Hogyan kommunikálnak az UFO-k?

Itt vagy fogalmi zavar van, vagy rosszul fogalmaztál. UFO = Unidentified Flying Object = azonosítatlan repülő tárgy. Mert a kérdésed úgy hangzik, hogy „Megy a vita arról, hogy az ismeretlen repkedő tárgyak mik is valójában, de most nem ez a kérdés. Ha azok {azonosítatlan repülő tárgyak}, akkor…”. Gondolom azt akartad írni, hogy „ha azok földönkívüli élőlények közlekedési eszközei”.

De a kérdésnek nem sok értelme van. Kicsit olyan, mintha azt kérdezném, hogy ha léteznek unikornisok, akkor hány hónapig vemhesek. Nyilván feltételezett vagy fiktív kiindulópontból csak feltételezett vagy fiktív következtetéseket lehet levonni.

De azért tételezzük fel, hogy idelátogat egy idegen, intelligens élőlény, ami technikai civilizációt alakított ki. A kommunikáció mindig valamilyen kölcsönhatáson alapszik. Tulajdonképpen a mechanikai kölcsönhatások is visszavezethetők alap kölcsönhatásokra, de így kiemelve a mechanikai kommunikációt – pl. hang – a légüres tér miatt ezek nem jöhetnek szóba. Maradnak az alap kölcsönhatások:

1. Erős kölcsönhatás: Csak szubatomi méretekben mérhető, nyilván feleslegesen bonyolult lenne ezt a kölcsönhatást alkalmazni kommunikációs eszközként.

2. Gyenge kölcsönhatás: A helyzet ugyanez.

3. Gravitációs kölcsönhatás: Technikailag túl bonyolult lenne, bár elviekben még jobban alkalmazható kommunikációra, mint az előző kettő.

4. Elektromágneses kölcsönhatás. Nyilvánvaló megoldás. Egyszerű, hatékony. Persze itt az elektromágneses sugárzás teljes spektruma szóba jöhet a gamma sugárzástól a röntgen, ultraibolya, látható fény, infravörös, mikrohullámú tartományba eső sugárzáson keresztül az általunk rádiózásra használt sugárzásig. Illetve akárhogy kódolhatják az információt, analóg vagy digitális formában, ugyanúgy tudnának amplitúdó és frekvencia modulációt alkalmazni. Nyilván feleslegesen nem bonyolítanák túl a dolgot. Ha rejtve akarnak maradni, nyilván olyan hullámhosszot fognak használni, ami számunkra amúgy is zajforrás, és az ő kommunikációjuk is zajnak tűnne a megfejtőkulcs nélkül.

De a fizika jelenlegi állása szerint akármivel is kommunikálnak, információ nem terjedhet gyorsabban a fénysebességnél.

Ha meg eldobjuk a jelenlegi fizikai ismereteinket, akkor csak a fantázia szab határt annak, hogy mit találunk ki. Kommunikálhatnak féregjáratokon keresztül, szubtéren keresztül, vagy az kismanók közbenjárásával is.

> Hanem az, hogy miért nincs semmiféle rádiókommunikációs jele nekik?

Mivel a fény elektromágneses hullám, ezért pusztán az, hogy látták, már értelmezhető tágabb értelemben vett rádiójelnek.

> Amúgy meg telepatikusan

A telepátia létezése tudományosan nem bizonyított, bár ha jól tudom vannak pozitív kísérleti eredmények is, bár nem tudom mennyire feleltek meg ezek a tudományos módszertannak. Mindenesetre a telepátia még mindig elképzelhetőbb, minthogy sok fényév távolságból intelligens idegen lények érkezzenek a Föld környékére. Mindenesetre ha létezik telepátia, akkor az a fizika keretén belül tárgyalható, és az információáramlás sebességének korlátja ugyanúgy vonatkozik rá.

> avagy ott az a fénynél is gyorsabban terjedő qwantum kommunikáció amit mostanában kezdenek felfedezni

Qwantum nincsenek, csak kvantum, vagy ha nagyon nem magyarul akarjuk leírni, akkor quantum. A kvantumkommunikációt valóban most kezdik alkalmazgatni. De ez sem jelent fénynél gyorsabb kommunikációt. A kvantumkommunikációban a „poén” nem ez, nem emiatt érdekes, hanem mert kvantumfizikai okok miatt ez a fajta kommunikáció nem hallgatható le, idegen forrás nem tud hamis információt bejuttatni a kommunikációba. A kvantumkommunikáció azt garantálja, hogy az információ valóban attól származik, akitől várjuk, és mi vagyunk az egyetlenek akik az információhoz hozzájutottunk.

A kvantumkommunikáció a kísérteties távolbahatás működésére alapoz, ahol valóban van egy azonnali – fénysebességnél gyorsabb – hatás két részecske között. De a jelenség működésének jellege miatt ez információátvitelre alkalmatlan, így tulajdonképpen nem sérti a relativitáselméletet. Nota bene a jelenséget az Einstein–Podolsky–Rosen-paradoxon (röviden EPR paradoxon) írja le, és Einstein fejében sem fordult meg, hogy ez fénysebességnél gyorsabb információáramlást jelentene. A gondolatkísérlet célja a kvantumfizika nemteljességének demonstrálása volt. A kvantummechanika nem lehet egyszerre lokális, realista és teljes elmélet. A paradoxon feloldásához a különböző értelmezések, interpretációk mást és mást vetnek el a háromból.