A leltározás mint munka mit takar?

Számolni, s pontosan. Egy alapművelet elég (összeadás), de kettő biztosan (összeadás és szorzás).

Tételesen meg kell állapítani a raktárban lévő terméket.

alma 4560 kg, boríték, c6 5000 db, retek 1000 csomó és hasonlók

Az egész raktárban lévő áru ÖSSZES darab megszámolása, számbavétele, leellenőrzése, hogy valóban annyi-e van mint papíron. Van-e hiány ilyesmi.

Nagyon pontos ellenőrzési feladat.

A eltározás eléggé hálátlan munka. Profiknak is nagyon észnél kell lennie, amikor leltározásba kezdenek.

Sokféle leltár létezik.

Boltnyitásos/Bezárásos.

Éves elszámoltató.

Átadó leltár.

Lecsapásos leltár.

Betöréses leltár.

Te valószinűleg éves elszámoltató leltározásban fogsz részt venni. Nagy készlettel rendelkező objektum esetében a fakkos leltárt szokták általában alkalmazni.

Mindenek előtt össze kell hordani az azonos cikkszámon (vagy egyéb azonosító számon) bevételezett leltári tárgyakat egy helyre úgy, hogy abból - lehetőleg - a leltár ideje alatt ne lehessen fellelni máshol "szóló" példányokat. A pakolást nagy gonddal kell végrehajtani, mert a leltárba felvett tárgyak újbóli sorra kerülését - és ezáltali duplikált leltári felvételét - ki kell zárni.

Ezután össze kell szedni a leltározáshoz szükséges összes dokumentumot:

Számlákat.

Bevételezési ill. kiadási dolumentumokat.

Értékpapírokat, ha van ilyen.

Bónokat és azok nyilvántartásait.

A leltározás folyamán nélkülözhetetlen szoros számadású dokumentumokat, tömböket, és minden egyebet, ami az anyagmozgatás, bevételezés ill. kiadás tényét bérmilyen formátumban is hitelesen bizonyítja.

Ezután meg kell határozni, hogy a leltári eredményeket hány példányban kell felvenni és ennek megfelelően kell biztosítani a megfelelő számú leltárívet.

A leltári ívekre kerül egy azonosító, amely azonosítóból jól láthat és egyértelműen azonosítható helyen felkerül egy-egy példány az összes tároló boxra, azaz fakkra. - Ezért hívják ezt a módszert a fakkos/Fakkozó leltárnak.

Utána kerítenek sort arra a leltárban résztvevők, hogy módszeresen és szisztematikusan végig mennek (pl. felülről lefelé, jobbról balra, és elölről hátra) a leltári területen, együtt megszámolják a leltározás tárgyát képező tárgyakat, majd azt felírják a leltári ívre, amelyeket a későbbiekben cikkcsoport szerinti összesítő és főösszesítő ivekre vezetnek át.

Amikor én voltam leltárellenőr, akkor ez volt a leltározás lényege, biztos vagyok abban, hogy 2017-ben már ott segítik a leltározókat számítástechnikával, kódolvasókkal, ahol csak lehet.

Tehát a tolókocsikon mozgatott megannyi papír már nem játszik annyira, mint a kódolvasó és a laptop, de ez nem változtat azon, hogy mindent át kell gondosan számolni, mert az csak egy dolog, hogy van egy ilyen-olyan számítógépes nyilvántartás, amikor gazdát cserél 800 millió forintnyi készlet, akkor csak azt hiszi el az ember, amit a saját szemével látott, más nem számít.

Nagyokat lehet ám bukni két-három kisebb-nagyobb elszámoláson, "benézésen" is, - aki fizet, annak nem mókás.

Szokott lenni egy veszteségi ráta is, ami "belefér" veszteségként és a normálisabb cégek az alkalmat megragadva végre szokták hajtani leltározás alkalmával a selejtezéseket is, - ekkor az ellenőrzési osztálytól (annak aktuális megfelelőjétől) is szoktak képviselőt kiküldeni a leltár ezen szakaszára (és ő bólint rá a selejtezésekre, ő hitelesíti a selejtezés jegyzőkönyvét).

Nagyjából ennyi!

Elfelejtettem: A szoros számadású dokumentunokat a leltár kezdő napjának dátumával le kell zárni és mindenből egy példényt betenni egy boritékba, hogy azt az ellenőrzési részleghez be lehessen vinni a leltári ívekkel együtt.

Más: A leltár ideje alatt nincs anyagmozgás, - azaz bevételezés, kiadás.