Miért élünk, úgy is meghalunk?

sziasztok!

Én ez irányban mindig úgy próbáltam gondolkodni, hogy azért élünk, hogy boldogok lehessünk.

Bennem ez azért merült fel, mikor sok rossz ért - ebből tanulunk, hisz utána csak jó jöhet, aminek nem tudnánk úgy örülni, ha nem lett volna előtte rossz.

Ha meg kicsit vallásosak vagyunk, akkor az életben tisztességesen keresed és találod meg a boldogságodat, akkor halálod után örök boldog életre számíthatsz a mennyben.

Én eddig jobbat nem tudtam magamnak kitalálni...

miért így kell felfogni a dolgokat?

az élet egy ajándék amiért hálásnak kell lennünk

és nem kötelező ezt az ajándékot elfogadni ha ennyire nem tetszik...

persze én is voltam sokszor mélyponton mikor ilyen kérdéseket tettem fel magamnak mint te...

de mindig észhez tértem

az életet az élvezi, aki tud élni

gondolkozz el

te tudsz?

kihasználsz minden lehetőséget?

egyáltalán észreveszed a lehetőségeket?

hosszú út ez az élet , olykor ugyan egy gödörbe vezet, de mikor onnan kiérsz egy szép tisztásra fog vezetni!

járj nyitott szemmel, adj, szeress, örülj és LEGYÉL BOLDOG!

Második vagyok, és a harmadikhoz is csatlakoznék. Szerintem is feladatanunk, hogy valamit itt hagyjunk magunk után a Földön, akár dologi/anyagi dolgot szeretteinknek,ami megkönnyítheti majd az ő életüket, vagy emlékeket.

pl.: páromat mai napig befolyásolja apukája emléke, hogy ő miket hogy csinált, felnéz rá...

Lélek, vallás, vallási mozgalmak, a természetfeletti felé haladás - elvont és nehéz kérdések. Kire és milyen tanításra érdemes figyelni?

Nagyon sokat számít, és hiteles e téren Frankl (Viktor Emil Frankl: 1905-1997) osztrák pszichiáter gondolkodása. Szerinte a perszonális vallás felé haladunk, ami mélységesen személyes vallás. Ebben mindenki megtalálhatja saját legszemélyesebb nyelvét, amikor Istenhez fordul. Ez a sajátosság az Önjáró Fiatalnak (Önjáró Fiatal az aki önmaga megismerését végzi éppen) megkönnyíti a dolgát, mert az Önjáró többnyire nem szereti a mindenkire egyformán kötelező szabájzatokat és előírásokat, neki ne mondja meg senki, hogy miképp és hogyan... stb. Azt írja Frankl A tudattalan Isten című könyvében, hogy tizenöt éves korában így határozta meg magának az istenfogalmat:

Isten legbelsőbb monológjaink partnere. Mert amikor teljesen egyedül vagyunk, legvégső magányunkban és legvégső őszinteségünkben önmagunkkal folytatunk párbeszédet, akkor jogos, hogy belső beszélgetésünk partnerét Isten-nek nevezzük, tekintet nélkül arra, hogy ateisták vagyunk-e vagy hívők. Ez a különbség csak akkor válik észlelhetővé, amikor az egyik tábor ragaszkodik ahhoz, hogy ő csak magában monologizál. A másik tábor meg tudni véli, hogy olyan valaivel folytat párbeszédet, aki nem ő. De hát az fontosabb, hogy ez a párbeszéd előhozza belőlünk - remélhetőleg - a végső őszinteséget, azt, aki Te Magad vagy. És ha van Isten, ő nem fogja rossz néven venni, hogy valaki "összetévesztette" őt saját magával.

Vonzó többek között Frankl gondolatmenetében, hogy szerinte a vallásosságnak döntésjellege van. Nem vagyunk önfenntartó ösztöneink által űzve. Ha az éhség, a szomlyúság gyötör, akkor előbb-utóbb enni és inni kell, mert elpusztulunk. A vallásosság és istenhit tekintetében magunk döntünk, és akárhányszor, akárhogyan dönthetünk - itt szabad a választás.

Sok fontos erény van, fontos a tárgyilagosság, a bátorság és a felelősségtudat. (A tárgyilagosságról talán eszedbe jut, hogy a belátáson alapuló csoportban a vezető tárgyilagossága mennyire jó hatású.) Frankl tanításai a felelősségtudatot hangsúlyozzák, mint legfontosabb erényt.

Van-e értelme életünknek? - ez a nagy kérdés Franl tanításában. Azt mondja:

Egyetlen Nagy Válasszal képtelenség megválaszolni. Ellenben sok kis felelet létezik, amely mind-mind érvényes lehet. És amelyeket Te, Én, Ő, Mindannyian külön-külön kapirgálunk ki magunknak vízből, földből, sárból, akár az aranyásók.

A kábítószeres fiatalok nem kevesebb mint 100 százaléka szenved attól, hogy számukra minden értelmetlennek látszik. Szer nélkül szürke, lapos, unamas a világ, keserves maga a létezés. Úgy érzik, egyszerűen nincs értelme semminek.

Az élet értelmét receptre felírni nem tudja a világ legjobb pszichológusa vagy pszichiátere sem. Azt mindenki csakis maga találhatja meg önmagának, sokszor roppat nehéz és hosszadalmas keresés után. De azt nyugodtan mondhatjuk, hogy mindannyiunk élete lehetősége szerint minden körülmény között értelmes, és végig az is marad. Sok pszichológus állítja tapasztalatai alapján, hogy az embernek megvan a képessége értelmet találni életében, függetlenül korától, nemétől, IQ-jától, jellemszerkezetétől, képzettségétől, környezetétől. Függetlenül attól hogy vallásos-e vagy sem, és ha vallásos, akkor függetlenül attól, hogy melyik felekezethez tartozik.

Frankl többféle módot lát erre: mivel az értelemmel teli élet egyenlő a feladatokkal teli élettel - így mindenekelőtt abban találja a legtöbb ember életének értelmét, amit tesz, cselekszik, alkot. Az átélések, megélések felhangolják az ember pszichikumát, lecsillapítják rosszkedvét, és képessé teszik arra, hogy nagy lendülettel keresse a csakis rá tartozó, a számára kirótt feladatokat.

Ez Frankl tanításának egyik lényeges mondandója: nem nekünk, embereknek kell ismételten azt ékrdezgetni, hogy mi az élet értelme. Itt mi vagyunk a megkérdezettek! Nekünk, magunknak kell válaszolni az élet által feltett kérdésekre. Feleletünk pedig saját tetteinkben rejlik.

Vagyis nem az a fontos kérdés, hogy mit tartogat nekünk az élet, hanem az, hogy Én mivel tartozom az életnek. Mi lehet az Én hivatásom, ami miatt ide születtem. Ennek a kérdésnek megválaszolása eltart életünk végéig. Gyakran föl kell tenni a kérdést. A válaszunk erre a kérdésre időnként módosul, hiszen az időben mi magunk is többször vátozunk, ahogyan az életkörülményeink is. Tetteink is változhatnak, és változnak is.

(ezt mind megtalálni nálam, és még sok hasonlót: [link] )

azért élünk,mert Istennek célja van velünk....és azért halunk meg,mert az ember elbukott és ezt fizettség,de Jézus megváltott bennünket és esélyt kaptunk arra,hogy megtérjünk és tiszteljük a Istent és ezáltal eljuthatunk az örök életre...arra pedig aki azt mondja élvezz ki minden pillanatot mig nem halsz meg annak annak azt mondom Bibliai szempontból:

,,Aki csak ebben az életben reménykedik....az minden embernél nyomorultabb,,

Sokan vannak ilyenek,habzsolják az örömöket,élveznek,mindent megtesznek,hogy ebben az életben jól érezzék magukat,szórakozzanak...de egyvalami nem fér bele az időbe...Az Úr...nincs hely sok embernek arra,hogy tisztelje az urat,hogy imádkozzon...mert ezek az emberek szerint nincs Isten....Isten nekik egy fikció egy vallásos rend és azt mondogatják:egyszer élünk élvezzünk ki mindent...én meg azt mondom az ilyenek minden embernél nyomorultabbak...Hát ott van Isten ingyen adja az örök életet amikor Jézus másodszor visszatér,ahogy megmondta megragadhatná mindenki a lehetőséget és a bűnöktől is megszabadulhatna....