Kezdek megbolondulni?

Nem is tudom, hogy hogy fejtsem ezt ki... Mostanában annyi rossz dolog történik velem, és ezek hatására kezdek egyre jobban széthullni... A barátaim szinte már utálnak, és mikor megpróbáltam egyik közelebb álló barátnőnmel erről beszélni azt mondta, hogy nem tudja, hogy miről beszélek, meg, hogy nem utál senki, csak beképzelem. Pedig annyira nyílvánvaló...látom a gyűlöletet a szemükben, akárhányszor csak ránnéznek... De ez nem mindig van így! Valamelyik nap is először minden boldog volt, beszélgettem a barátaimmal (van vagy 6 max.), és tíz perc elteltével éreztem, hogy most nagyon azt akarják, hogy ne legyek ott... Ezt egyszerűen le sem tudom írni, hogy milyen... Sokszor lenéznek. Főleg egy bizonyos személy. Szerintem ezt ő észre sem veszi. Sokszor azt érzem, hogy az az egy személy ellenem akarja fordítani az összes barátomat. Sőt, sokszor úgy érzem, ez sikerül is neki... Pár nappal ezelőtt kitálaltam erről a hozzám legjözelebb álló barátnőmnek, erre (mint ahogy már fentebb leírtam) azt mondta, nem tudja miről beszélek, senki sem utál, senki sem akar senkit ellenem fordítani... Pedig nagyon úgy érzem... Most úgy érzem összevesztünk... Olyan szomorú és zaklatott voltam, azt hittem elveszítem az egyetlen IGAZ barátomat, ezért össze-vissza vágtam a tenyeremet... Még most is fáj. Aztán kb. két nap múlva jobban lettem (már ha mondhatjuk így) de aztán megint eszembe jutott ez az egész, meg, hogy következő héten újra látni fogom őket, neg, hogy vajon miket ,,pletykáltak" rólam a hétvégén, ezért elkezdtem idegességemben rágni a körmömet, de ez addig fajult, hogy elkezdtem lerágni a bőrt az ujjaimról meg a kézfejemről és most tiszta seb... Úgy érzem kezdek begolyózni... És nem csak ezért! Egyik pillanatban még tisztára boldog vagyok, de elég egy rossz szó, vagy mozdulat, és tiszta depi leszek, akár több napig is. Kezdek félni saját magamtól... Mit fogok tenni legközelebb magammal?!-kérdezem folyton magamtól, és a válasz mindig az, hogy nem tudom... Mert tényleg nem tudom! Mikor megvágtam a tenyerem, mintha nem is én ,,irányítottam" volna magamat (bár lehet, ez így hülyén hangzik). Miért van ez? Mi bajom van? Van egyáltalán valami bajom? Ez...ez nem normális...