Ki tudja ki Jehova és ki tanult/tanul esetleg róla? Mit hallottatok ti?

> plusz bebizonyítani a Bibliából,h nem azt tiltja,hanem a házasságon kívüli,vagy annélküli házas életet.

Például ezzel sok probléma van.

1. A Biblia egy kanonizált – értsd szerkesztett, kiválogatott – mű. A niceai zsinatig sokféle írás és szóbeli tanítás, evangélium, értelmezés létezett. (Lásd: gnosztikusok, manicheisták, apokrifnak nyilvánított írások.) Két eset lehetséges: A Biblia kvázi megvágását elfogadjuk. Ennek a teológiai alapja az, hogy a mindenkori pápa Krisztus földi helytartója, ilyen pozíciójában tévedhetetlen, mert a tetteit a szentlélek vezeti. Csak akkor minden nem római katolikus egyházat, szektát, irányzatot eretneknek kellene nyilvánítani. Vagy nem fogadjuk el a római katolikus egyház kizárólagosságát, a pápa tévedhetetlenségét de akkor a Biblia hiteles forrásként történő használata is megkérdőjelezhető, hiszen megkérdőjelezhető, hogy annak kanonizálása, megvágása mennyire emberi tett, és mennyiben történt Isten akarata szerint.

2. A Biblia nem határozza meg egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül, hogy mit jelent a paráználkodás. Az csak egy értelmezés, hogy ez a házasságon kívüli szexuális életet jelenti, de nem az egyetlen értelmezés, sőt ilyen tekintetben erősen dogmatikus – szinte már primitív – értelmezés.

3. Anno a kereszténység kezdetén komoly viták voltak arról, hogy a kereszténység a zsidó vallás egyik ágának tekinthető-e, mert akkor ugye a keresztség felvételének feltétele a zsidó vallásra való áttérés, és a zsidó vallás törvényeinek megtartása. A másik nézőpont az volt, hogy a kereszténység egy – bár részben a zsidó vallás folytatásának tekinthető, de –, új vallásnak kezelendő. Mert akkor a zsidó vallásra való áttérés nem feltétel, viszont akkor a zsidó vallás szent könyve, a Tóra sem mértékadó. Nota bene a Tóra a Bibliában az Ószövetség része. Ószövetség, Újszövetség… Ízlelgetendő a két szó. Mikor kell új szövetséget kötni úgy általában? Akkor, mikor a régi szövetség érvényét veszítette… Mindenesetre ennek a hitvitának a megoldás egy olyan arany középút lett, ami viszont egyből a fából vaskarika fogalmát is kimeríti. Jórészt – ha emlékezetem nem csal – Szent Pál nevéhez kötődően a megoldás az lett, hogy a kereszténység nem a zsidó vallás egyik irányzata, így a zsidó vallásra való áttérés nem feltétele a keresztség felvételének. Viszont a zsidó vallás könyvei bekerültek a Bibliába, a kereszténységnek nem kizárólag az Újszövetség a szent könyve, hanem az Ószövetség és az Újszövetség együtt.

3.b. És itt akkor azt is fel lehet tenni kérdésként, hogy ha ószövetségi alapon akarjuk a paráznaságot a házasságon kívüli szexuális életként értelmezni, akkor bizony a házasság fogalmát is ószövetségi alapokon kellene értelmezni. Akkor viszont megkérdőjelezhető, hogy a keresztény házasság házasságnak minősül-e az ószövetségi szokások szerint megkötött házassághoz képest, hiszen más az egész ceremóniája.

4. Van itt egy filozófiaibb ellentét is a zsidó és – az azt tartalmazó is, meg nem is – keresztény vallás között, ami miatt én – ha keresztény lennék – az ószövetség törvényeit nem követném vakon. A zsidó vallás törvényekre épül, nota bene a Krisztus előtti kort szokás is úgy nevezni, hogy a törvény kora. Mi a baj a törvényekkel? Nézz meg egy mai állami jogszabálygyűjteményt. Nem vékony. A probléma az, hogy minden törvény alól van kivétel, mikor a törvény alkalmazása igazságtalanságot szülne. Fordítva is igaz, lehet, hogy egy cselekedet törvény szerint oké, nem szeg meg egyetlen törvényt sem, de az adott cselekedet mégis igazságtalan, kijátszása a törvényeknek. Ezért hízik minden jogszabály óriásira, mert próbálják ezeket a réseket betömni. Nota bene, mintha Jézus is megakadályozta volna, hogy a zsidó törvényt alkalmazzák egy nőn: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” Pedig hát szintén kiolvasható a Bibliából, hogy egy-egy bűnös ember felett nem csak Isten ítélkezik, hanem elvárta, esetenként kvázi utasításba is adta Isten, hogy emberek tartassák be az isteni törvényeket.

Jézus az ószövetség korával szemben nem törvényeket adott az ember kezébe, hanem elveket, amelyek mentén akár olyan dolgokat is meg lehetne ítélni, amiről nem szól törvény. És ebben én úgy látom kudarcot vallott, mert a kereszténység – annak kvázi majd minden ága – dogmatikus, rugalmatlan módon törvények, és sokszor nem elvek mentén ítél meg dolgokat. Nem azzal érvel, hogy a házasságon kívüli szexuális élet azért rossz, mert ilyen és ilyen következményei lehetnek, ami mondjuk szenvedést okoz, vagy igazságtalansághoz vezet, hanem azzal érvel, hogy azért nem fogadható el, mert a Biblia X könyv Y sorában le van írva, hogy ez bűn, figyelmen kívül hagyva minden olyan tényezőt, ami különbözik a bibliai történet és azon jelenkori történet között, amire az adott törvényt, kijelentést rá akarják húzni.

6. A tízparancsolat határozottan a zsidó népnek – mint kiválasztott népnek – szóló parancsolat, ami az adott korban, az adott környezetben élő egyetlen népnek adatott. Kérdés, hogy egy más korban, egy más néphez tartozó, más viszonyok között élő embernek mennyire relevánsak ezek a parancsolatok, mennyire kell újraértelmezni azokat. Én, mint ateista ember a tízparancsolatot – vagy inkább az az mögött húzódó értékrendet, elvet – egy nagyon bölcs törvénynek tartom, és igyekszem tartani is ezeket. Nem azért, mert Isten adta ezeket a parancsolatokat, és kötelességem, hanem mert szerintem a civilizált együttélés alapvető szabályait írja le, így saját belátásom alapján ítélem jórészt helyesnek ezeket.

Csakhogy a kor változik. Anno egy olyan korban, mikor nem volt fogamzásgátlás, nem volt eszköz a sokféle szexuális úton terjedő betegségek ellen való védekezésre, a szexuális úton terjedő betegségek ellen nem volt gyógymód, ott valóban egy komplett társadalom, nép túléléséhez elengedhetetlen volt nagyon szigorú szabályokat hozni, kvázi a nép életben maradása múlott rajta. Ma viszont más a helyzet, ma fejlettebb az orvoslás, többet tudunk a szexuális betegségekről, vannak ellene eszközeink. Illetve megváltozott a társadalmi szerkezet, ma már nem egy törzsi társadalomban élünk. Persze van a dolognak nem csak egészségügyi, de pszichológiai, szociológiai vonatkozása, így a nagy fokú szexuális szabadosságban én is látok komolyabban veendő problémákat, és számomra érték a hűség, mert annak felrúgása a társadalom szövetének alapját, a családot vagdossa fel. Szerintem az eléggé probléma, ha gyerekek csonka családokban nőnek fel, ennek komoly negatív hatása lehet a pszichére.

De összességében nem igazán értem, miért lenne igazságtalan – kivel szemben igazságtalan? –, vagy gonosz – kivel szemben gonosz? –, vagy Istennek nem tetsző az, ha egy megváltozott társadalmi rendben két ember egy stabil, hosszútávú párkapcsolatban még a házasság előtt szexuális életet él. Biztos, hogy ókori gondolkodásmóddal, teljesen rugalmatlanul, a korok változását figyelmen kívül hagyva kell ezt a kérdéskört megközelíteni? Nem kellene megnézni esetleg, hogy bizonyos korokban, bizonyos társadalmi rétegekben, ahol ezt a törvényt ilyen szigorral megtartották, ott ennek milyen negatív következményei lettek, és nem kellene esetleg elgondolkodni azon, hogy mit is tartunk pontosan paráználkodásnak, vajon ugyanazt kell-e értenünk alatta, mint az ókorban?