Mi értelme van a kitalált múltnak?
Számomra ez mindig is a vesztesek logikája volt. Jelen pocsék, jövő sem tűnik pozitívnak, akkor színesítsük a múltat? Olyan országok ahol gond van a gazdasággal/diktatúra van/rosszak az életkörülmények divat ősi múlt után kutatni mintha az valami megváltást ígérne. Magyarország, Románia, több szláv ország, (mint pl Szerbia és Szlovákia), Törökország, Kína, Észak-Kórea. Ezen országokban vagy hivatalosan oktatják a dicső ősi múltat, vagy sokan az alternatív elméleteket pártolják a tudományosak helyett. Románok elhiszik magukról, hogy dák és római leszármazottak, de valahogy nem látszik, hogy nőne az életszínvonal, nyugatról oda mennének munkát vállalni az emberek. Valahogy pont azok az országok a legsikeresebbek, amik nem folyton a múlton kapálóznak. Gyakran hallani érvként, hogy "aki nem ismeri a múltját...". De ez nem a múlt megismerése. AZ előbb felsorolt országok csak olyan múltat fogadnak el ami szerintük dicső. Teljesen mindegy hogyha ezt egy konteós mondja, vagy egy első évben megbukott, de magát történésznek kikiáltó Mcdonalds-os. Mi van ha a "valódi" múlt rosszabb mint a hivatalos? Mi van ha mégis több igazság van a hivatalos álláspontban, mint az alternatív elméletekben? A történelmet (és más tudományokat) logikával, realitás érzékkel kéne nézni, nem pedig érzelmeken keresztül. Skandinávok ősei barbárok voltak, nem birodalmakat építő világuraló nép. Egyszerű hajósok voltak akik a 9-12. századig sűrűn fosztogattak. Valahogy mégsem érzik, hogy szükségük van ehelyett árja atlantiszi ősökre és mégis a legélhetőbb európai országok a skandináv országok. Ráadásul nekik sikerült az egész világon "menővé" tenniük a vikingeket. Filmek, könyvek, sorozatok, zenei stílus, valamint a neo-pogányság jelképe. Mi magyarok hőzöngünk ha barbárnak mondják őseinket, ők barbár őseikből egyfajta szimbólumot csináltak.
Szóval kissé fura, hogy nem tűnik fel ez bizonyos embereknek. Akik elfogadták múltjukat, vagy nem is törődnek vele igazán azok sikeres országok, ott jólét van, míg azok amik ősi dicső múltról álmodoznak, ott diktatúra van, baj van a gazdasággal, demokráciával és sokan elakarnak vándorolni.
Egyetértek az állításaiddal, egészen addig, amíg nem megy ez át öngyűlöletbe, mint ahogy mindenhol át is ment.
Nevetségesnek tartom a magyar szíriuszi elméleteket, de tovább látok ennél, és látom, hogy ezek a marhaságok csak egy válasz arra, amit az iskolákban tanítanak nekünk: röviden, hogy egy rakás szärok vagyunk, mikor ki uralkodott felettünk, hol veszítettünk, mennyire szenvedtünk, stb.
Arról nincs szó, hogy a hadjárataink több, mint 95%-a sikeres volt. Arról sincs, hogy lényegében NULLA veszteséggel szétvertük a keleti frank keresztény hadsereget, akik lényegében népirtani jöttek ide ("Hungarorum Eliminates!"), és háromszoros túlerőben voltak.
Szóval, igen: a történelem csinálást én, gonosz ún. "szélsőjobboldali" tradicionalistaként is nevetségesnek tartom, ugyanakkor megértem, és inkább próbálom ezeket az embereket a valóság felé terelni; ha egyáltalán lehet még. Általában viszont nem lehet, hiszen az egész identitásuk egy hamis és idegen keresztény identitáson alapul, miközben pogány magyarnak öltöznek, azt gondolják a politikáról, hogy "Magyarország vs. Világ", közben pedig csak és kizárólag kulturálisan definiálják azt, hogy ki "magyar", mert elhiszik, amit az iskolában mondanak nekik: "magyarok már nem is léteznek, mert nézd csak meg, nem vagyunk ázsiaiak"...
Ezek az elméletek, végső soron, egy kétségbeesett válasz a globalizmusra és a nemzeti büszkeség felszámolására, de hibás és idegen dolgokon alapulnak, a definícióik hibásak, és Magyarországon (ill. Kelet-európában általában) egy öregebb generáció testesíti meg ezeket az elméleteket, akikről nem mondható el a tudományos alaposság. Ennek az eredménye pedig a nevetségesség.
Szerintem a "sikeres országokba" ne menjünk bele. Ha az sikeresség, hogy van pénzük, miközben kiirják őket a saját hazájukban, akkor köszönöm szépen, maradok az őrült szíriuszi 50 éveseknél. Az életem árán se szeretnék olyan "sikeres lenni".
Valóban jó lenne, ha több győztes csatáról tanítanának az iskolákban, de én elsősorban a jóval ősibb dolgokról beszélek, amik mint minden népnél már eléggé homályosak és egyesek ezeket csak és kizárólag übermensch elméletekkel akarják kitölteni. Utána erre fogják, hogy ez a múlt megismerése, miközben ez inkább vágy álom. Nem csak az oktatás hibájának tartom azt amiről te beszélsz. Itt azok is hibásak akik a szíriuszi elméletekkel jönnek. Vajon hányan vannak akik hallottak (vér)Bulcsúról, a Kölpény származású Botondról és más 10. század környéki vezérről/csatákról? Akinek van arra esze, hogy mindenféle sumér=magyar elméletekre keressen bizonyítékot, akkor arra is legyen, hogy a mai magyarság számára fontos személyekre, eseményekre keressen rá.
A sikeres népeket nem csak a jelenre értem, az angol, francia német identitás 100-200 éve még nagyon erős volt és már akkor is sikeres népek voltak. A liberalizmus meg a vatikán eléggé ráerősített erre a keresztény alapú gondolkozásra, hogy "szeresd fele barátodat", "úgy bánjál másokkal ahogy veled szeretnéd, hogy bánjanak." Ezért a nyugati országok töketlenek lettek és túlzottan jóhiszeműek. Ugyanakkor ne feledjük, hogy nekünk is vannak hasonló problémáink. Szerencsére itt nem robbantgatnak sivatagi ""barátaink", viszont mielőtt jött ez a bevándorló mizéria, szinte nem telt el úgy nap, hogy ne lehetett volna hallani, arról, hogy cigányok, loptak, öltek, erőszakoltak, mégsem kaptak súlyos büntetést, Jobbik 2020 utánra már azt vízionálta, hogy többségben lesznek a cigányok, mint a magyarok. Mégsem mert senki semmit sem tenni ellenük. Szóval ugyan azt a töketlenséget mi is kimutatjuk a cigányok felé, amit a nyugatiak a muszlimokkal szemben. Egyetlen szerencsénk, hogy ők (még) nem követnek olyan ideológiát, vagy vallást, ami azt mondja, hogy jogosan ölik meg azt aki nem cigány.
Örülök, hogy nem egy agymosott liberalistával állok szemben. :)
Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy én sem vagyok túl büszke arra, hogy magyar vagyok. Ebben nőttem fel, és bár logikusan tudom, hogy kik vagyunk, nem "érzem" - és előfordul, hogy ez fájdalmas. Egyébként sváb, itáliai és görög vérem van (és természetesen valamennyi magyar), ezért megpróbálok inkább az említett országokkal, mitológiákkal, történelmekkel azonosulni, és kevésbé a magyarral - egyszerűen azért, mert vagy őszintén sosem érdekelt igazán, vagy pedig a félre-reprezentálás miatt, ahogyan elém tárták ezt az egészet.
Világ életemben zavart például, hogy alacsony, ázsiai, húzott szemű, gatyás-pálinkás részeges fosztogatónak állítanak be minket, és ahogy említettem: tudom, hogy nem így van, de nem tudok mit tenni, hogy "megszerettessem" magammal a magyarságot. Természetesen megvédem, de ennyi: kapcsolatot nem érzek, egyáltalán. Emlékszem, ahogy minden egyes iskolában, amibe jártam, történelem órákon elmondták, hogy "ugyan, ne legyetek már ilyen ostobák, hogy lehetnénk már nacionalisták, hát ki magyar itt? Senki, hiszen senki sem alacsony, O lábú és húzott szemű, mint az IGAZI magyarok...".
Ehhez a "történelemcsinálás" csak hozzá tesz, hiszen azt látom, hogy mennyi buta, tanulatlan ember van körülöttem az idősek körében, a fiatalok pedig mennyire elidegenedtek mindentől, ami "ők" lennének: nem csak a magyarságtól, de az európaiságtól is.
Csupán néhány dologra vagyok büszke, ami a magyarságot illeti (vagy azért, mert nincs több, ami véleményem szerint erre érdemes, vagy azért, mert nem ismerem): a pozsonyi csata, Koppány felkelése, Vata felkelése, a kalandozások, és körülbelül ennyi.
1848 "varázsát" elveszik a jakobinista-kommunista felhangok, a Kossuth kormány, aki a Habsburg trónfosztáson kívül egyetlen dolgot csinált: a zsidókat emancipálta, majd nemzeti hősünk, Kossuth hátra sem nézve menekült és beállt szabadkőművesnek Amerikában...
Második világháború? Itt sincs mire büszkének lennem, hiszen gyáva centristaként húztuk a szánkat, és csak nagy nehezen sikerült együttműködnünk a Birodalommal.
1956? Igen, a kommunisták elleni harc már közelebb van ahhoz, mint amire büszke tudnék lenni, de ha beleszámítjuk, hogy a legtöbben csak egy "kommunizmus light"-ot akartak, szintén nincs mire büszkének lennem.
Talán Rákóczi (bár őszintén, róla nem sokat tudok), talán Széchenyi (a ritkábban idézett mondatai miatt, ami pl. a fajkeveredést illeti)...
Ha tudnánk a magyar történelemről filmeket csinálni - a tényleges magyar történelemről, képzeld milyen lenne egy nagy költségvetésű film a Fekete Seregről -, egyúttal megszerettetnénk a hozzám hasonlókkal a magyarságot, és elhallgattatnánk a szíriusziakat... de persze, erre nincs pénz, csak Saul fiára van, meg ún. "Magyar vándorra".
Az Übermensch elméleteket - bár nem ebben az értelmeben használtad - de támogatom, ha Európán belül válik népszerűvé, egész Európát felöleli, és nem nevetséges országhatárok mentén szerveződik ("a magyarok jobban mint a románok, az angolok jobbak mint a franciák, a szlávok jobbak mint a germánok", stb.). Ez elég hosszas kifejtést igényelne, amitől most eltekintek; viszont EZ az az irány, ami kihúzza Európát a jelenlegi helyzetéből. Egy pán-európai nacionalizmus / identitás, vagy "übermensch" elmélet, ha úgy tetszik.
___________
Amit az angolokról-franciákról írsz, azzal csak részben tudok egyetérteni. Szerintem az ő civilizációik már sokkal régebb óta rothadnak, mint 100-200 éve - ez a rothadás egyszerűen csak most kezd kicsúcsosodni, köszönhetően egy (((bizonyos népnek))). Visszatérve viszont az eredeti állításodhoz, egyáltalán nem gondolom az ő őseikről, hogy "barbárok" lettek volna. Tacitus egészen jól felvázolja a helyzetet velük kapcsolatban a "Germánia" című munkájában. Az északi ember - amely kategóriába egyébként minden európai ember beletartozik - sosem volt "barbár", (mint egy afrikai), csak a "civilizáltak" szemében. Valójában ezek a "civilizáltak" (Róma, Görög államok) rengeteget tanultak ezektől a "barbároktól": egy reprezentatív példa erre a tipikus római légionárius, aki mind a pajzsát (Scutum), mind a páncélját (Lorica Hamata) a "barbár" kelta-gall nemességtől vette át, sok más mellett.
Vagy egy másik példa, szintén: a kelet-római "civilizáltak" a "barbár" (és egyébként európai, fehér) perzsáktól vették át a lovassági taktikákat, a felszerelést, a harcmodort, és így tovább. A "barbár" katafraktból származik végső soron a későbbi "lovag" gondolata (pontosabban, a cím pogány római, a felszerelés pogány perzsa-szkíta-szasszanida-pártus eredetű).
Összefoglalva: sokkal inkább támogatnám a technológiai fejlettségünk eldobását a "barbárságért", és a technológiai fejlettség nem fokmérője annak, hogy egy nép mennyire fejlett, éppen ellenkezőleg: annak a fokmérője, hogy mennyire haszontalan, és mennyire kell más, külső dolgokra támaszkodnia, hogy túléljen. Valószínűnek tartom, hogy az állatoknál megfigyelhető domesztikációs szindróma a kényelmen és technológiai "fejlettségen" keresztül nagyon is érvényes az emberre (pl. agytérfogat csökkenés, stb.).
A cigányokkal kapcsolatban szintén egyetértek, sőt, úgy gondolom talán kialakulóban van egyfajta "ideológia", hiszen magyarokat/fehéreket bármi módon károsítani érdem. Persze ezen "ideológia" mögött nincsen tartalom: ha lesz, akkor beszélhetünk tényleges ideológiáról, ha viszont nem lesz, akkor akár egy faji-ideológia is kialakulhat belőle (persze ez feltételezi, hogy vannak ennyire intelligensek, amit nem tartok valószínűnek).
Befejezem ezt a kommentet, így is sokkal hosszabb, mint kellene, hogy legyen. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!