Olyan unalmas az élet, nem?

Lehetsz feltaláló olyan aki kitalál valami izgalmasat!

Csak akkor, ha belépsz a mókuskerékbe (társadalmi sztereotípia). Az iskoláig még akarva-akaratlanul egy rendszer része vagy, amíg a szüleid felelnek érted, utána pedig végtelen a lehetőségek tárháza. Dolgozz, ha pénzre van szükséged, tanulj, ha bővíteni akarod a lehetőségeidet. Utazz, ha új helyekre vagy kíváncsi, alapíts családot, vagy légy a magad ura. Persze van úgy, hogy az ember belekerül egy olyan élethelyzetbe, ami nincs az ínyére, és amiből nehéz kikecmeregni, viszont minden csak nézőpont kérdése. Aki élete minden pillanatát megtervezi, és annak él, hogy azokat meg is valósítsa anélkül, hogy kiélvezné az ehhez vezető utat, az nem is él igazán. Mert nem a végcél a fontos, hanem az alkotási folyamat. Az esztelen, aki csak a végeredményt lesi, az alkotás során kompromisszumokat köt, amik végül rontják az eredményt, és kevésbé fog annak örülni ellentétben azzal, aki az időt figyelmen kívül hagyva elmélyülten kiteljesedik a munkájában. A mai világban a legnagyobb kompromisszumokat az idővel kötik. Pedig a boldog élethez az időnek semmi köze. Egy boldog ember számára az idő nem létezik. Sajnos a nyugati filozófia ennek a szöges ellentéte.

Ajánlom Jane Teller Semmi c. könyvét

én imádom az unalmas és kiszámítható életemet.