Lehetek fotógráfus?

Írtam egy jó hosszú választ, s az utolsó szónál mellényúltam, a gép leállt. Nekifutok újra, rövidebben.

Felejtsd el a telefont, mint fotós eszközt. Tudom, van néhány világhíresnek kikiáltott emberke, aki telefonos képekkel lettek ismertek.

Én 25 évig voltam reprodukciós fényképész. Elmondhatom magamról, hogy hivatásos fotográfus vagyok? Igen.

Tudok jó szociofotót készíteni? Nem.

Van, aki bemegy a boltba, vesz egy gépet, elkezd fotózni, s rövid időn belül önálló kiállítása lesz.

A fotóművész születik, csak hozzátanul. Nem feltétlenül iskolában. Lehet önképzés is. De semmiképpen nem néhány nap.

Ha hivatásodnak választod a fotózást, az rengeteg pénz és önfeláldozás. Bármelyik szakterületről legyen szó, milliós tétel már egy alapfelszerelés is.

Persze nem ezzel kell kezdened. Első lépés az legyen, hogy felkeresel egy jó fotóklubbot, hogy kiderüljön, látsz-e, mesélsz-e, vagy csak nézel és hallgatsz.

Az eszköz másodlagos. Nem az ecset festi a képet.

két nap alatt biztos nem leszel profi fotós. létezhetnek gyorstalpaló tanfolyamok, amik akár még jók is lehetnek, de főleg tőled függ, hogy mire viszed, nem csak a tanfolyamon múlik. a tudás jelentős részét fel tudod szedni könyvekből és akár Internetről is, bár szerintem a hozzáértő fotósok személyes visszajelzései a képeiddel kapcsolatban, meg a gyakorlati tapasztalatok és a jó tanmenet nagyon fontos és ezt autodidakta módon nem biztos, hogy meg tudod szerezni. azon kívül az is igaz, hogy ma Magyarországon hivatalosan nem is dolgozhatsz fotósként, ha nem végzed el a 2 éves OKJ Fotográfus és fotócikk kereskedő képzést. persze ha elvézged, akkor se biztos, hogy jó fotós leszel, az meg pláne nem, hogy még munkád is lesz és meg is élsz belőle.

egy Malcolm Gladwell által híressé vált (bár eredetileg K. Anders Ericssontól származó) nézet szerint 10ezer óra komoly és JÓ gyakorlással bárkiből lehet bármilyen területen nagyon jó szakember. nem feltétlenül leszel zseniális zenész, sportoló, művész, akármi, de nagyon jó lehetsz akármilyen veleszületett tehetség nélkül is a legtöbb területen. a lényeg az, hogy kitartóan ÉS JÓL, megfelelő visszajelzésekkel és korrekciókkal gyakorolj. nagyon sokan kifelejtik ebből a történetből, hogy a gyakorlás önmagában még nem elég, mert ha rossz dolgot gyakorolsz és a hibákat nem javítják ki, akkor csak állandósulnak és véglegesen berögzülnek a hibáid és akkor nem jó leszel, vagy ahogy a mondás tartja, a gyakorlás nem mesterré tesz, hanem megrögzötté. szóval a gyakorlás önmagában még kevés, JÓL kell gyakorolni, közben pedig a hibákat javítani. az autodidakta képzésnek pont ez a legkomolyabb hátulütője, hogy amihez nem értesz, arról nem tudod eldönteni, hogy mi jó és mi nem, így egyedül nem nagyon tudod a sok információ közül kiválogatni, hogy mi mennyire hasznos, fontos számodra és ha nincs melletted olyan szakember, aki ebben segítsen, akkor könnyen tévedsz el és képzed magad rosszul, vagy rossz irányba.

a fotózásban az ennek a dolognak a különösen nagy csapdája, hogy ma már mindenki fotózik, mindenki azt hiszi magáról, hogy ért hozzá és mindenki tanít, meg osztja az észt Interneten is, meg tanfolyamokon is és egyáltalán nem biztos, hogy meg tudja bárki helyesen ítélni, hogy kitől és mit is kéne tanulni, mert ma már a képzések közt is hatalmasa a káosz, nem csak a szakemberek közt. minden esetre szerintem bármi lehetsz, ha tényleg meg akarod tanulni és kitartóan teszel is érte, nem csak tétlenül várod, hogy mások majd megatnítják neked.

a tehetség is fontos, de sokan nagyon túlértékelik, illetve elherdálják. Michael Flatley is megmondta, hogy ő egy átlagos, de szorgalmas táncosból bármikor képez zseniálisat, viszont egy tehetséges, de lusta táncosból sosem lesz zseniális. szerintem ugyanez igaz a fotózásra is. hasznos, ha van érzéked, affinitásod hozzá és az sem árt, ha ezeket a készségeidet már középiskolában is fejlesztették. de sosem késő elkezdeni a tanulást és fejlődni. viszont, ha nem vagy elég kitartó, szorgalmas és alázados, akkor soha nem leszel igazán jó - és ezen nincs az a fényképezőgép, vagy iskola, ami változtatni fog, mert az iskola nem tanulja meg helyetted, amit meg kell tanulni, legfeljebb segíteni tud, hogy te megtanuld. és a gép csak egy alap szinten segíti a fotózást, de a fénykép a fejedben születik és neked kell a gépet rávenni, hogy azt fényképezze le, amit te szeretnél látni végeredményként. ehhez pedig tudásra van szükség elsősorban.

én mindenkinek azt tanácsolom, hogy amíg nem tudod, hogy milyen fényképezőgépre volna szükséged ahhoz, amit fotózni akarsz, addig SEMMILYEN gépet ne vegyél. fotózz azzal, ami a kezed ügyébe akad, legyen az egy meglévő fényképezőgép, vagy mobiltelefon és mellette kezdj el minél többet olvasni a fotózás alapjairól, hogy megismerkedj fogalmakkal és az alapokkal. ebből tudni fogod egy idő után, hogy mi mit jelent, mi miért fontos és érteni fogod, hogy mit miért tanácsolnak neked.

rengeteg jó könyv van kezdőknek az alapoktól magasabb szintekig. érdemes pl. megnézni a National Geographic fotózást oktató sorozatát is, van könyvük a természetfotózástól kezdve a riporton, portrén át mindenféle fotózási területről. ha nem tudsz/akarsz könyvekből tanulni, akkor érdemes lehet elmenned egy tanfolyamra is, ahol megtanítják neked az alapokat és nem csak módszeres tanmenet, felépített tematika van, hanem személyre szabott visszajelzések, ha nem értesz valamit, meg tudod kérdezni.

sokan mondják, hogy olvass utána a neten, ezt is lehet. a neten is fent van a világ minden tudása, csak nem mindenki képes kiszűrni belőle a számára hasznosakat. szóval nem árt, ha valaki hozzáértő módon rendszerezi azt számodra, hogy boldogulni tudj vele. ezért jobbak a könyvek és tanfolyamok (főleg a kettő együtt).

meg persze nézegess nagyon sok képet és az összeolvasott tudás birtokában értelmezd, hogy hogyan készülhetett, miért pont úgy fényképezte le a fotós, stb.

más nem tudja megmondani, hogy neked mi lesz majd a jó, mert más nem tudja, hogy te mit és hogyan fogsz majd akarni a gépeddel, ha lesz egyszer. hiszen még te sem tudod, hogy mit és hogyan akarsz majd csinálni vele, mert még nem tartasz ott. neked kell végigjárni a fejlődés útját és kitapasztalni, hogy neked mire van szükséged.

miközben olvasol a fotózásról, kezdj el azzal fotózni, ami a kezed ügyébe kerül. ha van kamerás telefonod, azzal fotózz többet, fejleszd ezzel a tudásodat, figyelj oda jobban a telefonnal fotózás közben és nézd meg, hogy mások milyen csodákat képesek alkotni akár telefonnal is. attól, hogy lesz egy jobb géped, még nem lesznek feltétlenül sokkal jobbak a képeid. az odafigyeléstől, tanulástól, tőled lesznek jobbak a képeid. szóval saját magadat már egy telefonnal is elkezdheted fejleszteni.

igazából szerintem szinte teljesen mindegy, mivel kezdesz el fényképezni. lehet az telefon is. befutni nem a telefonnal fogsz, de a telefonnal is nagyon sok mindent meg lehet tanulni és nagyon sok alapvető dologban a telefon sokkal többet segít a tanulásban, mint egy hiperszuper gép. a telefonnak ugyanis vannak korlátai és a korlátok feszegetése az, amivel tanulsz. amikor az eszköz korlátai próbára tesznek, nehézséget okoznak és kénytelen vagy a fejedet használni, hogy megoldj egy problémát, mert a géped nem képes megoldani helyetted. ezekből tanulsz, nem abból, amikor a gép mindent megcsinál helyetted és neked csak nyomkodni kell a gombot rajta. ezért szokták azt tanácsolni, hogy tanuláshoz minél butább, egyszerűbb, lehetőleg filmes gépet vegyél egy alap objektívvel (mondjuk lehetőleg manuális beállítások legyenek rajta), mert ezzel és a vele elkövetett hibákból tudod megtanulni a fotózást, nem egy csúcs gép korlátlan szabadságából. az első géped úgysem lesz jó sok mindenre - főleg nem igazán komoly fotózásra. az első géped csak arra lesz jó, hogy a kompozíciós és látásmódbeli alapokat megtanuld vele és kitapasztald, hogy mire miért nem jó és ezzel már elkezded érezni, hogy milyen irányba kell majd továbbmenned. a második géped valószínűleg majd más dolgokban nem lesz jó egy idő után és aztán azt is lecseréled majd, de talán harmadik-negyedikre már sikerül eltalálnod, hogy mire is van szükséged és onnantól sikerülni fog viszonylag állandó döntéseket hoznod - főleg akkor, ha azt is megtanulod addigra, hogy nem a gépen múlik, hogy milyenek a képeid, hanem hogy te mit tudsz és hogyan tudod használni azt a bármilyen gépet, ami a kezedben van. ha pedig mégsem nagyobbak az igényeid, mint amit az első géped tud, akkor nem kell második gépet venned, de emiatt nem érdemes túl komoly beruházást eszközölni az első gép vásárlásakor. ne tedd túl magasra a lécet, mert könnyen túllőhetsz a célon.

léteznek fényképezőgép kölcsönzéssel foglalkozó cégek is, meg boltok, ahol kipróbálhatod, sőt vannak fotóklubok, fotó tanfolyamok is, ahol valószínűleg tudsz kipróbálásra gépet kölcsönkérni. nem feltétlenül szükséges elsőre beleugranod a vásárlásba. próbálgass gépeket, ismerkedj velük és aztán azt vedd meg, amelyik a legszimpatikusabb, használd minél többet, aztán cseréld le, ha már nem felel meg. de közben azért tartsd észben, hogy a fotózás ugyanúgy nem az eszközről szól, ahogyan a festészet, filmművészet és az irodalom sem. a legnagyobb fotósokat ugyanúgy nem arról ismerjük, hogy milyen géppel/objektívvel fényképeztek, ahogy a legnagyobb festőkre sem az ecseteik és festékeik, filmesekre sem a kamerájuk és írókra, költőkre sem a tolluk, vagy az írógépük miatt emlékszünk, hanem amit ezekkel az eszközökkel alkottak...

Van, akinek sikerül megélni belőle, de nagyon sokaknak sosem sikerül és hosszabb-rövidebb próbálkozások és rengeteg kudarc után csalódottan más területre térnek át. Az utóbbiak egyre többen vannak és ők egyre jobban megnehezítik az előbbiek életét azzal, hogy olcsóbban, vagy akár ingyen is fotóznak, hátha így majd jobban fognak érvényesülni. Aztán egy idő után belekeserednek és feladják, de addigra jönnek helyettük újabb és újabb próbálkozók, akik ugyanígy járnak. Közben a hozzáértő, tehetséges, jól dolgozó profik közül is egyre többen hagyják el a pályát, mert nem bírják, vagy nem látják tovább értelmét a versengésnek. A fotózásban eltöltött évek, vagy akár évtizedek után inkább elkezdtek mást csinálni (van aki személyi edző lett, van aki kutyakaját árul, van aki ingatlanozik, stb), mert ott sokkal jobban keresnek és/vagy sokkal biztosabb, nyugodtabb életet élhetnek, mint fotósként, vagy csak egyszerűen jobban érzik magukat mint az egyre inkább versengésről és a túlélésért folytatott küzdelemről szóló fotózásban.

Ma már mindenki fényképez és mindenkinek van egy ismerőse, aki ingyen, vagy olcsón is megcsinálja azt a munkát, amit te pénzért szeretnél megcsinálni, hogy megélhess a fotózásból. Ő meg nem ebből akar megélni, úgyhogy neki nem kell kiszámolnia, hogy mennyiért érdemes csinálnia, nem kell érvelnie, hogy miért annyi az annyi. Elég egy jelképes árat bemondania és ha kell, abból is engedhet, mert számára nincs tétje a dolognak.

Ahhoz, hogy cégeknek és újságoknak fotózzon valaki, leginkább jó kapcsolatok kellenek a cégek és újságok döntéshozóinál, hogy vele akarjanak dolgozni és neki akarják adni a pénzt a munkáért, ne valaki másnak. Jobb esetben emögött a döntés mögött szakmai szempontok is állnak és nem csak a szimpatikusabbat, hanem a szakmailag is jobbat választják. Viszont egyre több cég és újság döntéshozói is inkább azokat a fotósokat választják, akik olcsón, vagy akár ingyen is hajlandók fotózni. Az ingyen fotózásból meg nem nagyon lehet megélni.

Ha rám hallgatsz, akkor csináld a fotózást hobbiként, amíg élvezed és hozd ki belőle a lehető legtöbbet, de ne megélhetésként akard csinálni, hanem azért csináld, mert szereted. Ha a továbbtanulást, továbbképzést tervezgeted, akkor pedig ne (csak) fotózni tanulj, hanem legyen mellette egy másik szakmád, amiből akkor is meg tudsz élni, ha a fotózásból mégsem sikerül. Legjobb, ha olyan alternatív szakmát keresel, ami önállóan is versenyképes, de a fotós karriered is segítheti, mint például közgáz, könyvelés, jog, stb. Mondanám még az informatikát is, de egy szinten túl a fotózást nem segíti annyira az informatika mélyebb ismerete, a fotózást még segítő alacsonyabb szinten meg megélni nem annyira lehet az informatikából és amúgy is tele van minden hobbiból fotózó informatikusokkal (is).

Ha érdekel a fotózás, akkor tanuld, csináld, fejleszd és főleg élvezd egy másik munka mellett, hobbiként. Ha a fotóid minősége miatt egyre több és több megkeresést kapsz, hogy add el a képeid, vállalj fotós megbízásokat, akkor pedig nagyon magabiztos és tudatos piaci szempontok alapján kérd meg az árát a munkádnak, mintha ebből élnél. Ugyanis csak így van valóban értelme, hogy ne árts a piacnak, amin megjelenik a munkád, hogy ne ellenségeket szerezz és, hogy később esélyed lehessen esetleg neked is erről a piacról megélni. Ha elég sok ilyen felkérésed érkezik és a reális piaci árakkal is igényt tartanak a munkádra, mert téged és/vagy a minőséget értékelik, nem csak azért választanak téged, mert olcsón csinálod, akkor egy idő után akár még arra is esélyed lehet, hogy csak a fotózásból megélj és egy idő után erre tedd fel az életed. Viszont ha ez csak rövid távon működik, vagy mégsem jön be, akkor fontos, hogy legyen egy másik szakmád és vele megélhetési lehetőséged, ami eltart akkor is, ha a fotózás mégsem fog. Megélhetésként ugyanis a fotózás nehéz kenyér és egyre nehezebbé válik megélni belőle.

Hatalmas az árverseny, a legtöbb fotós aláígérget egymásnak, hogy megkapja a munkákat. Viszont az árak már annyira lezuhantak, hogy gyakran már nem is igazán éri meg annyiért elvégezni. Sokszor kevesebbet kapnak érte, mint amennyibe kerül nekik megcsinálni. A fotózás az egyik leginkább technika igényes műfaj, amihez egy csomó pénzt el kell költened fotó felszerelésre, kellékekre, számítógépre, stb, amit mind a munkád bevételéből kéne kitermelned, mert a munkában sokkal jobban kopnak és elhasználódnak az eszközeid, mint hobbi közben, amiket javítani és cserélni kell. Arról nem is beszélve, hogy ugye nem csak az eszközeid amortizációját kell kitermelned a munkádból, hanem a megélhetésedet is. Szóval a munkád úgy kell(ene) beárazni, hogy a technikai költségek, rezsi és egyebek mellett még egy normális megélhetést biztosító fizetés is kijöjjön, amiből nem utolsó sorban el tudsz menni nyaralni, bulizni, félretenni is tudsz, meg rajtad és a kutyán/macskán kívül a családodat és a gyerekeidet is eltartja. Sok lelkes fiatal viszont ezekkel nem számol és boldogan elvállal szinte bármilyen fotós munkát jóval olcsóbban, mint akiknek csalájduk és hiteleik is vannak, mert azzal nem számolnak, hogy egy nap nekik is lesznek ilyen többletköltségeik, amiket a fotózásból már ők sem fognak tudni kitermelni, ha most hozzájárulnak, hogy leessen a fotósok bérszínvonala.

Ráadásul, ha fotózás a munkád, akkor jobb esetben nem csak, rosszabb esetben viszont egyáltalán nem azt fényképezel, amit te szeretnél és nem azért csinálod, mert tetszik valami, hanem azért és azt kell fényképezned, amiért fizetnek és úgy, ahogy a megrendelő elvárja tőled.

Jobb esetben persze azért pont téged kérnek fel, mert tetszik nekik, ahogy fényképezel, de azt a szintet nehéz elérni és egyre kevesebb megrendelő alkalmaz így fotóst, pláne kevés fizeti is meg rendesen a szaktudást. A többségnek csak valamilyen kép kell, amit mindegy, hogy ki készít el, csak minél olcsóbban meglegyen és ha a másik 20 képpel többet igér egy ezressel olcsóbban, akkor már le is cseréltek, mert a legtöbb megrendelőnek pont annyit érsz, hogy van egy jó géped, akkor biztos jó képeket tudsz csinálni - de simán biztosak benne, hogy ha nekik volna olyan jó gépük, akkor rád nem is lenne szükség.

Rengeteg a hobbi fotós és egyre többen szeretnének a hobbijukból megélni. Szinte mindenki fényképez és emiatt egyre kevésbé értékelik az emberek a fényképeket Egyre kevésbé tartják valódi szakértelemnek és munkának a fotózást, egyre kevésbé hajlandók fizetni is érte. Ha fotózásból akarsz megélni, akkor nagyon kemény versenyben kell helytállnod, ami nagyon nehéz lesz.

Sok hobbi/félprofi fotózik másodállásban. Van egy (legalább viszonylag) jól fizető állása valamilyen cégnél (vagy még a szülőkkel élnek és a család eltartja őket és a hobbijukat). Mivel ott keres annyit, hogy megengedheti magának a drága fotó felszerelést, utazgatást és még meg is él belőle, így nekik az is belefér, hogy mellette kevés pénzért, vagy akár ingyen fotóznak hobbiból, hiszen onnantól, hogy nem a fotózásból kell megélniük. Már szinte minden fotózással termelt bevétel talált pénz nekik, ami csak javít az anyagi helyzeten, még akkor is, ha totális anyagi csőd volna annyiért fotózniuk, ha csak fotózásból élnének meg.

A nagy gond, hogy velük nem lehet piaci alapon versenyezni, ha csak fotózásból élsz, hiszen neked csak fotózásból élve nincs mellette egy másik állásod, ami eltartja a veszteséget, amit a fotós munkával termelsz. A megrendelőket meg nem nagyon érdekli, hogy te főállásban vagy másodállásban fotózol és hogy miért annyi a munkadíjad, amennyi. Őt csak az érdekli, hogy minél olcsóbban megkapja, amit akar (esetleg még az is érdekli, hogy az jó minőség legyen, de ez sem mindig van így, viszont az ingyen/olcsón dolgozó hobbifotósok sem mindig annyival rosszabbak, hogy ez feltétlenül minőségkülönbséget jelentsen az árkülönbség mellé).

Ahhoz, hogy fotósként érvényesülni tudj a piacon messze nem elég csak a tehetség, jó képek és jó munkavégzés. Fotós mellett egy személyben kell üzletkötőnek, ügyfélszolgálatosnak, marketingesnek, szerződéskötőnek, ügyvédnek, tárgyalónak, cégvezetőnek, gazdasági szakértőnek és behajtónak lenned, hogy megtaláljanak az ügyfelek, meggyőzd őket, hogy veled akarjanak dolgozni, kialkudd tőlük a munkádért jogosan járó díjat, meggyőzd őket, hogy meg is akarják azt fizetni és elérd, hogy hiánytalanul meg is tegyék. Közben persze neked kell a munkát is elvégezni a lehető legjobb minőségben a lehető leggyorsabban és legjobb felszereléssel, amit neked kell beszerezni és fenntartani is. Megteheted (ha sikerül), hogy nem magán vállalkozásban csinálod, hanem elmész beosztottnak és akkor egy csomó feladat lekerül a válladról, nem neked kell egy személyben mindent kitalálni, megoldani és az egész céget irányítani, viszont akkor a bevételed sem lesz annyi, általában a beleszólásod is jóval kevesebb a döntésekbe és nagyon könnyen oda juthatsz, hogy csak egy droid vagy, aki mások (sokszor hülye) döntései, kénye-kedve szerint nyomja a gombot, sokszor csak éhbérérért, ami sem szakmailag, sem anyagilag nem elég kielégítő, viszont pont ez az ára annak, hogy ne neked kelljen mindent csinálni a vállalkozásban…

No, hát mindenre kiterjedő, alapos, részletes válaszokat kaptál, szomorú, hogy nem is érdekelt annyira sem, hogy adjál neki zöldkezet (#3-4-5 - én okéztam le e pillanatban elsőnek). Persze, tudom, pont egy hete nincs neted. :D

Én tudtam előre, hogy egy serdülő múló szeszélyébe nem érdemes ennyit beleinvesztálni. Ma nemhogy 10 év szorgos munkát nem akar belefektetni senki a világhírnév lehetőségébe, de még annyit sem, hogy elolvasson kétoldalnyi sűrű gépelésű szöveget.

köszi Sztrogoff, rendes tőled, ment a pacsi neked is.

nyugi, nem invesztálok ilyen sok energiát ezekbe a kérdésekbe. az első ilyen kérdésnél megírtam a részletes, kifejtős választ, azóta copy+paste a legtöbb válaszom az oldalon - mint ahogy a kérdések is folyton ismétlődnek, mert ugye a legtöbben arra sem veszik a fáradtságot, hogy rákeressenek arra, amire kíváncsiak...

,-DDD

de azért remélem, hogy legalább néhányan vannak, akikre hatnak az értelmes és alapos válaszok, úgyhogy akinek látom a kérdését és épp időm engedi, az megkapja a kifejtős választ, hátha használ - rajtam ne múljon...

,-))