Hogy vehetném fel vele a kapcsolatot?

Nem tudom mit csináljak őszintén.Lehet,hogy valami gond van velem,de nem tudom elfelejteni,akárhogy is próbálkozom.Tényleg teljesen megrekedtem mindenben,úgy gondolom nem is fogok tudni mással együtt lenni ezután. Ez nem olyan tipikus szakítás utáni nyafogás, ebben már biztos vagyok.Ha más fiúval találkozom végig görcsben van a gyomrom mert bűntudatot érzek, úgy érzem mintha megcsalnám a barátomat pedig tudom hogy ez agyrém.Mindenkit leépítek mert úgy érzem nem vagyok képes mással lenni és senki más nem lenne jó nekem,csak ő. Folyton arra gondolok,hogy egy nap felkelek és minden rendben van,és azt ami azóta történt csak álmodtam.Nem volt problémamentes a kapcsolatunk,sőt.Nagyon sok rossz dolog történt és sokszor rosszul bánt velem,ezért mindenki hülyének néz akinek arról beszélek,hogy mennyire vissza akarom kapni. Utólag úgy gondolom,hogy én rontottam el mindent és elveszítettem azt az embert aki a legfontosabb volt,és már nem is lesz más ilyen.Korábban már volt egy 1,5éves külön töltött időszakunk de akkor sem tudtam elfelejteni. Minden alkalommal amikor egy közös emlékünk eszembe jut szó szerint összeszorul a szívem.Igazából már azt gondolom hogy nem is akarom elfelejteni mert tudom hogy akkor mindennek vége. Így pedig legalább az emlékeimben őrizhetem.

Folyamatosan abban reménykedem,hogy majd egyszer csak összefutunk valahol és akkor majd minden rendbe jön. Én már annak is nagyon nagyon örülnék ha csak jóban lehetnénk,beszélgethetnék vele,néha találkoznánk. Mit csináljak? Nagyon aggódom,hogy valami nagy baj van velem és ez sosem fog elmúlni.Így pedig biztos hogy nem tudnék élni mert az életem minden területén akadályoz,olyan mintha félig halott lennék vagy valami hasonló.

Igen,ezt valahol tudom is.Lehetséges hogy nem lenne jó,de ez sem az,és mással sem lenne az,ahogy azt látom folyamatosan,hogy milyen emberek vannak,lépten nyomon.Azóta is sokkal jobban értékelem már Őt.És ezt azért mondom mert kiszámátható az élet sajnos.Nagyon nehéz a regeneráció is.Megvan a magam története..

Mióta vagy szingli pontosan? Hogy bírod? Én nagyon félek hogy most nagyon sokáig egyedül leszek,egy idő után biztosan megszokja az ember de én évekig biztos nem bírnám.Nagyon nehezen viselem sajnos.Tudom,egyedül is tudni kell boldognak lenni meg hasonlók de nagyon nehéz mert barátaim sincsenek egyáltalán,a családi hátterem sem valami fényes.Nagyon nehéz teljesen egyedül.Mivel nincsenek barátaim nem járok el szórakozni vagy bármi ilyesmi,ezért úgy gondolom nem sok esélyem van hogy találjak valakit hacsak nem szólít le az utcán valaki és ez kétségbeejtő.Nagyon sok rossz dolog történt velem sajnos,és még mindig úgy érzem hogy csak benne tudnék bízni,új emberekbe nagyon nem.