Átvernek, és még én futnék utánuk? Ekkora a gond az önbecsülésemmel?

14 éves lány vagyok, még sose volt barátom, de túl vagyok egy-két csalódáson az elmúlt egy évben. Először volt a legjobb fiú barátom, aki belém szeretett, barátok maradtunk ,de fájt neki nemet mondani. Volt a nyáron reménytelen szerelem is távolság miatt. De ezek csak mellékesek.

Tavasszal volt egy fiú, miután visszautasítottam, mert túl fiatalnak véltem magam egy kapcsolathoz, megzsarolt, összevesztünk, bocsánatot akart kérni, visszautasítottam, majd a végén meg magamat hibáztattam, azóta is hiányzik.

Majd nemrég egy anonim fiú volt a láthatáron, aki miután magába bolondított (16 éves volt), egy kamu profillal szúrta ki a szemem instán, kiakadtak, most meg, mikor visszagondolok,milyen jó is volt vele beszélgetni, hiányzik.

Olyan érzésem van az ilyenek után, mintha nem lenne még több millió fiú a világon, akárhogy is bánt velem, hiányzik, és akárhogy is döntöttem. Pedig szép vagyok, van önbizalmam.

Talán azért van,mert rettenetesen vágyom a szerelemre?

Mi ez, birtoklási vágy? Vagy egyszerűen ennyire idióta vagyok?

Nem értem meg...

Légyszi,segítsetek, lassan hülyét csinálok magamból...