Nem vagyok ébren?

Nem tudom eldönteni, hogy ébren vagyok-e vagy megint álmodom, esetleg valahol katatón állapotban vagy transzba esve egy székben ülve vagy a földön a saját vizeletemben fekve elképzelek mindent, és mikor minden gondolatom mellékvágányra siklik és mint egy grafikai bug bevillan és átesek egy másik valóságba, akkor igazából nem is létezem, legalábbis itt nem, mert ez nem a valóság, vagy mégis csak az, csak én nem vagyok ébren, vagy most is ébren vagyok, mert még sosem aludtam, vagy igazából nem is élek, mert még nem születtem meg, csak fénysebességgel villanok végig a létezésen, vagy már nem élek, és az agyamban még futkosnak a kis elektromos egódarabkáim, és ez már csak a tudatalattim önmagából összehányt téveszméinek kínosan önmagával egyenlőtlen álomképe, úgy érzem nem lehetek biztos abban, hogy ezt most leírtam, de az is lehet, hogy miután leütöttem az utolsó betűt felriadok és ez a kérdés nem lesz sehol, de talán nem lesz baj, mert nem fogok rá emlékezni, ahogy egyik életemre sem, a mostanira sem, basszus fogalmam sincs, hogy ki vagyok és hogy kerültem ide, másodpercenként megszületek és minden születésemből egy pillanat alatt lesz elmék, amire képtelen vagyok emlékezni, de még az is lehet, hogy nem is akarok, mert nekem tök jó így, hogy igazából nem is létezem, legalábbis nem találom a létezésem bizonyosságát, mert abszolút érzékelhetetlen és felfoghatatlan ez a folyamat, amiben vagyok vagy nem vagyok. Olyan biztonságot nyújtó dolog abszolút kiüresedni, kiégni, és azokra az érzésekre gondolni, amik miatt most még azok sem képesek végbemenni, lecsepegni a saját véremről, mintha a megállt időm rohanna, pedig nem is létezik, nem létezik semmi, néha mintha egy tonna életet rám dobnának és én állok alatta és nézem, ahogy vészesen közeledik de nem ugrok ki alóla és mikor rám esik eltűnik velem együtt és még több üressel találom magam máshol, az élet dobál önmagában ide meg oda, de nem tud megijeszteni, hogy nem tudom követni, mert nem is akarom, mert semmit sem akarok, nem tudok, és nem is számít, és biztos azt mondanám most, hogy így jó lenni, de tényleg nem tudom, hogy vagyok-e, vagy még mindig csak álmodom és ez egy nagyon hosszú álom, vagy egy nagyon rövid, ami nagyon hosszúnak tűnik, de fel kell ébresztenem magam.