Előre félek a tesióráktól! (? )
(11. osztályos 18 éves lány vagyok)
Mindig is rossz voltam tesiből. Általános iskolába is gondjaim voltak vele. Nem voltam és nem is vagyok elhízva (oké nem vagyok egy nádszál vékony, de azért kövér sem vagyok), de mégis mindig nehezen ment. Ált.iskolában is sokat piszkáltak miatta (főleg felsőben) de oké, átvészeltem. A 9-10. osztály sem volt egy leányálom, de nehezen eltelt az is. Most 11-ben már egyre rosszabb. Évek óta csak a kínlódás, szenvedés számomra. Most éppen a szekrényugrást vesszük de egyszerűen nem tudom megcsinálni! Hiába próbálom nem megy (soha nem is ment), és annyira megalázó hogy szinte mindenki megcsinálja csak én nem :( A többiek ott bámulnak, meg röhögcsélnek ahogy bénázok :( Mert persze ha nem megy akkor a tanár erőlteti h próbálgassam, de csak feltérdelni tudok a szekrényre, egyszerűen nem tudok felguggolni! :( Van még 1-2 lány (csak lányok vagyunk az osztályba) de őket persze nem piszkálják mert ők "menőkhöz tartoznak" (tudom hülye ez a szó, de nem tudtam mit mondani) én meg ugye nem vagyok olyan népszerű, ezért engem lehet piszkálni. A labdajátékokban is béna vagyok, meg nagyon sok másban is :( (bukfencet tudok csinálni meg az ilyen egyszerűbb dolgokat) de pl. kislabdából is mindig kicsit dobok stb., a futást is nehezen bírom, de arra általában megszerzem a 2-est, 3-ast) Nem vagyok az a tipikus nyomigyerek kicsit sem, de tesiórákon teljesen annak érzem magam :( Amúgy eskü az egyik legnagyobb problémám az iskolával a tesi! Esténként már idegeskedek hogy mi lesz másnap tesin, milyen megaláztatás ér majd megint :( Én úgy gondolom hogy a tesióráknak nem ezt kéne kihozni a gyerekekből , mert nem én vagyok az első ilyen példa, mert sok régebbi cikket is olvastam már ezzel kapcsolatban... Nektek milyen tapasztalaitok vannak? (elsősorban olyanok írjanak, akik hasonló cipőben járnak, köszi :) ) (hibákért bocsánat, csak gyorsan írtam)
Van benned egy gát, ami miatt bebeszéled magadnak, hogy te az adott feladatot képtelen vagy megcsinálni. Kevesebbnek és gyengébbnek érzed magad a többieknél. Pedig ezt nem kellene.
Ide illik az általam nagyon utált divat kifejezés a "komfortzóna", viszont erre az esetre sajnos igaz.
Én is így voltam, bár én csak a szekrényugrással és a gyűrűvel. Volt bennem egy gát, hogy megsérülök, nem tudok akkorát ugrani, mit mondanak a többiek. Ezen gondolatok miatt pedig nem is akartam és nem is tudtam akkorát ugrani, hogy végrehajtsam sikeresen a feladatot. Próbáld meg, hogy kizársz minden ilyen gondolatot, és csak arra gondolsz, hogy az emberek 90%-nak természetesek ezek a feladatok. Akkor te miért ne tudnád megcsinálni? Csak adj bele mindent, ugorj amekkorát tudsz, koncentrálj oda amennyire tudsz, és 99% hogy menni fog. Ha egyszer sikerül, lesz benned egy kis adrenalin és élvezni fogod, hogy te is a többiek közé tartozol, akik meg tudták csinálni.
Szerintem te soha nem mozogtál, sportoltál magadtól, csak az öröm kedvéért. Valószínűleg nulla a mozgáskoordinációd.
El kellene kezdened valamit mozogni, a labdajátékok a legjobbak, bár ahhoz több társ kellene, jó lenne még valami lájtos harcművészet, ahol segítenek megismerni a testedet, megtanulnád kontrollálni. Persze nem bíztatlak gyors eredménnyel, 18 év semmittevést nem lehet két nap alatt behozni és akaraterő is kellene hozzá... :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!