Mit tegyek? . Régebben, szexuálisan zaklattak, megerőszakoltak, most pedig. én vágyom mások megalázására, megőrültem? .

Ne bántsd magad, ezt felejtsd el.

Szerintem érdemes lenne szakemberhez (pszichológus, pszichiáter) fordulnod, de azt nem tudom, hogy anyukád nélkül ez megoldható-e.

Anyád tudja, hogy apád bántalmazott?

Szerintem menj el orvoshoz, és beszélgess valakivel.

Figyelj, én is hasonlón mentem át, ha gondolod írj privátban üzenetet, ha szeretnél beszélgetni. Talán többet tudok segíteni, mint akik itt szitkozódnak..

Igen, sajnos ez egy "normális" reakció, a legtöbb bántalmazottal ez történik, vagy később is bántalmazott lesz, vagy ő lesz a bántalmazó.

Az nagyon érdekes és nagyon-nagyon pozitív, hogy Te ezt észreveszed magadon, mert pont azért ismétlődhet örökké a kör, mert a legtöbb ember csak öntudatlanul elszenvedi ezt és aztán öntudatlanul felnőtt korában is ismétli a dolgokat. Tehát minden öntudatlanul megy, mint valami robot. De Te észrevetted a tendenciát és ez a biztos út a sikerhez, ez nagyszerű!

Fontos tudnod, hogy ami történt az nem a Te hibád. Senkinek nincs joga utálni érte. Sajnos a bántalmazási forgatókönyvek nagyon hasonlóak, de ez egyben szerencse is, mert jól kiismerhető a jelenség és a pszichológiának így van eszköz a kezében, hogyan segítsen. Sok leírás is van ezekről, ha olvasgatnál ilyeneket, akkor felismerhetnéd a saját érzéseid bennük, mert sokszor az áldozat önmagát hibáztatja, értéktelennek kezdi érezni magát, vagy értelmetlennek, hiábavalónak kezdi érezni az életét és sokan öngyilkosságot is megkísérelnek. Szóval az ilyen gondolataid sajnos egyenes következményei annak a szörnyűségnek, amit az az illető (ne nevezzük apának vagy embernek...) elkövetett Veled és nagyjából ugyanez minden áldozatban megfogalmazódik. Viszont ismétlem, nagyon jó, hogy erre rálátsz és hogy ki akarsz kerülni belőle tudatosan. Sokan csak egyszerűen úgy megnyomorodnak felnőttkorukra, annyira elvesztik a reményt, hogy később se kérnek segítséget, csak egyre jobban szenvednek és minél több időt veszítenek, annál nehezebb kijönni ebből.

A lényeg, hogy ha találnál segítséget a megtörtént bántalmazás feldolgozására, azzal ez a másik problémád - hogy Te is hasonló hajlamokat kezdesz érezni - magától megoldódna, hiszen ez már csak következménye a feldolgozatlan traumának, ami tovább emészt Téged a háttérben.

Viszont van itt egy olyan jelenség is a családon belüli bántalmazásnál, hogy sokszor erről sajnos tud az anya is, és nem védi meg a gyereket. Szörnyű dolog, de ez is olyasmiből fakad, hogy valószínűleg az anya is hasonló családban nőtt fel, ahol a férfi gyakorolta a hatalmat és a gyerek csak szenvedett, így tudat alatt alárendeli magát a férjének is később.

Ezt az is segíti, hogy aki kislányként mondjuk egy agresszív, elnyomó apával bírt, az felnőttként is öntudatlanul agresszív, elnyomó férjet választ. Ezt a jelenséget nagyon jól ismeri a pszichológia. Amit gyerekként megtapasztalunk, az a legerősebb lenyomat, "szabály" az életünkben. Egyszerűen úgy bevésődnek ezek a szituációk, hogy hiába tudjuk az agyunkkal, hogy ez abszurd és igazságtalan, nem tudunk hatni rá csak úgy egyszerűen, ésszel. Ha gyerekként folyton bántanak minket, akármilyen abszurddul hangzik, előfordulhat, hogy felnőttként akkor érezzük valakinek magunkat, ha bántanak (vagy éppen mi bántunk valakit). Mert ha nem bántanak, az olyan, mintha nem is léteznénk. Sok családban a gyerekkel nem fogalkoznak, csak ha "rossz" akkor jól megverik. Pedig a gyereknek nagyon szüksége lenne a figyelemre, s ha azt csak verés formájában kapja meg, akkor kialakulhat egy olyan tudatalatti hite, hogy a bántást érzi törődésnek. Tudom, hogy nagyon abszurdul hangzik, de sajnos ez az oka például annak, hogy bántalmazott nők nem képesek otthagyni a bántalmazó pasijukat.

Visszatérve ezt csak azért írtam, hogy figyelmeztesselek arra, hogy nem biztos, hogy édesanyádtól számíthatsz segítségre, mert lehet hogy nem véletlenül választott éppen ilyen férjet magának, lehet hogy ő is hordoz egy ilyen sérülést magában gyerekkorából és tudat alatt ezt gondolja az élet rendjének, hogy a férfi bántalmaz, a gyereknek meg ezt tűrnie kell, ezért előfordulhat, hogy nem hisz Neked vagy nem áll Melléd. A lényeg, hogy ne veszítsd el a reményt, ha elmondanád neki és ez történne. Ez csak azt mutatná, hogy Neki is nagy szüksége lenne lelki segítségre.

Nem is gondolnád, nagyon sokan járnak hasonló cipőben és ez a társadalmunkban nagyon komoly gondokat okoz, hiszen sokan csak szenvednek az életükben, nem képesek boldog, teljes életet élni az ilyen feldolgozatlan traumák miatt. Ráadásul a környezetük se könnyíti meg ezt, mert az ilyen szörnyűségekkel senki nem akar szembe nézni, így fordulhat elő, hogy nem hisznek a bántalmazottaknak vagy őket hibáztatják azért, hogy áldozat lett belőlük, ami ugye nagyon nagyon abszurd és röhejes felvetés.

Viszont egyre több olyan szervezet van, amelyik védelmet és segítséget nyújt a bántalmazottaknak. Elsősorban nőknek és gyermekeknek, fiatalkorúaknak, ők a legkiszolgáltatottabbak. Ezért Neked is azt javaslom, hogy vedd fel a kapcsolatot velük, mert professzionálisak, tapasztaltak, ők egészen biztosan tudnak segíteni Neked!

Elsőként a Kék Vonalat ajánlanám: [link] Hívd fel őket vagy csetelj velük, írd le, amiket ide írtál, kérj segítséget!

Másodikként a NaNE egyesületet (nane.hu), nekik is van segélyvonaluk bántalmazott nők és gyermekek részére, de emellett rengeteg nagyon jó kiadványuk ( [link] és cikkük van a bántalmazási forgatókönyvekről, a kiútról, feldolgozásról, Neked pl. hasznos lenne elolvasni ezt: [link] (a gyerekek elleni szexuális visszaélésről)

A muszajmunkacsoport.hu inkább azon felnőtteknek segítség, akik még mindig egy feldolgozatlan gyerekkori traumát hordoznak.

A [link] inkább egy híroldal, nem kifejezetten gyorssegély, meg elég unalmas is.

Tehát a lényeg, hogy van KIÚT! És hogy Te nagyon jó úton jársz, hogy így rálátsz magadra, kitartás!