A zeneiparon keresztül hogy tudják átmosni az emberek agyát? Mivel hatnak rájuk?

Miből gondolod hogy pont a zeneipar mossa át az emberek agyát? Miben nyilvánul ez meg?

A reklámozás-promóció-marketing sokkal erősebb hiszen a reklámok diktálják a divatot vagy trendeket és befolyásolják hogy milyen világképet, viselkedést vesznek követendőnek vagy felnézendőnek az emberek.

Az hogy valaki elénekel egy szöveget amit annyiféleképpen lehet értelmezni ahányan elemezni próbálják az messze nem hordoz magában olyan egyértelmű információt ami bárkit is befolyásolni tudna, főleg nem tömegeket.

Magával a tartalommal is lehet manipulálni. De nem gondolom, hogy ez összehangolt, céltudatos lenne, egyszerűen egy korszellem csapódik le mindenféle előadóknál, együtteseknél. Márpedig ha valamit sokáig hallasz, látsz, ami elsőre szokatlan, a normától különböző lenne, az idővel megszokottá, normálissá válik a szemedben. Egy fiatalnak meg ez lesz a viszonyítási pont.

~ ~ ~

Én sokkal inkább látom az agymosást pusztán a zene felhasználási szokásánál. A dolgot ugyanaz a korszellem okozza, és az emberek önként hajtják a fejüket alá. Arról van szó, hogy egy mai ember fél a csendtől, az ingerület hiányától. Azért, mert akkor elkezd az ember gondolkodni a problémáin, ami nem mindig kellemes. „Music on, World/Life off”. Remek, csak az a probléma, hogy te továbbra is élsz, és továbbra is ezen a világon. A problémák feldolgozásához, a megoldások kereséséhez, a különböző jelenségek megértéséhez kellene idő arra, hogy gondolkodjunk, de minden ilyen alkalmat – mondjuk azt, hogy ülünk a buszon, vonaton, elsétálunk A pontból B pontba – inkább megtöltünk ingerülettel, sok esetben zenével.

~ ~ ~

És hogy mi az a korszellem, ami hat mindkét esetben? Az, hogy az életnek szórakozásnak kell lennie, hogy muszáj boldognak lenned, hiszen mindenki mástól ezt látod. Azt tartjuk normálisnak, aki valamiféle maximum, és negatívan ítéljük meg azt, ami normális. Persze el is hiteted magaddal, hogy te boldog vagy, ezt vetíted a külvilág felé, ergo te is részese vagy ennek az öngerjesztő folyamatnak. Csak az a gond, hogy a legkisebb zavart is, mikor a boldogság és szórakozás illúzióját már nem tudod fenntartani magadban, azt valami fatális katasztrófának éled meg.

Nota bene ez mindenkinek praktikus. Sokkal könnyebb fogyasztásra, vagy szavazásra sarkallni, ebben manipulálni azt, akinek kevésbé mély, kevésbé átgondolt a világképe, értékrendje, aki érzelmileg könnyebben kizökkenthető a derűs, semleges állapotból.

Bármit lehet használni akár tömegek manipulálására is, de nem mindent használnak erre. Ugyan úgy el lehet mondani bármiről, hogy lehet hasznos és káros is, attól függően ki, hogyan, mire használja. Így a zene is lehet háttérzaj vagy akár meditációs eszköz. Persze sokat segítene ha nem visszafelé fejlődnénk köszönhetően a zeneiparnak. Legutóbb akkor voltam elkeseredve mikor egy óvoda mellett mentem el, és nyitott ajtónál altatták a gyerekeket, az óvónéni meg halál hamisan elénekelt két sort az álomhajó című műremek refrénjéből, és szép álmokat kívánt. Ez jelenti a korai kulturális és művészeti fejlesztést. :D Mit várhatunk ezek után?

De ha már manipulálás. Azt általában többfajta inger együttes hatásával igyekeznek elérni. Az tudja kikerülni, aki nem fogyasztó. Itt viszont mindenki fogyasztó.

Lady Gaga amennyire én látom, mindig az aktuális trendeket igyekszik meglovagolni. Egy kicsit zenei kaméleon, ilyen szempontból nagyon hasonlít Madonnához, csak mondjuk David Bowieval ellentétben – aki szintén zenei kaméleon – ő nem trendeket teremt, hanem trendekhez alkalmazkodik. Mondjuk úgy, ő a stílusával, mondanivalójával olyan irányban hajlik, amit a közönség elvár. Nevezhetjük ezt populista zenének, ami bár nem túl pozitív jelző, de nincs ezzel gond, pont ez a popzene lényege, a nevét is innen kapta, hogy populista, ergo széles tömegek igényeit szolgálja ki. (És a széles tömegek igénye általában azért nem egy magas mérce.) Viszont amit csinál, az a maga nemében képvisel egyfajta minőséget, bár az én zene iránt támasztott igényeimet nem elégíti ki, és vannak jó pár ember, aki így van ezzel, de azért ha mindenki a szívére teszi a kezét, egy-egy dalának a dallama ott tud motoszkálni az ember fejében. Kicsit olyan ez, mint a popcorn. Nem egy gasztronómiai csoda, nem túl igényes étel, de adott esetben – még ha nem is merné bevallani – egy sztárszakács is elrágcsálja, és nem lesz tőle hányingere.

A régebbi korokkal ellentétben az a probléma, hogy régen volt egy üvegplafon, ami elválasztotta a széles tömegek ízlésének megfelelő kultúrát az elit kultúrával. A nép a vásári komédiákat nézte, míg az elit színházba járt. Az elit diktálta a kultúrát, a széles tömegek inkább átvették azt. Mára a széles tömegek diktálják a kultúrát, a elit kvázi háttérbe szorult. Még mindig van hatása, de már korántsem ők diktálják a kultúrát. Ez meg is mutatkozik, nem csak a zenében, hanem a komplett értékrendünkben. Régen azért voltak szervezőerők a társadalomban, egy falusi környezetben a közösség, a nemzeti hovatartozás, vagy éppen a vallás. Mára ez a szervezőerő kimondottan az individualizmus, liberalizmus.

Csak ez egy jóval gyengébb társadalmi hálót sző, hiszen a hangsúly pont azon van, hogy önmagaddal foglalkozz, a társadalommal ne. Persze erre is szükség van, csak a hangsúly tolódott el szerintem helytelen irányba. Ez az értékrend sokkal inkább ösztönös, mintsem nemes, emberhez méltó indíttatásokat ültet el. Persze nincs itt a világvége, de kétségtelen, hogy lejtmenetben vagyunk. Gondolom idővel újra felszínre törnek erősebb társadalomszervező erők, emberibb értékek, ennek a nyomai már ma is megmutatkoznak. Egyre több fiatal kapcsolja ki a tévét, és fogyaszt inkább a maga ízléséhez megválogatott tartalmat. Egyre több fiatal keres a mainstream tartalom ellenében alternatívát.

> Csak ha például eröszakos zenét halgatsz akkor eröszakosabb lehetsz.

Alapvetően még csak ez sem bizonyított, sőt többségben vannak az ennek pont ellentmondó kutatási eredmények. Ugyanis az erőszakos zene segít levezetni, kiadni az embernek magából a feszültséget. Egy adott embernél lehet, hogy pont emiatt nem lesz tevőlegesen erőszakos, viszont ha ez az ember könnyű jazz zenét hallgatna, akkor az elfojtott erőszak tevőlegesen törne ki belőle.

(Ugyanez igaz a játékokra, illetve bizonyos típusú filmekre is.)

Fordítva viszont már megállhat ez az összefüggés, egy erőszakos ember valószínű jobban kedveli az erőszakot passzív módon is fogyasztani.