Mi a véleményetek erről a versről?

Találtam a google-ban nekem nagyon tetszik, szerintem nagyon érzelmes! Nektek mi a véleményetek róla?

Amaranth

Sötétbe burkolódzó éjszakai alak,

Dermesztő külső, ember feletti szavak.

Vértől mocskos csókos szája,

Csillagport,(talán varázst) szór hatalmas szárnya.

Fekete haj, magas termet,

Lépte után a tűz is dermed.

Jött felém, s én csak ott álltam,

Futhattam volna, de az utat sem találtam.

Egy lépésre volt tőlem,

S nyakamra vetette magát,

Furcsa varázs volt, s nagyon fájt.

Eszméletlenül a földre rogytam,

Majd karjai közt, mindennél erősebb voltam.

Szemembe nézett, s elmosolyodott,

Belebújtam hajába, s éreztem,vacogok.

Varázs száll a ködbe, a fagyos hajnalon,

'Ne engedj el' súgtam fülébe, csók az arcokon.

Körmöm hátába mélyesztve mély levegőt vettem,

Puhán nyakát csókoltam, éreztem ezt kell tennem.

Az ártatlan puha csók mérges harapást szült,

S a vámpírherceg szemébe a fájdalom könnye ült.

Szorítottam kezét, erősen magamhoz öleltem,

'mindjárt vége'-nyugtattam- a 'legédesebb bűnt már elkövettem'

Szakad a hajnal, vakít a kínzó napsugár fénye,

'csak most ne!'-kiáltottam-, sikítottam a fiú kezét szívemre téve.

Éget a fény, halvány, illatos füst száll a ködbe,

Ráborultam a fiú mellkasára, édes nevét nyögve.

Már nem vacogtam, vérem felforrott,

Erőtlenül, halkan súgtam a fiú fülébe egy mondatot.

Sápadt, hideg arca még utoljára elmosolyodott,

Szemében én láttam kihunyni a fényes kis csillagot.

S nem mozdult többet, olyan volt mint a porcelán,

A friss vércseppek csillámként játszottak az ajkán.

Úgy éreztem,kitépték a szívem, örökre,

lelkem fájdalma, sikolyként szállt a ködbe.

Szívem elnehezedett, a bűntudatból hálót szőtt a homály,

Fájdalmat nem éreztem, s porrá hamvadtam porcelán mellkasán.

S a nap ragyogott, immár az álnok szörnyeteg,

Kacagása hangzott a szélben, s elnyelte a rengeteg.

De új élet ébred, és sápad a fény,

A Hold még egy utolsó táncra kél.

Kíméletlenül bünteti a napot,

A homályba küldi, s a szerelmesek emlékére ő ragyog.

S talán a szakadó esőben, mikor nem látja senki,

Mikor a napsugárt a holdfény félbetépi.

Mikor az emlékekből hálót sző a homály,

Talán együtt vannak valahol fönt a 'fiú' és a 'lány'..