, első bál –, de azoknak is megvoltak a maguk ceremóniái.) A tanárok feletted álló tanárokból egyenrangú polgárokká vedlenek át. Először adsz számot a teljes tudásodról, ez az első igazi megmérettetés, vizsga. Számos osztálytársaddal – akikkel eddig a mindennapjaidat töltötted – jó ideig nem találkoztok újra, többé már nem osztoztok egymás hétköznapjaiban, sokakat közülük utoljára látsz az életedben.

Eléggé kitüntetett esemény ez ahhoz, hogy megpróbáljuk megadni a módját. Ez egy búcsú sokaktól, és nyilván szeretné mindenki, ha mások az emlékükben a legszebb képpel lépjenek ki az életükből. Ezért a sok ünneplő, a sok ceremónia, szokás, ami a lelki emelkedettséget hivatott emelni. Persze hajlamosak vagyunk ezt túltolni, sokszor annyira nyűggé válik, hogy évekkel később válik csak igazán értékes emlékké, mikor már csak a szép részére emlékezünk, a vele járó tortúrára már jóval halványabban. De akkor is ezekre fogunk leginkább emlékezni, és nem egy átlagos kedd reggeli nyelvtanórára.

Be lehet pl. menni egy anyakönyvvezetőhöz negyedmagaddal, és koszos farmerben, meg szakadt pólóban is alá lehet írni a megfelelő papírokat ahhoz, hogy két ember összeházasodjon. De nem érzed, hogy ez így túl profán, hogy aki így tesz, az jó eséllyel később hiányolni fog valamit ebből a szinte megismételhetetlen eseményből, mint emlékből?

~ ~ ~

De akkor térjünk át a költségekre. Nyilván egy ballagás kicsit más, mint egy házasság, közösségi esemény, kell egymáshoz alkalmazkodni. Kissé disszonáns lenne, ha az egyik diák a legdrágább frakkban, kosztümben, a legdrágább cipőben ballagna, a másik meg egy kopott ingben és kondicipőben. A szülők dolga, hogy ezeket leboxolják egymással.

Aztán számos eleme nem kötelező az egész ceremóniarendszernek. Azt is le lehet a szülőknek boxolni egymás között, hogy anyagi okok miatt valaki nem vállalja be a bankettet, a gyermeke nem jelenik meg rajta, így ennek a költségeiben nem, vagy erősen korlátozottan osztozik.

A ballagás utáni ebéd/vacsora pl. már magánügy. Meg lehet oldani okosban is. Nálunk anno – bár nem voltunk sem túl szegény, sem túl gazdag család – otthon történt mindez, nem csak és nem elsősorban azért, mert így azért jóval olcsóbb, hanem mert sokkal kötetlenebb, felszabadultabb volt így.

Sok kiegészítő körítés költsége megspórolható. Nem feltétlenül kell aranyláncot, aranygyűrűt venni, ez el is maradhat, vagy lehet kölcsönözni is ezeket.

Mennyibe kerül egy ballagás úgy a szalagavatótól a ballagási ebédig? Nem vagyok nagyon képben, de sejtésem szerint úgy 100 és 300 ezer körüli összeg között lehet a dolog. Néhány havi minimálbér összege. Azt is hozzá kell tenni, hogy már a középiskolába történő beiratkozás pillanatában lehet tudni, hogy ebből négy év múlva érettségi lesz, az azzal járó ceremóniák költségeivel, így minimum négy év van összegyűjtögetni a ballagással járó költségeket, ami 300 ezer körüli összeg esetén is havi kb. 6000 Ft félretételét jelenti. Oké, tudom, hogy ez is nehézséget okozhat egy családban, de ott vannak ilyen esetben olyan szociális segélyek, amik ha nem is a ballagást, az iskolai éveket kissé olcsóbbá teszik, így nagyobb eséllyel lehet félretenni az érettségire a pénzt.

Azt se felejtsük el, hogy sok dolognak van időben tágabb kontextusa. Oké, a ballagási vacsora költséges, de azért illik az arra meghívott vendégeknek legalább akkora összegű ajándékot hozni, ami minimum a vacsora költségeivel azonos súlyúak. Lehet, hogy drága megvenni egy ruhát, egy cipőt, esetleg egy ékszert az érettségire, ballagásra, de sokaknak ez lesz később az a ruhája, amiben vizsgázni megy, amiben színházba megy, amiben állásinterjúra megy, tehát ezek a költségek nem csak és kizárólag az érettségire fordítódnak, későbbi események költségeit is jelentik, ez is érdemes fejben tartani.

~ ~ ~

Igen, a ballagás, bankett, tabló, ezek mind-mind költségesek. Mint ahogy az iskolázás, meg úgy a gyermekvállalás is. Ez ilyen. Nyilván az lenne a jó, ha mindenki annyi gyereket vállalna, akinek a felnevelését – ide értve a kérdést érintő költségeket – finanszírozni tudja, illetve ha a nagy többség keresne annyit, hogy vállalni tudjon 2-3 gyereket. Lehet, hogy ilyen szempontból a jelenlegi helyzet nem ideális, de ettől még érthető, miért vannak ezek a ceremóniák, szokások, és azt gondolom, ezekre szükség is van. Lehet, hogy itt és most ez még egy ballagó diáknak nem átélhető, megérthető, de 30 évesen már azzá válik, és örülni fog, hogy az egész ilyen formában történt, és úgy fogja érezni, megérte, hogy így adták meg a módját.