Szerintetek léteznek vámpírok? (Van egy pár fiú az óstályom-ban akik egy kicsit gyanósak)

Fájdalom, ha akarod, ha nem, akkor is leírom: Igen, léteznek. Denevérfaj Dél-Amerikában.

Másfélék csak könyvekben léteznek, meg elmebeteg emberek fejében, meg idióta filmekben.

> Negativ válaszokat nem kérek

Pedig nagyon úgy tűnik, hogy rád fér. De szerencsére válaszolni mindenkinek pont annyi joga van, mint kérdezni, így bárki – a szabályok betartásán túl – olyan véleményt írhat le egy véleménykérő kérdésnél, amilyet szeretne.

> Szerintetek léteznek vámpírok?

> …

> És pls ne vegyétek el a hítem

Jól értem-e? Feltettél egy kvázi eldöntendő kérdést – amire alapvetően igennel, vagy nemmel lehet válaszolni –, és kikötöd, hogy milyen választ adhassunk rá? Arra vagy kíváncsi, hogy !szerintünk! léteznek-e vámpírok, de aki szerint nem, az is írja azt, hogy igen? Vagy hogyan gondoltad?

Az, hogy megnéztél pár vámpíros filmet, esetleg elolvastál vámpíros regényeket, írásokat, és nem tudod magadban szétválasztani a valóságot és a fikciótól, az szerintem nagy gond. De még majdnem ez a kisebb gond a véleménybuborékba zárkózáshoz képest (azaz hogy csak olyan véleményeket vagy hajlandó meghallgatni, ami egyezik a tieddel). Félre ne érts, nem sértegetni akarlak, hanem jelezni, hogy ez nagyon nem jó, és elsősorban neked lesznek problémáid ezzel.

Az a vámpírkép, ami minden modern történet alapja, és amiből átvesz illetve átír részeket minden ilyen témájú mű, az Bram Stoker 1897-ben megjelent Drakula című regényéből származik. (Regény, tehát fiktív, kitalált történet) Persze előtte is léteztek különféle kultúrákban szilánkjai a vámpírszerű mítosznak, Bram Stoker ezeket gyúrta össze. (A vámpírszerű mítoszelemeknek is megvan a maguk oka, az emberek nem ismerték a test bomlásának folyamatát, például hogy a bőr kiszárad, a körömágyról a bőr, vagy a fogakról az íny visszahúzódik, így a körmök, fogak nagyobb része látszik ki, amitől ezek nagyobbnak tűntek.) Maga a vámpír név szláv eredetű, és viszonylag nem túl hosszú múltra tekint vissza. Kvázi Stoker regénye előtt nincsenek tömegével leírások vámpírokról, de még máshogy hívott hasonló lényekről sem. Sokkal kisebb a jelentősége ilyen szempontból, mint a koboldoknak, angyaloknak, tündéreknek.

Maga a regény egyébként erősen szimbolikus, sokféle kulcsban értelmezhető. Tükrözi a viktoriánus kor szigorú erkölcsi értékrendjét, ezen keresztül a nők szerepét, helyét a társadalomban. A kereszt itt ennek az ellenpontja, ami a keresztény erkölcsi értékeket szimbolizálja. Nagyon erős a szexualitással húzott párhuzam, a vér, a nyak megharapása, a vámpír csábítása stb. Sőt tulajdonképpen ez a történet elsődleges értelmezési kulcsa. A sötétségre ítélés, a napfényben való megsemmisülés is szimbolikus a jóság, tisztaság, illetve a vakság, tévelygés, bűn hasonlatai ezek, nyilván az jóság, tisztaság megsemmisíti a bűnt. De a regény érinti a bevándorlás vagy a népi hagyományok kérdését is. A vámpír tulajdonképpen ebben a regényben nem egy lény, hanem a világ különböző jelenségeit megszemélyesítő !hasonlat!. Az addig oké, hogy valakinek nem tűnik fel, hogy a történet csak egy forma, a valódi mondanivaló szimbolikus, de az eléggé problémás, hogy valaki ráadásul még hinni is kezd abban, hogy ez valóságos.

Aztán persze a vámpír képe folyamatosan változott azóta. Egy eléggé leegyszerűsített rém lett belőle mondjuk Lugosi által játszott filmben. Később születtek az eredeti Stoker regényhez sokkal hűbb feldolgozások. Aztán születtek mindenféle filmek, amik már semmiféle, vagy nem túl mély mondanivalóval bírtak a látványon kívül. (Kétségtelenül egyik-másik ilyen film kimondottan élvezhető, csak éppen nincs komoly mondanivalója, ellenben Stoker regényével.) Sok ma kevésbé népszerű misztikus elemet elvettek a vámpírképből, pl. az Interjú a vámpírral esetében a kereszt már nem hatásos a vámpír ellen, a vámpír „ateista”.

A legrosszabb, és az eredeti műtől illetve az abból kinőtt vámpírkultusztól leginkább szakító mű ilyen szempontból az a Twilight, amiből gondolom a nickneved is származni akart volna, ha sikerült volna hiba nélkül leírnod. Ebben a vámpír kvázi minden eredeti fő, meghatározó tulajdonságát elveszti, sőt sokszor pont ellentétes tulajdonságokat vesz fel. Etikus vámpír, aki erkölcsi okokból, felülkerekedve az ösztönein „vegetáriánus” életmódot folytat? Ne már! A vámpír figura lényege pont a megrontás, az életenergiák elszívása, mások könyörület és együttérzés nélküli kihasználása, sőt akár elpusztítása a saját egyéni érdekeiért, önmaga cél nélküli fennmaradásának ösztönéért. És nem azért ilyen a vámpír, mert egyszerűen csak erkölcstelen, hanem mert ő maga a megtestesülése az erkölcsön kívüliségnek, az erkölcs nélküliségnek (legalábbis a viktoriánus kor erkölcsi szigorához képest). A vámpír nem hogy nem semmisül meg a napfényben, de még gyémántfényben csillog is a napfény a bőrén? Helló! Vámpírokról beszélünk még, vagy már angyalokról?

(Egyébként maga az írónő nyilatkozta azt, hogy mivel nem olvasott horrortörténeteket, nem volt tisztában a klasszikus vámpírképpel. Nem csoda, hogy akkora bakot lőtt, hogy az fáj. A másik ami megint elég fájdalmas, hogy az írónő –szintén saját bevallása szerint – vigyázott arra, hogy a könyveiben ne szerepeljen konkrét szexualitás, mondván tinédzsereknek nem tesz jót, ha ilyenről olvasnak… Egy olyan lény esetén, aminek az elsődleges szimbolikus értelmezése maga a szexualitás, a megrontás, a szexuális vágy feletti kontroll elvesztése!? Nos ehhez megint csak gratulálni tudok. Amúgy ha kezdettől tinédzserek voltak a célközönség, akkor már eleve elég sajátos, hogy ehhez egy elég sötét, horrorfilmekbe illő fiktív lény köré csavarjuk a történetet, csak vigyázunk arra, nehogy sötétnek is tűnjön, mert még a végén valaki megijed. Logikus…)

A Twilight a sárba tiprása és meghurcolása annak a vámpírkultusznak, amit Stoker elindított. Önmagában – ha nem lettek volna előtte vámpírokról szóló regények, filmek – persze még elfogadható lehetne egy ilyen fiktív lény megalkotása, de ez így ebben a formában akkora kulturális bűncselekmény, hogy azt tényleg büntetni kellene. Nyilván van némi kreativitás abban, hogy egy elég mély szimbolikával bíró vámpírmítoszt annyira kifordítsunk – persze nem is ismerve az eredetit ez nem is olyan nehéz –, hogy elveszítse minden jelentéstartamát, és az így elvesztett tartalom helyére valamilyen elcsépelt, klisészerű, különösebb tanulságot nem hordozó romantikus lányregényt öntsünk, csak ezt a „kreatív” lépést nem szabadott volna megtenni. (Lehet, hogy ha az írónőnek lett volna fogalma, hogy mihez is nyúl hozzá, bele sem kezdett volna a regény megírásába.) A filmes megvalósítás különböző aspektusairól meg ne is beszéljünk, bár azért az a kérdés nehezen megy ki a fejemből, hogy vajon a női főszerep egyszerűen csak ennyire bénán lett megírva, vagy tudatos tervezés eredménye az, hogy a szerep jelleme annyira üres legyen, hogy a lehető legtöbb néző bele tudja magát projektálni.

1. Akkor nem lenne egyszerűbb svédül egy svéd oldalon kérdezni, válaszolni? Vagy ha már mindenképpen magyarul akarsz írni, nem kellene előbb megtanulni írni, olvasni? (Amúgy ez sem magyarázza, hogy sikerült a Twilight szót Twilgiht-nak írni úgy, hogy gondolom nem ritkán futottál össze ezzel a szóban írásban.)

2. De pont az a kérdés, hogy szerintünk léteznek-e vámpírok. Nyilván aki szerint nem, az hülyeségnek tartja, ha valaki azt mondja, hogy igen. Ezen az alapon válaszolhatnál önmagadnak egy Wordben feltett kérdésre, kb. ugyanannyira azt a választ kapnád, amit szeretnél. Vagy ha nem azt a választ várod, amit szeretnél, akkor meg miért baj, ha nem azt a választ kapod, amit szeretnél? :-)

3. Nos. Sokan látták már Szűz Máriát, Elvist, angyalokat, meg a Mikulást. Egyébként mi győzött meg, hogy valaki „igazi” vámpír? Porrá égett a napfényben, vagy mi? Nyilván fogakat lehet csinálni is, vannak műfogak is, be lehet öltözni megfelelő ruhában, el lehet játszani minden formai külsőséget. Úgy tűnik igény is van rá. Elég kevés dolog van, ami minden kétséget kizáróan bizonyító erejű lenne abban a kérdésben, hogy valaki vámpír-e.