Miért nem kellek neki, ha már beteg lettem?

Évekig volt egy nagy szerelmem, ha úgy nézzük már 20 éve nem tudtuk egymást elengedni. igaz hogy nagyon messze lakunk egymástól, de a kapcsolatot napi szinten tartottuk. Rengeteget találkoztunk. Anyagilag én álltam jobban de sosem éreztettem vele. Most egy éve kiderült hogy melldaganatom van és megszakítottam vele minden kapcsolatot,de nem telt el nap hogy ne gondoljak rá.Ezt mind azért hogy kíméljem azoktól a dolgoktól amiken átestem kemoterápia alatt.Párszor próbált keresni, de nem reagáltam rá. Mikor már jobban lettem felvettem ismét vele a kapcsolatot és elmondtam neki hogy mi miért történt.A válasza csak ennyi volt /Erős vagy, majd ezen is túl leszel/. Én hülye megkértem hogy találkozzunk mert nagyon hiányzott és meg is történt. Együtt voltunk egy napot, majd haza is ment. A vonaton még egyszer felhívott, de utána semmi. Évekig azt hallgattam hogy mennyire szeret és hogy mindig és akármiben számíthatok rá. Most itt vagyok egy műtét előtt /mell levétel/lelkileg teljesen össze törve, mert nagyot csalódtam benne. Mikor kérdeztem tőle, azt mondta hogy nincs barátnője, mert akkor nem itt lenne velem. Elgondolkodtam és írtam neki egy üzenetet, hogy nem zavarom többet. Elolvasta és semmit sem reagált rá. Most mikor nagyon nagy szükségem lett volna rá, hogy életem legnagyobb bajában mellettem legyen egyedül hagyott, ami égetően fáj.