Nálatok is van ilyen, hogy sürgős esetben sem enged ki a tanár a mosdóba?

Nyilván előfordul az emberrel, hogy nem képes kontrollálni bizonyos biológiai folyamatait. Ideális esetben nem kellene engedélyt kérni arra, hogy kimenj a mosdóba. Persze ideális esetben egy diák igyekszik egy ilyen esetet elkerülni, és még, vagy már a szünetben elintézni a dolgait – nyilván ez ebben a szituációban nem merül fel –, illetve nem él vissza ezzel a lehetőséggel, így ideális esetben a tanár sem problémázna emiatt.

A szaktanári ellen lehetne ágálni, de felesleges. Nem lesz tőle sem kevesebb, sem több a tudásod, nem lesznek tőle jobbak, vagy rosszabbak a jegyeid, így az égadta világon semmi jelentősége nincs. Az év végén az ellenőrződ megy a kukába, a napló meg porosodni fog valahol, ahol senki nem nézi.

Persze az igazságosságon esett csorba nem esik jól. Ha a helyedben lennék, év végén beszélnék a tanárral, emlékeztetve őt az esetre, elmondva, hogy ott és akkor igazságtalanul járt el. Mivel ott már nem lenne érdekem hazudni, nem akarnék elkerülni semmit, így a tanár is könnyebben elfogadná a kritikát, és esetleg egy következő esetben kicsit jobban mérlegel.

Bár egy kicsit élek azzal a gyanúval, hogy a történet nem teljesen kerek. Csak nem ordibál egy tanár tíz percig, ha valaki a mosdóból visszaérve annyit mond, hogy „Elnézést, de mégsem akartam az asztalra hányni”. Nyilván nem tudjuk milyen párbeszéd zajlott közöttetek és főleg milyen hangnemben, de érdemes neked is visszaemlékezni, hogy esetleg nem járultál-e te is hozzá a szaktanárihoz és a tíz perces ordibáláshoz.