Ti milyen gonoszról olvasnátok szívesen?

Olyan gonoszról olvasnék szívesen, akit nem a gonoszsága határoz meg. Csak azért számítson "gonosznak," mert a nézetei és céljai ütköznek a főszereplőiddel, így ő válhat az antihőssé. Persze, lehetnek ferde erkölcsei, lehetnek beteg függőségei, de ezek mind olyan dolgok, amik akár egy alapvetően "jó" főhős tulajdonságai is lehetnek. Ilyen "jó" főhős pl. Dean Winchester (Odaát), aki alapvetően véve egy gyilkos, hisz (bár embertelen) de az esetek nagy részében érzésekkel rendelkező lényeket öl, vagy éppenséggel nem csak a megszállót öli meg, hanem az ártatlan gazdatestet is. Ennek ellenére pozitív karakternek látjuk, mert ismerjük a céljait, és tudjuk, hogy a helyén van a szíve.

Akkor jó az ellenséges karaktered, a főgonoszod (ha amennyiben minden egyes motivációját és érvelését ismerjük, tudjuk mire gondol stb) el tudod adni egy megkérdőjelezhető döntéseket hozó, de pozitív karakterként. A főgonoszt az teszi igazán gonosszá, hogy nem tudod, miért csinálja azt, amit csinál.

Persze, vannak azok a bizonyos gonoszok, az abszolút gonoszok is. A történetekben, amikben szerepelnek, általában olyan egyéb karakterek bukkannak fel, akik erkölcsileg vagy feketék vagy fehérek, és csak kevés köztük a szürke, átmeneti karakter. Ilyen például a Farkas a Piroska című mesében, a gonosz királyné a Hófehérkében, a mostoha a Hamupipőkében; nincs megmaragyarázva, miért gonoszak: egyszerűen azok. Csak negatív tulajdonságaik vannak, és csak azért léteznek, hogy felülkerekedjenek rajtuk.

Őszintén szólva, ezek az abszolút gonoszok szerintem már kimentek a divatból. Az olvasók olyan ellenséget szeretnének, akiről filozofálni lehet, akinek érzései vannak, akinek meg lehet ismerni a motivációját (ami nem egy semleges monológ, amit elszaval a főhősnek, amíg az ki van kötözve és a beszéd alatt simán kiszamabul), egyszóval aki EMBER. (Nem feltétlenül szó szerint, mert nem kizárt, hogy a karakter valami természetfelettibb lény, úgyhogy az az EMBER inkább erkölcsi szempontból értelmezendő.)

16/l

A történetedtől függ. :)

Én a jelenlegi irományomba olyan "gonoszt" akartam, aki nem gonosz - az érdekei ellenkeznek a főhőseim érdekével, ártott is nekik, de nem azért, mert ő gonosz, kapzsi, önző, szadista, s a többi. Neki is normális hátteret, ésszerű indokokat adok, szerintem így sokkal valószírűbb az egész. Ha belegondolsz, nem minden ember gonosz, akivel nem jöttök ki (akár ellenségek is vagyok), csak egymással szembe mennek az érdekeitek.

Ha hasraütés szerűen mondanom kéne egy példát: Leáldozókor, két, egymással ellentétes királyság, mindkettő a pusztulás szélén. Létezik egy harmadik terület, ahol elegendő nyersanyag és föld van ahhoz, hogy az egyik királyság megéljen belőle - de csak az egyik, kettőnek már nem elég. Egymással háborúznak, hogy megszerezhessék a területet.

A főszereplőd valamelyik királyság tagja, tehát van az ő oldala, és a vele ellentétes oldal. De egyikre se mondhatod hogy jó, vagy rossz, mindketten ugyan azért küzdenek, ugyan abból az okból: meg akarják menteni az embereiket. Ők akarnak bejutni a területre, hogy a népük ne szenvedjen.

Ez most egy hirtelen ötlet volt, de példának okán tökéletes. Mindkét oldal jó, egyik sem gonosz, csak ellentétes, mégis a főhősödnek és az oldalának van egy ellensége, aki a "gonosz" szerepét töltheti be.