Két történetet, két weboldalt keresek, de sehol se találom őket?

A Saulost közben megtaláltam, Voltaire - Saul drámája:

SAUL: Ó, kedves Báza! Ezerszer boldog az, aki békében vezeti Benjámin

bégetı nyájait, és az Engadi-völgy édes szılejét préseli!.... Sajnos! én atyám

szamarait kerestem, s királyságot találtam! E nap óta merı szomorúságban

van részem... Adta volna isten inkább, hogy királyságot keressek és

szamarakat találjak! Akkor jobb vásárt csináltam volna... Sámuel, mint tudod,

akarata ellenére kent fel. Minden tıle telhetıt megtett annak

megakadályozására, hogy a nép fejedelmet válasszon. Mióta rám esett a

választás, a legkegyetlenebb ellenségem lett...

BÁZA: Erre számíthattál volna! İ pap volt, te pedig katona. Elıtted ı

kormányzott: győlöli az utódát.

SAUL: Eh! Vajon remélhette-e, hogy tovább uralkodhat? Maga mellé vette

méltatlan fiait, akik egyformán romlottak és romlást árasztok. Nyilvánosan

áruba bocsátották az igazságszolgáltatást – s az egész nép felkelt e papi

hatalom ellen. Sorshúzással jelölték ki a királyt. A szent kockák az ég akaratát

tolmácsolták. A nép jóváhagyta, és Sámuel reszketett. Bennem nemcsak az ég

által választott fejedelmet győlöli, hanem a prófétát is. Tudja, hogy én is

látnok vagyok, akárcsak ı, hogy én is jövendöltem, mint ı. Az Izraelben

újonnan elterjedt közmondás – Saul is a próféták sorába tartozik – nagyon

sérti a büszke fülét. Ót még mindig tisztelik. Szerencsétlenségemre pap, és

veszedelmes ember.

BÁZA: Királyi felséged hatalma igen megszilárdult a gyızelmei által. Jeles

foglyod, Agág király, biztos zálogul szolgál népének hőségére, amelyetelragadtatásba ejtett felséged gyızelme és kegyessége... íme, éppen királyi

felséged színe elé vezetik ıt.

(Belép Agág király, katonáktól szorosan körülvéve.)

AGÁG: Irgalmas és hatalmas gyızı, fejedelmek példaképe, ki gyızni és

megbocsátani tudsz, íme szent lábad elé borulok. Méltóztass megszabni,

mekkora váltságot kell adnom. Ezentúl jó szomszédod, hő szövetségesed,

alázatos hőbéresed leszek. Most már csak jótevımet és uramat látom benned:

a büntetı és megbocsátó isten képmását fogom csodálni és szeretni tebenned.

SAUL: Nemes fejedelem, kit a szerencsétlenség még nagyobbá tesz, én

csupán kötelességem teljesítem, midın megmentem életedet. A királyoknak

tisztelniök kell a hozzájuk hasonlókat. Aki a gyızelem után bosszút áll, az

nem méltó arra, hogy gyızzön. Én semmilyen váltságot nem vetek

személyedre, mert az felbecsülhetetlen értékő. Légy szabad. Az adó, melyet

fizetsz, majd inkább a barátság, mintsem a hódoltság jele lesz. Királyoknak

így kell bánniok egymással.

AGÁG: Minı erény! Mekkora bátorság! Lenyőgözöd szívemet! A nagy

Saul hőbéreseként élek s halok meg, és egész országom az övé.

(Megjelenik Sámuel, papok kíséretében.)

SAUL: Mi hírt hozol, Sámuel? Isten nevében jössz, vagy a nép nevében,

avagy a magad nevében?

SÁMUEL: Isten nevében.

SAUL: Mit parancsol ı?

SÁMUEL: Azt parancsolja, közöljem veled, hogy megbánta, amikor

uralomra juttatott téged.

SAUL: Isten és a megbánás!... Csak azok bánhatnak meg valamit, akik

hibát követnek el. Isten nem hibázhat.

SÁMUEL: Megbánhatja, hogy olyanokat ültetett trónusra, akik hibákat

követnek el.

SAUL: Eh! vajon melyik ember nem követ el ilyet?... Beszélj, miben

vagyok vétkes?

SÁMUEL: Hogy megbocsátottál egy királynak.

AGÁG: Micsoda! A legszebb erény nálatok bőnnek számít?

SÁMUEL (Agághoz): Hallgass, ne káromold az istent. (Saulhoz.) Saul, a

zsidók volt királya! Vajon nem parancsolta meg néked isten általam, hogy

gyilkold le mind az amálekitákat, ne kíméld se az asszonyokat, se a leányokat,

se a csecsemıket?

AGÁG: A te istened ezt parancsolta!... Tévedsz, azt akartad mondani,

hogy az ördögöd.

SÁMUEL (papjaihoz): Készüljetek fel, hogy engedelmeskedjetek

utasításomnak... Hát te, Saul, engedelmeskedtél istennek?SAUL: Nem hittem, hogy egy ilyen parancs végleges legyen. Úgy véltem,

a jóság a legfelsıbb lény elsırendő tulajdonsága, s az érzı szív okvetlenül

elnyeri tetszését.

SÁMUEL: Tévedtél, hőtelen: isten rosszallását nyilvánítja, királyi pálcád

más kezébe kerül.

BÁZA (Saulhoz): Minı szemtelenség!... Felség, engedd meg, hogy

megbüntessem ezt a barbár papot.

SAUL: Óvakodjál ettıl: nem látod, hogy az egész nép követi, és ha

ellenállok, megköveznek bennünket, hiszen valóban megígértem...

BÁZA: Förtelmes dolgot ígértél!

SAUL: Nem számít; a zsidók még förtelmesebbek. Sámuel védelmére

kelnek majd velem szemben.

BÁZA (félre): Ah! szerencsétlen fejedelem, te csak a seregek élén vagy

bátor.

SAUL: Nos hát, papok! mit cselekedjem hát?

SÁMUEL: Mindjárt megmutatom, hogyan kell engedelmeskedni az

úristennek... (Papjaihoz): Ó szent papok, Lévi gyermekei, most tegyetek

tanúságot buzgalmatokról: hozassatok ide egy asztalt, s fektessétek reá ezt a

királyt, kinek fitymája bőn az úr elıtt...

(A papok megragadják Agágot és az asztalhoz kötözik.)

AGÁG: Mit akartok tılem, kegyetlen szörnyetegek?

SAUL: Dicsı Sámuel, az úr nevére...

SÁMUEL: Ne hívd segítségül ıt, méltatlan vagy rá! Maradj itt, ı

parancsolja ezt. Légy tanúja az áldozatnak, mely talán jóváteszi bőnödet.

AGÁG (Sámuelhez): Tehát most megöltök engem?... Ó halál, mily keserő

vagy!

SÁMUEL: Igen, te kövér vagy! És annál kedvesebb áldozat leszel az

úristen számára.

AGÁG: Sajnos! Mennyire sajnállak, hogy ilyen szörnyetegeknek kell

engedelmeskedned.

SÁMUEL (Agághoz): Ide hallgass, te most meghalsz. Akarsz zsidó lenni?

Akarod körülmetéltetni magad?

AGÁG: És ha oly gyenge lennék, hogy a te hitedre térek – akkor nekem

ajándékozod-e az életemet?

SÁMUEL: Nem! De meglesz az elégtételed, hogy zsidóként halsz meg, s

ez elegendı.

AGÁG: Sújtsatok hát, hóhérok!

SÁMUEL: Adjátok ide ezt a bárdot az isten nevében. S amíg én levágom

az egyik karját, vágjátok le az egyik lábát, és így tovább, darabonként.(A papok valamennyien egyszerre sújtanak Sámuellel együtt, Adonaj

nevében.)

AGÁG: Ó, meghalok! Ó, micsoda kín! Barbárok!

SAUL: Miért kell ilyen borzalmas gaztett tanújának lennem!

BÁZA: Isten megbüntet, hogy eltőrted.

SÁMUEL (a papokhoz): Vigyétek el ezt a testet és ezt az asztalt!

Égettessétek el e hitetlen maradványait, és húsa szolgáink tápláléka legyen...

(Saulhoz) Te pedig, fejedelem, jegyezd meg örökre, hogy az engedelmesség

még az áldozatnál is többet ér.

SAUL (egy karosszékbe roskad): Meghalok! Nem élhetek túl ennyi

szörnyőséget és szégyent."