Azoknak a pl. Romániában êlő volt magyarok, akik elrománosodtak hogyan ejtik ki a nevüket pl. Dacian Nagyét (a románban nincs [gy]?

A román sztenderdben "gj" vagy "dj" kiejtést találsz, mintha azt mondanád: Nagj (az "a"-t egy röviden ejtett "á"-nak mondva, azaz tulajdonképpen "NÁGJ", csak egész rövid "á"-t ejtve).

Ha leírnák, a románok "ghi"-nek jelölnék a "gy"-t. A magyar is ezért "maghiar" a nyelvükben, ez a hangzás közelít a leginkább a mi gy hangzónkhoz.

De ez dialektustól is függ: az erdélyi románok dialektusai (móc, mokán, máramarosi, vasány stb. tájszólások) ismerik és ejtik is a magyar "GY"-t, magyar nyelvi hatásra, de írásban persze nem jelölik.

Egy erdélyi román dialektus beszélője tökéletes "GY"-t ejt, csak az "a"-t ejti másként (de leginkább nem nyitja, hanem inkább zárja, szinte azt mondja: "NÓGY").

Érdekes magyar fonetikai hatás, hogy ezt román nevek kiejtésében is tetten lehet érni.

A sztenderd nyelvhasználó, egy Bukaresti például azt, hogy "Gheorghe" úgy ejti ki, hogy "Gjorgje" - viszont egy erdélyi román azt mondja: "Gyórgye" - tökéletes magyarar "gy"-t ejtve.

Ugyanígy átvették például az egyszerű "E" hangot is az erdélyi dialektusok (míg a sztenderd egy röviden ejtett "é"-t, zárt e-t mond, addig az erdélyi egy jó hosszan megnyomott "e" hangot).

Pl: "meeerem" - megyünk (a sztenderdben mergem, kiejtve: mérdzsém)